T: Kolossé 3, 5-17. 2021. 10.10.
Az éremnek két oldala van. Az embernek meg két arca. Van, hogy emberi életünk során sokszor igen gyakran váltakozva mi is kétféle arcunkat mutatjuk. És ha ugyanazok az emberek látnak minket, akkor zavarban vannak és nem tudják, hogy melyik az igazi énünk, kik is vagyunk valójában. Sőt, az is előfordulhat, hogy mi magunk nem tudjuk, hogy kik és milyenek is vagyunk igazán, mert magunk sem értjük, hogy egyik percben miért mutatjuk a szebbik oldalunkat és a másikban a csúnyábbikat.
Ezeket a gondolatokat azért mondtam el, mert felolvasott igénk is az emberi természet kétféle mivoltáról beszél. Az első felsorolás azt az állapotot jellemzi, amit Krisztus nélkül élünk, a második pedig a Krisztussal való életnek jellemzője. Ilyen gyökeres változás egy ember személyiségének a vonásaiban, amiről az ige beszél a szkeptikusok szerint lehetetlen, mert azt mondják: Kutyából nem lesz szalonna! Azaz lehetetlen, hogy valaki így megváltozzon. Emberileg szólva igaz lehet ez a mondás, ám Jézussal szólva azt kell mondani, hogy ami embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges. A keresztyén élet lényege éppen ez: semmi sem lehetetlen annak, aki hisz Isten mindenek felett való hatalmában. Még abban is, hogy az élete gyökeresen megváltozhat.
Erre a változásra az a Pál emlékezteti a kolosséi gyülekezet tagjait, aki saját személyiségében élte át ezt a csodát. Pál damaszkuszi útja beszél erről az átváltozásról. Meg tudott maradni abban a változásban, amit a neki megjelenő Krisztus hozott az életében és éppen ennek a megmaradásnak a lehetőségéről tesz bizonyságot levelében. Pál nem járt Kolosséban, valószínű, hogy egyik munkatársa, Epafrás alapította a gyülekezetet, amely mint a legtöbb új életet nyert közösség, szembe kellett nézzen téves tanításokkal. Ezek közé tartozott pl. olyan nézet is, ami szerint a keresztyén ember nem ehet és nem ihat akármit. Egyfajta farizeuskodó előírások ütötték fel s fejüket és a test sanyargatásában látták a kegyességben való előmenetelt. Pál szerint az ilyeneknek semmi értéke és haszna nincs, mert csak felfuvalkodottsághoz vezetnek. Aminek haszna van, az a teljes átváltozás, az új ember felöltözése. Erre bátorít az apostol is: öltsétek magatokra azokat az új tulajdonságokat, amik eddig hiányoztak életetekből.
Ebben a szóban, hogy öltsétek fel, vagy öltözzétek fel benne van a megoldása annak, amire sokan úgy tekintenek, hogy az lehetetlen, hogy valaki ennyire megváltozzon, ahogy az ige írja. Téves ugyanis az a felfogás, miszerint ha valaki megtér és elfogadja Jézust megváltójának, akkor azonnal szent, hibátlan és tökéletes, amolyan angyalszerű lénnyé válik. Sokan ezt gondolják, hogy biztos ilyen leszek, ha megtérek. Sokszor ezt várják tőlünk is, akik tudják rólunk, hogy próbáljuk komolyan venni a hit dolgait. És persze, sokszor azt látják, hogy lényeges változás nem látszik rajtunk, olyanok vagyunk, mint voltunk régen.
Magunk bátorítására, nem pedig elkényelmesedésére, figyeljünk csak erre a szóra: felöltözés. Tudjuk mit jelent, hiszen naponta gyakoroljuk. Sőt, legtöbbször naponta átöltözünk egyik ruhából a másikba. Az igazi átöltözés egyszerre több ruhadarab cseréjével jár. Ezt pedig egy folyamat. A keresztyén élet is ilyen folyamatos öltözésről szól. Az újjászületett ember életében megszületik a csoda, ott belül az elhatározás arra, hogy mától fogva másként akarom élni az életemet. Elfogadom Isten ajándékait, és kész vagyok átadni az irányítás életem felett Uramnak, Jézusnak. Elindul egy folyamat, ami viszony nem egy pillanat alatt varázsol át valakit, vagy öltöztet át teljesen új ruhába. Ennek a folyamatnak a lényege észrevenni magunkon, hogy a régi ruhadarabok nem illenek hozzánk. Azaz mindaz, amiről igénk első része szólt nem lehet jelen életünkben több, másféle indulatokra és szokásokra kell azokat cserélni. Ezek a régi indulatok sokszor olyanok, mint egy kedves, de már régi, kinőtt, vagy ódivatúvá vált ruhadarab. Hány embernek van tele a szekrénye ilyenekkel mert sajnálja őket kidobni! Hányan azt remélik, hogy majd jó lesz a gyermekemnek, az unokámnak és el sem képzelik, hogy néhány év vagy évtized múlva olyat már senki sem hord, mert az már nem divat. Így van az ember régi énjének tulajdonságaival is, sokszor nem is gondoljuk, hogy azok nem a mi szokásaink, hanem a bűneink, amiktől isten szeretne megszabadítani.
És így vagyunk az új lelki ruhadarabok felöltözésével is. Szélsőséges példákkal had éljek. Egy alapjában véve indulatos, hangoskodó, szenvedélyes és heves ember nem mer csendes, nyugodt, halk szavú és békés lenni, mert azt hiszik róla, hogy beteg. Aki addig kapzsi volt és csak azt számított, hogy mindent megszerezzen magának, amit lehet, arról meg nem hiszik el az emberek, hogy egyszerre csak adakozó és segítőkész lett és a másik érdekét is figyelembe veszi, nemcsak a sajátját.
A keresztyén élet egy folyamatos öltözködés, átöltözés, ha úgy tetszik. Azért olvasunk igét, és hallgatjuk azt, azért járunk gyülekezeti körökbe és vállalunk különféle szolgálatokat, mert tudjuk, hogy Istennek célja van velünk. Ő nem hibátlan és makulátlan embereket akar faragni belőlünk, hanem olyanokat, akik készek arra, hogy lecseréljék azokat a lelki ruhadarabokat, amik helyett Urunk egy másikat ajánl. Amolyan keresztyénekhez illőt. Higgyük el, hogy ezek a ruhadarabok nem olyanok mint a Pomádé király láthatatlan ruhája. Ezek előbb utóbb nemcsak általunk is viselhetővé, hanem mások által is láthatóvá válnak. Isten sokkal jobban tudja, hogy a mi életünkben mi a régi foltos, szennyes dolog. Ezért Ő, ha kell, rámutat egy-egy darabra és azt mondja: ezt vedd le, mert mást akarok adni helyette. Ne féljünk felvenni magunkra azt, amibe Urunk akar öltöztetni. A legékesebb és mindenek felett való lelki ruhadarabunkat így nevezi az ige: „Öltsétek fel a szeretetet, ami tökéletesen összefog mindent”. Olyan, mint egy díszes köpeny, vagy palást, ami alatt ha van is még néhány kopott ruhadarab, de nem látszik. Mert a szeretet az a lelki ruházat, amiről tudjuk, hogy mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. Ma is ezért hívott minket ide Urunk, hogy a reformáció havában annak a megújulásnak legyünk részeseivé, amit Ő akar véghez vinni bennünk azáltal, hogy lecseréltet néhány lelki ruhadarabot velünk. Kivel mit, azt, amit Ő jónak lát, hogy lecseréljük.
Pár napja elővettük az őszi kabátokat, pulóvereket, mert végleg beköszöntött az ősz. Engedjük, hogy Urunk olyan lelki ruházatba öltöztessen minket, ami nemcsak előtte kedves, hanem másoknak is öröm lesz arra ránézni, netán még kívánatos is hasonlóba öltözni. Ő tudja, mit jelent rétegesen öltözködni a lélek számára, mit jelent az, hogy a Krisztus beszéde és békessége lakozzék bennünk, hogy bármit szólunk vagy cselekszünk azt Jézus nevében tegyük. Ez a lelki öltözet nem amolyan őszi viselet, mint amik előkerültek a szekrényeinkből. Ez négy évszakos, egész életre szóló és folyamatosan hordható viselet. Engedjük, hogy naponként ebbe öltözzön lelkünk és egész életünk. Ámen.