T: Márk 8,34-38. 2019.06.16.
„Hát velünk mi lesz?” – tették fel a kérdést azok a követők, akik csatlakoztak Forest Gump nagy futásához, miután ő úgy gondolta, idézem: „Kicsit fáradt vagyok, hazamegyek” – mondta ezt 3 év, 2 hónap, 14 nap és 2 óráig tartó futás után, amikor is többször keresztül-kasul átfutott Amerikán, óceántól óceánig. A világhírű film nagy üzenetét a főszereplő emlékei és tapasztalatai után így fogalmazta meg, hivatkozva a mamájára és Dan hadnagyra, akik meghatározó módon jelen voltak életében: „Mindegyikünknek rendeltetése van, vagy csak úgy ide-oda sodor a bennünket a véletlen, mit a szél. Azt hiszem, mind a kettő történik velünk egyszerre”.
Azért idéztem egyik legkedvesebb filmemből ezeket a gondolatokat, mert én meg azt hiszem, hogy nagyon jól kifejezik azoknak az embereknek a sorsát, akik vagy soha nem hallották meg azt, hogy Jézus őket is követésre hívja, vagy egész életükben ellenállnak a hívásnak. De talán azok is ide tartoznak, akik elvileg rábólintanak Jézus hívására, de valójában nem képesek arra, amit hozzátesz: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel a keresztjét és kövessen engem”.
Követés. Olyan cselekedet, fogalom, aminek nagyon sokféle árnyalata és valóságos formája van. Lehet követni valakit gonosz indulattal, hogy aztán utolérve egy alkalmas pillanatban erőszakosan el lehessen venni értékeit, akár élete árán is. Követnek embereket azért, hogy megtudják szokásaikat, titkos tetteiket, találkozásaikat, netán rossz következményeket hozó cselekedeteiket megelőzzék sikeres közbelépéssel. Lehet követni emberek filozófiai gondolkodását, eszmeiségét s ahhoz igazítani a személyes felfogást az élet dolgairól. S ma, az internet mindent behálózó világában sok ember rendelkezik ún. követőkkel, akik naponként megnézik blogjaikat, hogy mit tettek aznap, kivel, mit beszéltek. Divat lett „követővé” válni és követőket gyűjteni. Sokan ebből próbálnak éni, hogy olyan tartalmakat osztanak meg internetes felületeiken, hogy minél többen olvassák azokat, mert a látogatók, azaz a követők száma után az oldalaikon megjelenő reklámokból bevételt kapnak. Hogy mi mindent követnek manapság az emberek, azt józan gondolkodással felfogni is nehéz. Érthetetlen, hogy mennyi életrontó, káros, romboló tartalom kering a világban, amiket követők milliói olvasnak naponként…
Jézus korában nem volt internet és média, meg reklámok sem. Azt, hogy van egy életforma, amit Ő hirdetett és mutatott, azt egyféleképpen lehetett megtudni. Személyes bizonyságtétel által. Ez ma sem változott. Jézust követni azt jelenti, hogy van az életem, amit Istentől kaptam s ezt úgy próbálom megélni, hogy a véletlen és a szél ide oda sodrása helyett lássam a legfőbb célt, az örökkévalóságot. Látom azt, hogy ebben a födi életben lehetnek elérendő céljaim, amikért küzdenem kell, de ha a küzdelem során olyan dolgokhoz jutnék, amiket nem kellene felvállalnom, mert nem egyeznek a keresztyén életforma velejáróival, akkor azokról lemondok. Jézus követni azt jelenti, hogy van egy személyes élet terhem, amit más nem hordozhat helyettem, mert az az enyém. Ám hitben testvéreimtől, Isten gondviseléséből mellém rendelt emberek segítségén keresztül kaphatok mindehhez egy kis többlet erőt, energiát, segítséget. Jézust követni úgy tudom, hogy tudom, nem vagyok egyedül ebben, mert éppen Ő van velem, Akit követek. Szentlelkét adja ahhoz, hogy ne maradjak el Tőle. Ne essek kétségbe, hanem akkor is bízzak benne, amikor esetleg már túl nehéznek tűnik a teher.
Péter éppen ezt nem értette, hiszen a megelőző szakasz szerint Jézus éppen arról beszélt, ami számára igen nehéz lesz, azaz szenvedéséről, haláláról. Jézusnak meg kellett dorgálnia tanítványát, mert nem Isten szerint gondolkodott, hanem emberi módon. Jézus saját életpéldáján át akarta jelezni és meg is mutatta, hogy az Ő keresztjét senki sem vehette le válláról, a világ megváltásának terhét neki kell vinnie. Cirénei Simon amolyan Istentől rendelt segítség volt, amikor Fia fizikálisan már nem bírta volna a keresztút utolsó szakaszát, hát kapott hozzá külső támaszt. Azt a terhet, amit viszont szívében, lelkében hordozott, senki sem vehette át Tőle, az az övé volt.
Ez az ige fontos figyelmeztetés számunkra egy tanév végén, amikor gyermekek és ifjak sokasága letehetett egy nagy terhet, a tanulásét, legalábbis néhány hétre. De vajon mit vesznek fel helyette. A felszabadult időt mivel töltik kicsik s nagyobbak? Vajon mennyire marad bennük a tanév során elsajátított hasznos és életet is segítő tananyag számos figyelmeztetése? Netán marad-e bennük ismeret arról a Jézusról, akiről most énekeltek? Ez az ismeret tud-e elmélyülni bennük a nyáron, lesz-e család mögöttük, akik ezt segíteni akarja? Vagy csak sodródnak a forró nyári szélben, ide-oda a világban fellelhető követésre hívó és csábító ötletek, emberek, sokszor veszélyes kalandok egyikétől a másikig? Kedves Gyerekek! Jézust követni csak úgy lehet, hogy amit már tudtok róla, azt megpróbáljátok megtartani. Amit tanultatok Tőle, azt fogjátok követni még akkor is, ha emiatt kinevet a szomszéd gyerek, vagy a táborlakó, netán még a szülő is furcsán néz rátok: hát mit akar ez a gyerek? Ez a ti keresztetek, terhetek, amit azonban érdemes hordozni. Miért? Mert Jézus azt mondta, hogy az ilyenek számíthatnak segítségére. Akik szégyellik Őt, akik a világot akarják megnyerni, azokat Ő s szégyellni fogja és még sajnálni sem fogja őket, ha kárt vallanak lelkükben.
Jézust követni ugyanis nem kötelező, de érdemes. Jézushoz jönni és Tőle tanulni újra és újra az kiváltság, és nem teher. Jézusért félretenni egy filmet vagy egy internetezést nem jelent veszteséget, csak nyerni lehet vele. Inkább Jézus követésére tanítani gyermekeinket, mint a legmodernebb kütyük használatára, – amiknek veszélyeit még nem képesek felfogni, sokszor még szülők sem -, a lehető legjobb befektetés. S ha a felnőtt is úgy érzi, van még tanulnivalója, hát jöjjön és tanuljon ott, ahol Jézus szól, hív, tanít, vezet, erősít, bátorít. Mert attól függ, hogy mivé leszünk, amit megeszünk – tartja a mondás, ami a helytelen táplálkozás veszélyeire figyelmeztet. De igaz ez a lelki táplálkozásra is. Amit lelkiekben fogyasztunk, amit etetünk s amit engedünk fogyasztani gyermekeinknek, az határozza meg, mivé lesznek. Jézus olyan lelki eledelt és lelki italt kínál, ami minden tekintetben friss, üdítő és egészséges, nem jár le a szavatossága s nem lehet abból túl sokat fogyasztani, hogy megbetegedjünk tőle.
Itt a nyár, hát mi lesz most veletek, gyerekek, velünk, felnőttek, amikor felszabadult időnk, a megérdemelt pihenés sok lehetőséget és veszélyt hordoz magában? Mindenkinek eligazítás és lehetőség, amit Jézus szava ma elénk tár. Követhetjük Őt, vihetjük keresztjeinket és higgyük, hogy azoknak az életében, akik ezt hűséggel felvállalják, a teher nagyobb súlya Jézus vállán lesz. Ámen.