Szeptember 16-án vasárnap délelőtt óvodások, hittanra járó iskolások, szülők, nagyszülők is jelen voltak istentiszteletünkön. Az új tanév kezdetén Istennek adtunk hálát gyermekeinkért. Azért, hogy vannak, akik felé szeretetét hirdethetjük, közvetíthetjük. Harmadik évét kezdte meg óvodánk működése, s immár teljes kapacitást kihasználva 53 gyermeket gondozhatnak, nevelhetnek munkatársaink. Az istentisztelet elején a korábbi évben tanultakból – amiket a nyári szünet alatt is folyamatosan ismételtek óvodásaink – kis ízelítőt adtak műsorukban. Ezt követően a gyülekezeti terembe vonultak “templom-ovis” foglalkozásra Papp Tiborné lelkésznő vezetésével. Ezt követően minden vasárnap újra lesz gyermek istentisztelet iskolások számára, míg az óvodásokat templom-oviba várjuk, ahol az óvoda munkatársai felváltva felügyelnek rájuk, hogy szüleik részt vehessenek az istentiszteleteken.
Az istentisztelet folytatásaként Papp Tibor lelkipásztor hirdette az igét a gazdag ifjú története alapján (Lukács 18,18-27), amit itt olvashatnak testvéreink:
Tanévnyitóra
jöttünk ide, a templomba. És zömmel nem iskolás, hanem óvodás korú gyermekek vannak ma itt, pedig számukra nem is lehet tanévnek nevezni ezt az időszakot, amit elkezdtek. De legfőképpen itt vannak aktív szülők, akik még sokat tehetnek azért, hogy felnövekvő gyermekük „rendes ember legyen”… S itt vannak, akiknek már végig járták a gyermeknevelés buktatóit, voltak örömeik, kudarcaik. És vannak itt nagyszülők, akik immár talán az unokák nevelésében próbálnak segíteni, esetleg odafigyelni arra, hogy valamit jobban csináljanak, mint saját gyermekeik neveléskor tették. És itt van most köztünk Jézus Krisztus, akihez egy fontos kérdéssel fordult egy név szerint nem ismert személy.
A múlt vasárnap a szegény, Lázár nevű koldusról és a gazdagról szóló példázatból láthattuk azt, hogy mit kell értenünk üdvösség alatt. Felidézem: Az üdvösség élő kapcsolat Istennel, ami a Jézus Krisztusba vetett hit által jön létre azoknak az életében, akik hit által életük Urának fogadják el Isten Fiát és készek egész életükben az Ő követésére. Érintettük azt az ifjút is, akiről a mai igében hallottunk, aminek aktualitását azonban ma, tanévnyitó istentiszteletünkön keressük meg együtt. A közvetlen megelőző igeszakasz arról szól, hogy Jézushoz gyermekeket vittek, hogy megérintse, megáldja őket, ám ezt a tanítványok nem akarták engedni. Mesterük azonban így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten Országa”. Majd hozzátette, hogy ha nem gyermeki módon fogadja valaki Isten Országát, akkor nem megy be abba. „Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle. Jó mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – folytatódik az ige. Akkor, amikor valami olyat hall, ami izgatja őt. Isten Országa felől érdeklődik. Fontos neki, hogy annak tagja legyen. Nem tudom, hogy kinek mennyire fontos ez a kérdés, de Istennek egészen bizonyosan az, hogy minél többeket érdekeljen. Ezen a héten a bibliaórára is olyan igét kaptunk, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik. Abból azt tanulhattuk meg, hogy az Isten Országa nem „majd eljön” egyszer, ha majd bizonyos jelek arra mutatnak. Említenünk kellett azt is, hogy ennek a „majd”-nak az idejéről Jézust is hiába kérdezték, mert ez valójában ennek a földi létnek a végét jelenti, amiről Ő sem tudhat, csak az Atya, amikor egy egészen új teremtés veszi kezdetét, hétköznapi szóval eljön a világ vége. Jézus szerint ettől nem kell félnie annak, aki megértette az Ő szavát, amikor s ezt mondta: „Az Isten Országa közöttetek van”.
Tisztáznunk kell tehát valamit! Amire az igénkben rákérdező gazdag ifjú gondol, azaz az örök élet, valamint az, amit üdvösségnek nevezünk, és végül az, amit Isten Országának hívunk az nem három különböző állapotot jelent. A három egy és ugyan az. Csak más megközelítésből. A közös bennük a mód, ahogyan azt el lehet nyerni. Hinni kell Jézus Krisztus megváltó szeretetében, személyre szóló felkínált szabadításában, a bűnre nemet, Jézus követésre meg igent kell mondani. Aki ezt megteszi annak üdvössége van, az már a földi mulandóságában elnyerte az örök életet és az Isten Országának a tagja lett.
Na ez az, amit a gazdag ifjú nem értett meg. Számára a kora ifjúságától való törvényismerete és a parancsolatoknak való engedelmessége jó előnynek tűnt. Nem kell kételkednünk szava igazságában. Figyelnünk kell inkább arra, hogy Jézus szava, amit hallott az Isten Országa kereséséról, ahhoz gyermeki módon való közelítésről, azt kérdőjelezte meg benne, hogy ez vajon elég lesz-e számára. Bárcsak minden emberben ott lenne ez a kíváncsiság: Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jó lenne, ha nem azzal számolnánk, hogy mit tettem eddig, hanem hogy van-e valami tennivalóm ezután? Nem elég kimondani, hogy én hiszek az Istenben, nem elég tudni a parancsolatokat és megtartani azokat. Persze nem árt, hiszen, ha megkérdeznénk tíz embert az utcán, hogy sorolja fel a tízparancsolatot, nem tudom, lenne-e kettő-három, aki megtenné ezt. A törvény ismerete azért lenne fontos mindenki számára, hogy abból lássa hiányosságait, gyengéit, sőt, ne szégyellje kimondani bűneit. Azokat, amik mindenkit elválasztanak Istentől. Ezért fontos, hogy már óvodás korban, iskolásként, kora ifjúságától fogva az ember egyre jobban lássa annak veszélyeit, hogy mennyi bűn leselkedik rá. Mert a tízparancsolat erről szól: Vigyázz ember, mert nem elég, hogy magadban hozod génjeidben a bűnt, a világ számos ötletet ad arra, hogyan kövesd azt el! Isten törvénye fontos ahhoz, hogy magunkat minél jobban meg tudjuk tartóztatni bűntől, és minél inkább rájöjjünk arra, ez még kevés az örök élet elnyeréséhez.
Egy református óvoda, az iskolákban folytatott hittanoktatás ebben segít a felnövekvő nemzedékeknek. Minél jobban tudják felismerni a rájuk leselkedő bűnt, annak tudjanak nemet mondani és minél inkább érezzék szükségét annak, hogy legyen valami biztos kapaszkodójuk, amit Jézus Krisztusban találhatnak meg. Ezt a többletet tudjuk mi nyújtani és ennek a megélésében segíthet a gyülekezet. Azon emberek közössége, akiket egyszer már izgatott ez a kérdés és megkapták rá a jó választ. Jézust Megváltójuknak fogadták el, és azért keresik a vele való kapcsolatot, mert tudják, nélküle könnyen és hamar letérhetnek az örök élet útjáról. Mert lehet nagy gazdagság, földi előmenetel, és sok minden más, ami ránézésre többet érhet, mint az örök élet. Nekünk Jézus szava kell, hogy a döntő legyen, azt kell hallgassuk, olvassuk, arra kell figyeljünk, amit Ő mond. S ha ezt tesszük, akkor lehetünk jó szülők, nagyszülők, nevelők, tanárok, felnőttek, lelkészek és presbiterek, hitben élő keresztyének, hogy megmutassuk a ránk bízottaknak, milyen is az az örök élet. Nem olyan csillogó-villogó, mint amit a reklámok, filmek, s némely földi jólétben pazarló módon élők mutatnak, hanem abban olyan kincsek vannak, amikért érdemes lemondani akár a földi hívságokról is. Pál így gyűjti ezeket csokorba: „…szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény” – írja a Galatáknak.
Amikor elindulunk egy új tanévre, akkor az örök életnek, az Isten országának, a személyes üdvösségnek a dolgaiban segíthetünk előbbre jutni mind gyermekeinknek, mind a minket körül vevőknek s ebben juthatunk előbbre mi magunk is. Csak az a kérdés, érdekel-e ez minket? Érdekel-e az, hogy ezek a kicsinyek és a nagyobbak minél kevesebb mélységét lássák meg a bűn hatalmának. Fontos-e számunkra, hogy életünk példájával is mutassuk nekik az utat Jézushoz, hogy minél hamarabb feltegyék a kérdést neki: Uram mit cselekedjek, hogy elnyerjem az örök életet? S ha hallják a választ akkor ne járjanak úgy, mint gazdag ifjú. Mert nemcsak a gazdagoknak nehéz bemenni az Isten Országába hanem mindazoknak, akik ezt a kérdést soha nem teszik fel, mert nem volt kitől hallják és lássák azt, hogy az Isten Országa bennük is lehet és van, ha Krisztust követik. Ámen.