L: Márk 7,1-13. T: 14-15. 2020.06.21.
Szinte nincs olyan reklámblokk a televíziók műsorán, amiben ne lenne valamilyen tisztasággal kapcsolatos reklám. Akár 99 %-át eltávolítja az adott csodaszer a veszélyes szennyeződéseknek, baktériumoknak – halljuk újra és újra. De mi van azzal az 1 %-al? Az nem okozhat fertőzést, megbetegedést? Hogy mi lehet a fertőzések oka, azt a közelmúltból alaposan megtanultuk. Egyre több műsor, újság, internetes oldal foglalkozik azzal, hogy a járvány elmúltával mi változott meg az emberek életében. Egy dolog talán a legtöbb embert jellemzi: sokkal többet és alaposabban mosunk kezet.
Jézus korában mindez egy maréknyi víz volt, amit tisztálkodásra használhattak az emberek. Ráadásul az a szabály, aminek megszegésére a farizeusok felhívják Jézus figyelmét, az eredetileg nem is vonatkozott mindenkire. A papok számára volt előírás az ilyenfajta, nem is igazi, inkább kultikus mosakodás a különböző szertartások előtt. Ám az emberi hagyomány felülírta Mózes törvényét. A vének hagyománya, ahogy azt a farizeusok megnevezik, számukra fontosabb volt. Csoda, hogy Jézus egyből leleplezi őket? Ézsaiás szavai illenek rájuk: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem!”
Igénkben Jézus a higiéniai szabály megszegése miatti számon kérésre válaszul, szembe állítja a farizeusokat azzal, ami valóságosan oda tud állni Isten akarata és mi közénk. A folytatásban részletes felsorolást tesz ezekről: „belülről az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiságok …valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség”.
Ez a belső forrás, ami mellett folyamatosan jelen van az, amit a világ fejedelme kínál azokban a kísértésekben és lehetőségekben, amik ezeket a gonosz gondolatokat sokszor cselekedetekké alakítják. Azaz kettős nyomás-hatás alatt vagyunk.
Jézus nem arról beszélt amikor e szavak után magára maradt tanítványaival, hogy ilyeneket cselekednének a farizeusok. Jézus gondolatokról beszél, amik a szívből származnak. Nem biztos, hogy cselekedetek lesznek belőlük, de ott vannak az emberben, belül. Megfogalmazódnak, olykor szavakba is formálódnak, s elhagyják az emberi ajkat. Innentől pedig ártanak, rombolnak, pusztítanak, már szó formájában is. S ha netán tett is lesz belőlük, az még károsabb nemcsak az emberre, hanem Isten Országa épülésére nézve is.
Hát ennyire nagy a baj, hogy még a gondolatainkat se tudjuk féken tartani? Nos ha, belegondolunk, akkor igen. Nem véletlenül tanította a Példabeszédek írója, hogy „Minden félve őrzött dolognál jobban óvd a szíved, mert abból indul ki az élet”. S talán Salamon is érezte, hogy uralkodása kezdetén semmi fontosabb nincs annál, amit kérhetne Istentől, mind bölcs és engedelmes szívet magának, hogy Istenre figyelve tudja népét kormányozni. És éppen ő volt az, akinek bár megadatott ez a bölcs szív, testi vágyai vették el józan eszét. A bölcs szívű királyból, a templomépítőből élete végére megkeseredett, mindent megbánó, boldogtalan ember, akinek bűnei miatt fiai alatt kettészakadt az országa.
A 139. zsoltár írója így imádkozik „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton és vezess az örökkévalóság útján!” Bizonnyal érzett abból valamit, amit Jézus úgy fejez ki, hogy belülről származnak a tisztátalanságot okozó érzések és tettek. Szüntelen kész kell legyünk az önvizsgálatra. Hogyan végzi ezt Isten? Igéje által. Aki kéri, annak Szentlelkét adja ahhoz, hogy megértse az igéből származó gondolatokat, Isten azt várja övéitől, hogy egész életükben készen legyenek arra, hogy szívük tiszta maradjon. Jézus azért halt meg, hogy aki áldozatát elfogadja, halálának bűntörlő erőt tulajdonít, az valóban tiszta szívet kapjon. Ezért imádkozhatunk Dávid szavaival mi is – „tiszta szívet teremts bennem és az erős lelket újíts meg bennem”. Az embernek szüksége van erre a folyamatos megtisztulásra és megújulásra. Be kell lássuk, hogy ha ennek nem látjuk szükségét, akkor visszatértnek a gonosznak nevezett indulatok és gondolatok az életünkbe.
Ebben a felszabadultnak mondott járvány végi, járvány utáni helyzetben, amikor újra szabadnak érzi magát az ember, sokkal hatásosabban áradhatnak felénk a kísértések, ezért kell komolyan venni azt, ami Jézus mond. Ez annál is inkább igaz, mert ránk is ugyan úgy figyel a világ, mint Jézusra a farizeusok. Azaz folyton azt lesik, hol hibázunk, mit rontunk el, mi nem egyezik életünkben azzal, amit elvileg vallunk hitünk alapján. De ez egy természetes állapot a keresztyén életben. Jézus felkészítette erre övéit és folyamatosan akar készíteni minket is. A 119.zsoltár írója is felteszi az erre vonatkozó kérdést: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Tiszta szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolatidtól” – hangzik a válasz. Azaz, azzal igyekszem foglalkozni, amire Isten buzdít igéjében és a sajátos indulatok helyett, a Lélek gyümölcseit engedem a szívemben meggyökerezni, amik pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás – ahogy Pál írja.
Ma, presbiterek vasárnapján ez a bátorítás különösen is szól azoknak, akiket felelős őrállókká tett Isten a gyülekezet bizalmából. Rájuk tényleg úgy néznek a legtöbben, hogy példának tekinthessék életüket és szolgálatukat a Krisztus követésében. Ezért őket különösen is próbára teszi a gonosz, egy pillanatra sem szabad lankadni figyelmüknek. Ezt lelkészként még hatványozottabban érzem magam is. De nemcsak nekik, hanem mindnyájunknak törekednünk kell arra, hogy életünk hű tükre legyen Isten szentségének és tisztaságának. Minden keresztyén emberben ugyanis ennek kellene tükröződnie. Ez pedig lehetséges és áldott dolgunk és küldetésünk. Abból élni, amivel Jézus táplál és nem azokból, amiket igéje leleplezett. Az ilyeneknek a szívük tiszta marad, és nem fogja őket zavarni, hogy abból a másik két forrásból mi származott vagy származik újra és újra. Krisztusban élő víznek forrásává lehetünk, amik tisztán tartják szíveinket, gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket, hogy mindezeket hallván és látván az emberek, dicsőítsék a mi Mennyei Atyánkat.
Igénk úgy kezdődött, hogy Jézus köré gyűltek néhányan a farizeusok és írástudók közül. Csak sejthetjük, mit éreztek, amikor leleplezte szívük indulatait. Biztosan nem örültek. Mi örüljünk annak, hogy amikor Jézus másokról beszélve üzen, tanít és figyelmeztet minket, hogy mi jó példái lehessünk annak, hogyan kell Őt ige szerűen és őszinte szívvel követni, szolgálni. Minden találkozás Jézussal ezt a célt szolgálja. A mai is. A következők is. Csak jöjjünk, és hallgassuk Őt, hogy követhessük tiszta szívvel és tiszta szívből. Ámen.