Mezőberényi Református Egyházközség

 L: I.  Korinthus 13, 1-13.         T: 8.vers                  2020.01.05.

 Tegnap, amikor hazajöttünk,  a karácsonyfánk erősen megdőlve, tűleveleit nagy részben elhullatva fogadott minket. Bár január 6-án, vízkereszt napján szokták hagyományosan leszedni a díszeket, de  míg erre a szolgálatra készültem, feleségem elvégezte ezt. Az első érzés, ami elért e látványt látva alapigénk volt: bár a szeretet soha el nem múlik, de folyamatosan azzal kell szembesülnünk, hogy a karácsony szimbólumának a lakásokból való kivitelével a karácsonyhoz kötődő meghitt szeretet is kiiktatásra kerül jó időre. Legalábbis abban a mértékben, ahogy az ünnepek alatt igyekeznek egymást szeretni az emberek. A szeretet himnuszaként nevezett bibliai igeszakasz arra irányítja a figyelmet az új év első vasárnapján, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie, hanem lehet igazi valóság, hogy a szeretet nem fogy el, hanem megmarad, sőt mindenek közt az első, a legfontosabb, amit az emberek kaphatnak egymástól vagy adhatnak egymásnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

T: Jelenések 7,9-17.                Zsidók 13,8.             2020.01.01.

 Vajon mit hoz a jövő, az új év? – ezt a kérdést szinte minden ember felteszi magában még akkor is, ha nem mondja ki, ilyenkor, január elsején… Mert mi emberek kíváncsi természetűek vagyunk. Szeretnénk látni mi vár ránk, mire kell felkészülnünk. Ezért a legnagyobb problémát életünkben az szokta jelenteni, ha váratlanul történik valami esemény, ami keresztül húzza számításainkat. Képesek vagyunk bele betegedni, ha egy jól előkészített tervünk dugába dől, ahogy mondani szokták. Másrészt meg azt mondjuk, hogy nem lenne jó tudni, mit hoz a holnap, mert akkor  az valahogy félrevezetné a mindennapjainkat. A rossznak nevezhető dolgok miatt állandó félelemben élnénk, vagy a jó dolgok várása alatt pedig elkényelmesednénk és azokból származnának gondjaink. De tényleg, érdemes-e nekünk tudni, mit hoz a jövő? Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

L: Máté, 2, 1-12.        T: Jelenések 3, 20.           2019. 12.25.

 Sok ember számára a tegnap esti vacsora jelenti az év  csúcspontját. Együtt volt a család, a klasszikus vagy hagyománytörő karácsonyi menü volt az asztalon, bőség, illatok, vidámság, öröm, jó hangulat, kellemes beszélgetések jellemezték a karácsonyi vacsorát. De vannak olyanok is, ahol mindezek mellé árnyékot vetett valakinek a hiánya, aki még tavaly ott ült az asztalnál, vagy azért nem volt ott, mert kórházban, van, vagy valahol nagyon messze, ahonnan nem tudott, vagy nem érte meg hazajönni egy vacsoráért, pár napért. És vannak, olyanok, akiknek egyáltalán nem volt más ez a tegnapi vacsora, Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →