L: Filippi 3, 12-21. T: Thessz 4, 1-8. 2021.10.17.
Emberi életünk természetes velejárója a növekedés, a stagnálás, majd a hanyatlás folyamata. Egy gyermek életében napról napra, hétről hétre lehet látni a fejlődést, a növekedést mind testben, mind képességei kibontakozásában vagy éppen értelmének fejlődésében. Eljön egy idő, amikor fizikálisan már nem növekszik az ember, eléri ereje teljét, de értelmében, tudásában, képességeiben még tovább fejlődhet hosszú éveken át. Ám ez sem tart örökké, mert előbb utóbb az értelem befogadóképessége is csökken, a megszerzett tudás megkopik s igen vigyázni kell, hogy ez a folyamat minél lassabb legyen. Aztán eljutunk odáig, hogy a lélek bár még kész lenne sok mindenre, de a test már erőtlen. Elindul a fizikai gyengülés, egyre szűkebb korlátok közé való visszafejlődés állapota, amit öregedésének hívunk. Természetes biológiai folyamatról van, szó, amit el kell fogadnunk. Egy darabig lehet tenni azért, hogy minél tovább a csúcson vagy annak közelében maradjon az ember, de előbb utóbb már nem lehet ellenállni a természet folyamatainak, legfeljebb konzerválni lehet ideig óráig egy-egy állapotot, ami aztán ismét tovább romlik, gyengül… Egy kattintás ide a folytatáshoz….