L: Lukács 20,1-8. T: Zakariás 4,6. 2018. 09.23.
Ami a hatalom mögött van
„Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek? – Azt gondolom, hogy a legtöbben tudjuk, kitől származik ez a kérdés és kinek tette fel. Sőt, a választ is tudnánk idézni, amit Jézus mondott a kérdezőnek, Pilátusnak, akit fel kellett világosítania arról, hogy semmi hatalma nem volna, ha nem felülről kapta volna azt.
Hatalom. Olyan képesség, amit minden ember megkap, ami után sokan sóvárognak, amiért némelyek még az ördöggel is szövetséget kötnek, csak megnyerjék. Hatalom, ami a mindennapokban ott van, amikor saját meggyőződésemből fakadóan tehetem a jót, vagy a rosszat, mert hatalmam van a kezem, a lábam, a szavaim felett. Azt csinálják, amit én akarok, hogy csináljanak. Így van ezzel a kisgyermek is, aki a játékát, ha akarja szétszedi és összetöri, a neki kínált ételt ha akarja lenyeli, ha akarja kiköpi. Így van vele az idős ember is, akinek van hatalma azt mondani, elég, nem kérek több gyógyszert, kezelést, ne vigyenek kórházba, jöjjön, aminek jönnie kell. Ám amikor ezt a fogalmat halljuk, hogy hatalom, legtöbbször nem ezekre gondolunk. A hétköznapi életben ez azt jelenti, hogy valakinek vagy valakiknek lehetőségük van valamilyen akaratot rákényszeríteni másokra, akár tetszik nekik akár nem. A hatalom leginkább valami kényszert idéz meg, s bár legyen az diktatórikus vagy demokratikus úton megszerzett hatalom, jól tudjuk, hogy a hatalommal szemben mindig voltak, vannak és lesznek lázadók.
Jézust hatalmáról kérdezik a farizeusok és írástudók. Olyan dolgokat láttak, hallottak tőle, amelyek teljesen szokatlanok voltak, nem értették azokat, hogyan történhettek meg. Szokásukhoz híven csak arra figyelnek, amit láttak és nem arra, amit hallottak. A jelek, amiket láthattak elbizonytalanították őket, hiszen újabbakat is kértek volna Jézustól, de hiába. Most ott vannak Jeruzsálemben, a templomban, ahol ők „hazai pályán” érezhetik magukat. Hiszen ők ismerik legjobban a törvényeket, ők tartják be legpontosabban a szabályokat, látványosan, elismeréseket gyűjtve vesznek részt a szertartásokban és az adakozásban, alamizsnálkodásban. S mindezekre büszkék is, nem is kicsit. Hát itt az idő, a többség most velünk van, szorítsuk sarokba ezt a Jézust! – gondolják. Ehhez azonban korábban kellett volna felkelniük, ahogyan mondani szokták, mert most is lelepleződik indulatuk. Korábban voltak, akik nem kérdezték hanem megállapították, hogy Jézus Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével tesz csodákat amikor az ördögi lélektől megszállott embereket gyógyítja meg. Ők sem tudták állításukat bizonyítani, alulmaradtak a vádaskodásban.
Akik kritikai szemlélettel közlednek a nehezen érthető, de valóságos, csoda számba menő történésekhez, azok úgy fognak járni, mint ezek a farizeusok. Kár, hogy szemléletük ragályos, mert ma is milyen sok ember itt akad fenn, amikor Isten hatalmával szembesül: Ha olyan nagy az Isten, akkor miért nem tudta elintézni, hogy annyi rossz dolog ne történjen meg? Ha tényleg hatalma van mindenek felett, akkor miért nem bizonyítja azzal, hogy a világban ne legyen semmi fájdalom, pusztulás, nélkülözés? Ilyen és ehhez hasonló konkrét kérdésekkel foglalkoznak embermilliók ma is ahelyett, hogy rábíznák magukat Jézus Krisztusra. Mert aki ezt megteszi, az felszabadul az embernél sokkal erősebb hatalom, a bűn kényszere alól és a bűnnél is nagyobb hatalom kezdi majd életét formálni, gondolkozását átalakítani, új értelmet adni minden dolgának, amit tehet.
Erről a másik hatalomról szólt Isten egykor Zerubbábelnek, ahogy azt hallottuk alapigénkben, Zakariás könyvéből. Zerubbábel Jójákim király unokája volt és vezetője annak az egyik nagy létszámú csoportnak, amelyik a 70 éves babiloni fogság után visszatért az ősi hazába. Felelős vezetőként fel kellett készítse a rábízottakat, hogy ne csak magukra gondoljanak az újrakezdéskor, hanem az Úrra, Aki visszavezette őket őseik földjére. Szerepe volt abban, hogy beindítsa a jeruzsálemi templom építését, ebben állt mellette Haggeus és Zakariás próféta is. Neki üzente Isten: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel” – Ez az Isten legfőbb eszköze, s amit általa végez el, azt a földi ember hatalomnak, erőszaknak látja, valójában abban Isten szeretetének, lényének és igazságának lényege. Lelkének valósága működik és tesz csodákat, változtat meg életeket, szül újjá embereket és kezd egészen újat. Mi csak ezekkel a szavakkal tudjuk kifejezni, hogy a teremtett világ tele van olyan erőkkel amik egy mögöttes hatalomról szólnak és folytonosan bizonyítják azt, hogy Valaki olyan áll mögöttük, Aki meg kell mutassa látható módon az emberiségnek: bármennyire is törekszik hatalomra e világ felett, az nem lehet az övé. Részben uralmat birtokolhat vagy átmenetileg rákényszeríthet valamire vagy valakikre, de azt is csak azért, mert Isten megengedi. Az ember jobban teszi, ha ezzel nem él vissza, hanem fejet hajt és hódol Isten hatalma és ereje előtt, amit ő leginkább Lelkének erejével szeretne bizonyítani az embervilág felé. Jézus a kétkedőn őt kérdező és boncolgatni akaró farizeusokat könnyen zavarba hozta és kérdésükre nem adott választ. Akik viszont hittek benne, azok pünkösd után annak a Léleknek lettek részesei, amely által ők is hasonló dolgokat cselekedhettek, mint egykor Jézus. Ez a Lélek az, ami ma is meg tud ragadni embereket, akik átadják magukat neki. Hát lehetett volna olyan dallamokat kigondolni, papírra vetni, mint amiket ma is hallunk orgonánkon Lélek nélkül? Alkothatott volna az ember annyi szépet Lélek nélkül, amire nemzedékeken át csodálattal tekintünk? Lehetne-e most is újabb és újabb csodás felismerésekre, megoldásokra jutni az emberiség és a világ érdekében, ha nem működne a Lélek azokban, akiket Isten kiválasztott? És lehetne-e a hétköznapi embernek helytállnia a mindennapok taposómalmában hűséggel és kitartással, ha nem kapna ebből a Lélekből?
Nem hatalommal és nem erővel, hanem Lélekkel! – mondja a Seregek Ura. Higgyük, hogy nemcsak saját életünkben, hanem Isten népének életében is ez az megoldás: nem hatalommal és erővel rákényszeríteni emberekre az evangéliumot, hanem Lélekkel átjárt módon élni, hirdetni, megmutatni azt, hogy igen is van hatalma és ereje annak, Aki mögöttem, mögöttünk áll. Ennek a hatalomnak és erőnek farizeusi módon ellen lehet állni, a következményeket pedig csak sajnálni lehet. De sokkal jobb azt mondani: Itt vagyok, Uram, történjen velem a te beszéded szerint, cselekedj velem a Te Lelked szándéka és célja szerint, hogy hordozhassalak és életem téged szolgáljon. Nem erőt és hatalmat kérek, hanem azt, hogy érezzem, Lelked által van erőm mindenre, amire kell és van hatalmam mindenre nemet mondani amire nemet, igent mondani arra, amire igent kell mondanom. Erre a Lélekre figyeljünk, mert minden jó ás áldott erő és hatalom mögött ez van. S ha erre építjük életünket, akkor Jézus szerint még a poklok kapui sem fognak diadalmaskodni rajtunk. Ámen.