Nagyhéten, napról napra olvashatunk egy igei elmélkedést, hogy segítsen minket lélekben ráhangolódni a legnagyobb keresztyén ünnepre, a húsvétra.
2020.04.06. Hétfő
- Kor 12,30 Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? 31De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.
Emberi életünk szüntelen körforgások közt telik el Isten teremtési rendje szerint. Ciklikusan ismétlődik sok minden körülöttünk. Ilyenek az ünnepeink is, miket évről évre megtartunk. Fontosak ezek, mérföldkövek, visszatekintésre, hálaadásra, önvizsgálatra vezetnek. A keresztyén ünnepek pedig különösen is fontosak, hogy megvizsgáljuk újra és újra, mennyit tudunk megvalósítani azokból a lehetőségekből, amiket Istentől kapunk az üdvtörténet eseményeinek aktuális valóságában. Mert az is üdvtörténeti pillanat egy ember életében, ha valamit magára nézve megértett, elfogadott és megcselekedett abból, amire Isten indította őt.
Virágvasárnap elindultunk a nagyheti események felé azzal a céllal, hogy lássuk, várjuk, kívánjuk azt a dicsőséget, amiben feltámadott Urunk részesíteni akar minket. Mai igénkben Pál apostol arra a sokszínűségre és sokféleségre hívja fel olvasói figyelmét, ami Isten akarata szerint jellemezheti a keresztyén gyülekezeteket. Sokaknak sokféle kegyelmi ajándékot ad Isten, amivel szolgálhatnak. Apostoli, prófétai, gyógyítói, vezetői kegyelmei ajándékokról beszél Pál. Ám nem felejti el azt sem, hogy nem rendelkezhetik mindenki mindenféle képességgel, amivel Isten szolgálatában lehet állni. Így van ez ma is, hiszen egy családon belül is máshoz értenek a tagok, másfajta tehetséggel és képességgel születnek a gyermekek, sokféle ember összehangolt sokszínű tevékenysége viszi előbbre a közösségek dolgait. Mert ez mindenütt cél: előbbre jutni, többet felmutatni, eredményesen dolgozni, értelmes életet élni. Pál így figyelmeztet: „De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül pedig megmutatom nektek a legkiválóbb utat.” Majd belekezd a szeretet himnuszába.
Valahányszor elém jön ez az ige, felteszem magamnak a kérdést: vajon a törekvéseim a fontosabb kegyelmei ajándékok elnyerése és általuk való szolgáló életre vonatkozó törekvések? A célok, amiket magam elé tűzök a gyülekezet életében valóban fontosak? A feladatok, amiket megfogalmazok magam vagy munkatársaim számára, azok tényleg halaszthatatlanok? Nem lehetne néha dolgokat kihagyni vagy későbbre időzíteni az életünkben? Rohanó világunkban éppen azok lesznek kiégett és kiborult emberré, akik mindent bevállalnak, sokszor azt is, amihez nem kaptak kegyelmi ajándékot, képességet.
A nagyheti események meg kell állítsanak minket. A koronavírus járvány ideje ezekre való emlékezésükkel egybe esik, de ugyanezt a kérdést fogalmazhatjuk meg ennek kapcsán is. Törekvéseinkben mi az igazán fontos? Mennyi abból az, amit Isten bízott ránk? Mennyit vállaltunk fel magunktól valami nemes cél érdekében s közben nem vesszük észre, hogy a lényegről elfelejtkeztünk? Mert mi a lényeg, a legkiválóbb út, amin érdemes járni?
A szeretet útja. Jézus keresztútja ennek a legtökéletesebb példája. Nem fordult vissza, nem rettent meg a rá váró kínoktól. Azt a pár napot, amit Jeruzsálemben tölthetett arra használta fel, hogy a szeretet evangéliumából még mindazokat elmondja, amikre addig nem volt lehetősége. Tanítványaitól elbúcsúzik, felkészíti őket azokra az időkre, amikor már testben nem lesz velük. Azt is mondja: Példát adtam nektek, hogy ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Ennek a példának csúcspontja tanítványai lábának megmosása volt. Megdöbbentő cselekedet. Bizonnyal az apostol is hallott erről s ezt megértve annak üzenetét tudta kimondani ezt a jelzőt: legkiválóbb. Mert amiről ír a következő fejezetben, az Isten agapé szeretete, 16 olyan tulajdonsággal bír, ami az emberi szeretetből vagy hiányzik, vagy csak átmenetileg tapasztalható meg. A legkisebb probléma felmerülése esetén könnyen meginog, elgyengül, sőt, akár el is múlik. Mármint az emberi szeretet.
Jézus nagyheti keresztútja a legkiválóbb út volt, amit valaha ember végigjárt. Ő a maga Isten-emberségében ment azon végig, hogy ha arra figyelünk, amit értünk felvállalt, akkor legyen honnan erőt, hitet és szeretetet merítenünk, pótolnunk, ha a sajátunk már elfogyott. Így szerette Isten ezt a világot, ilyen legkiválóbb szeretettel, amit Fia érzett és árasztott felénk még kínszenvedései közepette is. Ámen.
Imádkozzunk!
Istenünk, köszönjük Neked a legkiválóbb út példáját. Köszönjük Fiad engedelmességét és szeretetét. Könyörülj rajtunk, hogy ebből a szeretetből merítsünk naponta erőt a valóban a fontos és lényeges dolgaink végzéséhez. Segíts, hogy ezekre koncentrálva tudjuk betölteni küldetésünket. Irgalmazz azoknak az embereknek, akik azt gondolják, hogy saját szeretetük is elég kiváló mindennapjaik megéléséhez és túléléséhez. Vezesd azokat, akik ebben már csalódtak, hogy bizalommal forduljanak ahhoz a szeretethez, amit Fiad halálában irántuk is megbizonyítottál. Ámen.