T: Kolossé 3,18-21.vers 2019. november 10.
Ismét családi vasárnapra gyűltünk össze és bibliaolvasó vezérfonalunk útmutatása szerint kaptuk ezt az igét, aminek ezt a címet adták: A keresztyén család. Nem könnyű 15-20 percben mindent elmondani a keresztyén családról annak kapcsán, amit hallottunk. Az Efézusi levél 5. részében nagyjából ugyan erről van szó, ami azt jelenti, hogy az apostol többször is fontosnak tartotta elmondani azt, hogy egy keresztyén családnak hogyan kell élnie a Szentírás szerint. Férjként hogyan kell szeretni a feleséget, feleségként mit jelent engedelmeskedni, mennyivel másabb a gyermeki engedelmesség a feleség engedelmességénél és mit jelent az, hogy ne ingereljék az apák a fiaikat. Mit értsünk az alatt, hogy a férfiak úgy szeressék feleségeiket, mint saját testüket azok pedig úgy engedelmeskedjenek nekik, mint az Úrnak engedelmeskednének. Csupa olyan megállapítás, amiről érdemes lenne sokkal többet beszélni, talán férjeknek és asszonyoknak külön-külön, ahol a saját állapotuk szerint kutathatnák az ige vezetését ahhoz, hogy jobb férjek, feleségek és szülők legyenek, netán helyrehozhassák a megromlott kapcsolatot hitvestársukkal.
Ma nincs erre idő, de egyre van. Alapigénkben kétszer hangzik el ez a kifejezés: az Úrban. Ettől keresztyén egy család, ha Krisztusban él. Nélküle lehet hagyományos vagy új stílusú, amolyan „pecsvörk”, lehet szoros kötelékek nélküli, lehet a maga módján vallásos is, de keresztyén nem. Sok családban megtalálható a házi áldás, ami jó és hatásos intés arra, hogy mi lehet annak az otthonnak az életében a boldogság forrása és alapja. Mert az ember azért él, hogy boldog legyen. Legtöbben azért kötnek házasságot és alapítanak családot, mert érzik, abban tudják kiteljesíteni emberi mivoltukat és annak életén, küzdelmein keresztül keresik boldogulásukat és boldogságukat. Jézus jól ismert boldog mondásai ihlethettek egy szerzetest arra, hogy a család nyolc boldogságát megfogalmazza:
„1. Boldog a család, amelyben közösen imádkoznak a szülők és gyermekek, mert ott az Úr. 2. Boldog a család, amelyben megszentelik a vasárnapot és az ünnepeket, mert annak tagjai eljutnak az égi lakomára. 3. Boldog a család, amelynek tagjai nem hagyják el a családi fészek melegét, hogy aztán másutt keressenek rossz szórakozásokat. 4. Boldog a család, amelyben nincs káromkodás, se ocsmány beszéd, se szennyes sajtó, sem mértéktelenség, mert abban áldás és béke honol. 5. Boldog a család, amelyben az újszülöttet az Úrnak ajánlják fel, mert az Úr szeretetével veszi őt körül. 6. Boldog a család, amelyben megismerik és szeretik a Bibliát, mert ott felragyog a hit. 7. Boldog a család, amelyben a szülő örömét leli engedelmes, és szerető gyermekeiben, mert ők olyanok, mint a hős kezében a nyilak. 8. Boldog a család, amelyben a gyermek az istenfélelem példaképeit ismeri meg szüleiben.”
Nem tudom, hogy a jelenlevő családok közt hányan mondhatnák el, hogy nekik megvan ez a nyolc boldogság az életükben. De azt tudom, hogy ha ezekből bármelyik, netán több is felragyog, az bearanyozza azt a napot sok család életében. Ám ezekre igaz az is, hogy leginkább azoknak életében történhetnek meg, akik Úrban vannak. Azaz Krisztusban gyökerezik az életük. Mert csak az Általa lehet olyanná az életünk, hogy alkalmasak legyünk ilyen boldogságra. A megelőző igében épp erre van felhívás: „Amit szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” ez érvényes a családi élet mindenféle megnyilvánulására is.
Az előző igeszakasznak ez a címe: „Az új ember felöltözése”. Az újjászületett és Teremtőjének képmására állandóan megújulni képes ember tud ilyen boldog lenni és ilyen boldogságot árasztani magából mások, legközvetlenebb hozzátartozói felé. Mert bármennyire is egy testté lesz egy férfi és egy nő a házasságban, ahogy az ige mondja, mégis csak más emberek. Bármennyire is közös géneket örökölnek a gyermekeik, azok mégis más típusú emberekké válnak. A másság pedig nehezen elviselhető az ember számára. A másságot nehezen lehet megbocsátani, nehéz tartósan szeretni. A másság felé nehéz hálaadással viseltetni és cselekedni, legfőképpen az Úr Jézus nevében. Keresztyén család csak az Úrban lehet alkalmas arra, hogy az isteni szeretet továbbadója lehessen. Két rövid történet ennek megvilágítására, miről is van szó:
Az első szerint egy heves veszekedés után a férj mérgesen elrohan hazulról és csak késő éjjel jön haza. Mielőtt lefekszik, egy cédulát tesz felesége éjjeliszekrényére: “Hatkor ébressz fel!” Délelőtt tízkor felébred, és ezt a cédulát találja az éjjeliszekrényén: “Kelj fel, hat óra van.” – Ne fűzzünk hozzá kommentárt.
A másik történet szerint egy férfi a barátaival éjjel kettőig iszogatott, majd fogadást kötöttek arról, hogy ha hozzájuk mennek, akkor a felesége vacsorát fog főzni nekik. Az erősen kapatos társaságot a felkeltett feleség szívesen látta, gyorsan készített nekik valami vacsorát. A barátok elveszették a fogadást, de megkérdezték az asszonyt, miért tette? Az így válaszolt: mert keresztyén vagyok. A férjem nem az, mély lelki sötétségben éli az életét. Gondoltam, legalább ilyen apró örömei legyenek az életben, hogy éjjel is főzök vacsorát. A férjet annyira megrázta ez a válasz, hogy egy hét múlva megtért.
Két eltérő hozzáállás a férj másságához. Két eltérő eredmény és következmény. Az Úrban mindenre van erő, lehetőség, türelem, és megoldás. Az Úrban mindenre van bocsánat, megértés, vigasztalás. Az Úrban van esély a renitens gyereket életpéldával és imádságos szeretettel visszavezetni a családhoz. Az Úrban van lehetőség gyermekként a durva, uralkodni vágyó vagy éppen gyermekéről nem gondoskodó szülőnek megbocsátani és szeretni azt. Az Úrban nincs lehetetlen. Ha két ember együtt figyel az Úrra és életét a vele való közösségben rendezi be, Tőle kapott ajándékként tekintik gyermekeiket, akkor működhet a keresztyén család rendje. Mivel az Úrban vannak és tőle kapják az áldást és az életet, így nem egymáshoz igazodnak, felosztva maguk között a parancs és engedelmesség területét, hanem együtt engedelmeskednek az Úrnak. Így már nincsenek egymásnak kiszolgáltatva, mert nem a magukéi, hanem az Úréi. Hogy mit tegyen az, aki magát az Úr gyermekének tartja, de hitvese, gyermeke, szülője, nem az, annak is üzen mai igénk: „Öltsétek magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek… „( Kol 3, 12-17)
Kedves édesanyák, nagymamák, férjek, nagyapák, gyermekek és testvérek. Erősödjünk valamennyien az Úrban, szeretetünk és hitünk mutassa meg, hogy lehet úgy szeretni a másikat, ahogy Krisztus is szerette az Ő egyházát, hiszen életét adta érte. Ennek az erősödésnek legjobb helye épp az egyház, a gyülekezet, Isten népének nagy családja. Ámen.