Mezőberényi Református Egyházközség

Kedves Testvérek!

Július 24-én, szombaton gyülekezeti kirándulást szervezünk Poroszlóra, a Tisza-tavi Ökocentrumba, valamint a Hortobágyra. A program a következő:

7 órakor indulás a templomtól, autóbusszal.

10 órakor hajókázás a Tisza tavon. Utána az Ökocentrum megtekintése egyénileg, és egy három dimenziós természetfilm megtekintése csoportosan.

13-órakor indulás a Hortobágyra, az autóbuszon elfogyaszthatjuk az otthonról hozott úti ebédet.

14 órától lovasszekerezés a pusztán, majd a híres mátai ménes megtekintése, fazekaskiállítás meglátogatása.

17 órától szabad séta és vásárlási lehetőség a hortobágyi kirakodó vásáron, majd indulás Mezőberénybe.

A program várható költsége személyenként kb. 10 ezer Ft, amihez az egyházközség 50 %-os támogatást nyújt a gyülekezeti költségvetésből. Tehát a részvételi díj személyenként 5.000,-Ft, 14 éven aluliaknak pedig további kedvezménnyel, 3.000,-Ft.

Szeretettel várjuk Kedves Testvéreinket a gyülekezeti kirándulásra, a részvételi díj befizetésével jelentkezni július 20-ig lehet.

Jöjjünk, hozzuk magunkkal szeretteinket és éljük meg újra a közösségi összetartozás élményét! A Presbitérium nevében: Papp Tibor lelkipásztor

L: I. Mózes 2, 4-7.    T: Prédikátor 11, 9- 12,7.       2021.07.04.

Porból lettünk, porrá leszünk – ennek az igazságnak második felét minden embernek be kell látnia, még azoknak is, akik az első felét nem tudják elfogadni. Ők az evolúciós elméletben hisznek, nem pedig Isten kijelentésében, amit a Teremtés könyvének rövid részletéből olvastunk fel az ember eredetére vonatkozóan. A Prédikátor könyvének írója az egész mondást hittel vallja, de könyvének fő témája, hogy a kettő közt mi történik az emberrel? Érdemes-e élnie, van-e haszna annak, amit tesz, megalkot vagy éppen elszenved élete során? Nagy kérdések, amik mindig is foglalkoztatták az emberiséget s ezek megválaszolására nézve születtek meg a lehetséges elméletek válaszok. Ezek változatait emberi filozófiának nevezzük. Kérdés, hogy melyik megnyugtatóbb számunkra? Valamelyik évezredes emberi bölcselet vagy egy új elképzelés arról, hogy mi is az élet értelme? Vagy engedjük azt, hogy ezek helyett Isten igéje adjon megnyugtató választ, amire érdemes ráépíteni mulandó életünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

L: Ap. Csel 20,7-12.                                                   2021.06.13.

Pedagógusok napja volt a múlt héten. Mi ezen a vasárnapon emlékezünk meg erről és szeretnénk köszönteni gyülekezetünk pedagógusait. Erre a napra egy olyan igét kaptunk, ami a tanítás hiábavalóságáról s majdnem annak halálos következményéről szól egy ifjú életében. Hát ilyen lenne minden pedagógus és ilyen veszélyes ez a hivatás? Érdemes egyáltalán ezt a hivatást választani? Kérdések, amik sokszor felvetődnek manapság, amikor arról is tudunk, hogy számos helyen iskolarendőrséggel kell védeni a tanárok testi épségét, mert azok teljesen tehetetlenek a fegyelmezési eszközök hiányában sok renitens diákkal szemben. Ez az ige nem ezekre a problémákra válaszol, hanem arra biztat, hogy aki a gondok ellenére mégis ezt a hivatást vállalta, ne adja fel, hanem hittel és odaadással végezze. Miért?  Erre a kérdésre válaszol igénk üzenete.

Meg tudom érteni Eutikhoszt. Én nem késő este, egy levegőtlen, kormos mécsesekkel világított, oxigénszegény helyiségben szoktam hittanórát tartani, de gyakran láttam főleg a hatodik órában már fáradtan maguk elé bámuló, karjura támaszkodó, csak testben ott levő diákokat. Aki valaha is azt a feladatot kapta, hogy kösse le az emberek figyelmét 45 percig, az tudja mit jelent, miért olyan nehéz ez. És gondoljunk bele, akik hallgatunk egy tanítást, előadást, prédikációt, vajon soha nem kapcsolt már ki az agyunk, netán nem bóbiskoltunk el akár még a templomban is? Első szolgálati helyemen volt egy idős néni, aki az esti bibliaórákon, bűnbánati istentiszteleteken rendszeresen elszunyókált. Egyszer mondta is, hogy azért szeret ide járni, mert itt olyan jó megpihenni.  Ő valóban megpihent, mert kora hajnalban kelve élte a falusi asszonyok fáradságos mindennapjait. Nem csodáltam, ha a lélek kész volt hallgatni az igét de a teste már erőtlen… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →