T: Lukács 23,6-16. Lukács 23,17-25 2018. 10.14.
„Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget – Mondd, te kit választanál? … Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot – Mondd, te kit választanál?” Ugye fülünkben cseng az ismert, István királyról szóló rockopera egyik híres dala? Ez a kérdés merült fel a felolvasott ige szereplőiben és ez a kérdés az, amit Isten ma feltesz mindnyájunknak. Sokat vívódtam, mit hozzak ma ide, amikor gyülekezetünk találkozik intézményünk munkatársaival. Kereshettem volna szép és megnyugtató igéket, de Isten nem engedte, hanem szívemre helyezte napi igénk üzenetét. Ha valakinek ez nem fog tetszeni, kérem, ne engem hibáztasson, hanem inkább gondolkozzon el azon, hogy életének legfontosabb kérdését miért nem engedi, hogy végre Isten feltegye neki, és ő arra miért nem akar válaszolni. Ez a kérdés pedig ez: Te kit választanál?
Három ember látunk, akik Jézussal szemben állnak, és nem jól választanak. Látjuk a bábkirály Heródest, akit Jézus nem méltat arra, hogy szóba álljon vele. Csodára vár, de a csoda elmarad. Hosszasan kérdezgeti Jézust, aki azzal válaszol neki, hogy nem válaszol. Vannak az életnek olyan állapotai, amikor Isten nem méltatja az embert arra, hogy válaszoljon. „Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád” – mondja énekünk. Aki kérdéseivel csak saját magát akarja igazolni, csak kíváncsiságát akarja kielégíteni vagy éppen hitetlenségét akarja kifejezni, annak nem igen szokott válaszolni az Úr. Szomorú állapot ez, ha valakit nem méltat válaszra, de erről az a valaki tehet, aki nem úgy fordul az Úrhoz, ahogy illő lenne. Heródes választhatta volna az őszinte, saját életét Jézus előtt feltárni akaró kérdéseket, de nem ezt választotta. Helyette a főpapok kedvét keresve katonai kíséretével együtt megvetően bánt Jézussal. Ez lett az alapja a Pilátussal való kibékülésének, a közös ellenség gyűlölete. Ingatag minden olyan barátság és kapcsolat, amit ez az indulat fűz össze. Könnyen átválthat újra az egymás elleni harag fázisába…
Pilátus látszólag igyekszik jól választani. Azért küldte Heródeshez Jézust, mert szerinte nem volt bűne s hogy áthárítsa a döntést sorsa felől, a királyra bízza az ügyet. Saját véleményét látja megerősítettnek, amikor Heródesre hivatkozik, aki szerinte azért küldte vissza hozzá Jézust, mert ő sem talált benne a vádaknak megfelelő bűnt. Ám Pilátus az az ember, aki nem tud kiállni saját meggyőződése mellett. Nem teheti, mert van egy külső nyomás, amivel nem tud mit kezdeni. A gyűlölet, harag, bosszú indulata táplálja ezt, amit a főpapok és farizeusok, írástudók éreznek, mi több, mesterségesen táplálnak, szítanak a sokaságban, akik kíséretükben vannak. Pilátus hiába mossa kezeit, élete legrosszabb döntését hozza meg. Többet ér neki a pozíciója, az állása, a rangjával járó hatalma és jövedelme, mint az, hogy kiálljon a saját maga által felismert igazság mellett. Azt választja, ami neki hosszútávon kifizetődő. Ez pedig nem más, mint engedni a tömeg akaratának…
És ott van a mentőkötélként odadobott Barrabás. Egy cégéres gonosztevő, akinek egyszer csak kinyílik a börtöne ajtaja és azt mondják, hogy van esélyed megúszni a halált. Persze, hogy ő látszik az ügy nyertesének, holott ő volt az, akinek vesztesnek kellett volna lennie. Maga sem érti mi történik körülötte, de egyszer csak újra szabad lett. Szabad lett? A börtöntől igen, de minden bizonnyal nem élte át a legfontosabb szabadulást, a bűneitől valót. Ha ez így lett volna, hogy ő felismeri mit köszönhetett Jézusnak, akkor az minden bizonnyal benne lenne a Bibliában. Kapott egy új élet lehetőséget, de amit választhatott volna, hogy utánajárjon, ki is halt meg helyette, azt nem igen tette meg. Pedig ez lett volna az igazi szabadság forrása.
A névvel megnevezett szereplők mögött ott vannak a névtelen vallási vezetők és az általuk felbérelt tömeg. Nekik azt kell választani, amit mondanak. Nem szabad gondolkozniuk, miért, hanem kiáltani kell Barrabás nevét. Modern szóval élve szavazógépek, akiknek megmondták, melyik gombot kell megnyomni. Nem mérlegelhetnek, köti őket a frakciófegyelem, vagy a megbízás, ami miatt őket oda helyezték. Nem kell utánajárni a dolgoknak, hanem hallgatni kell azoknak a szavára, akik hangosan beszélnek, diktálnak. Igy van ez a politikában, a gazdaságban, a háttérben ott vannak az önző érdekek tulajdonosai, a manipulátorok. Megvesznek királyt, helytartót, képviselőt, tömeget, mindenkit, aki érdekeiket szolgálhatja….
No ez az a pont, ahol Isten ébresztőt akar fújni maradék népének. Illés korában is volt hétezer ember, aki nem hajtott térdet a baál isteneknek, ma is lehetnek ilyenek. Jézus perének örök üzenete ez a kérdés: Mond, te kit választanál? Kire akarod rábízni az életedet? Kinek az ígéreteiben hiszel? Kit látsz te arra méltónak, hogy kövesd őt? Ki tud téged nem manipulatívan befolyásolni, hanem naponként olyan választások elé állítani, amik azt mutatják, hogy te nem a megvezetett, kiabáló tömeghez tartozol? Életünk válaszol erre a kérdéscsokorra, amit lehet bővíteni is. Kinek köszönheted, hogy élsz, hogy van erőd, családod, otthonod, munkád, békességed, gyengeségedben a mindennapokhoz mindig elégséges erőd? Kitől származik mindez? A Pilátusoktól, Heródesektől, a saját uralmukat és hatalmukat féltő különböző vezetőktől, vagy attól, aki érted, miattad, helyetted ment a keresztre? „Ez a kérdés, válasszatok!” -mondta Petőfi. Nem lehet úgy tenni, mint aki még soha nem gondolkodott el azon, hogy kinek köszönheti létét, mindenét, amije van és kire bízhatná jövőjét? Egyszerűbb beállni a tömeg közé, és azt kiáltani amit hátulról diktálnak, sőt, akár még a másikat is arra biztatni, nehogy ki merjen lógni a sorból. Le lehet élni egy életet így is, de mindenkinek azzal kell szembesülni egyszer, hogy azt az életet valaki számon fogja kérni, mit tettünk vele…
Jézus pere arra indít, hogy válasszunk, kit akarunk szolgálni? Kinek a csapatában vagyunk? Hisszük-e, hogy az a megfeszített Jézus, aki helyett egy gonosztevő lett szabad, bemutatta a legnagyobb szabadulást? A haláltól lett szabad, azt győzte le és ez a szabadságot kínálja mindazoknak, akik földi életükben eljutnak a bűntől való szabadságra és életüket odaviszik elé, mondván: Tégy Uram engem áldássá! Áldássá a szeretteim számára, a barátaim életében, a rám bízott gondozottak javára. Áldás lehessek a Te eszközödként mindazok felé, akiknek a Te szeretetedet közvetíthetem, akiknek Rólad tehetek bizonyságot, akik még e világ fiai, de sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését, ahogy ez meg van írva.
Krisztus egyházában van az a közösség, ahol erre felhatalmazást, küldetést és az ehhez szükséges lelki erőt, támaszt, hitet újra és újra elnyerhetjük. E világon e kívül, nincsen számunkra más hely, csak a Krisztust választó és Benne hinni tudók közössége, ahol ezt megélhetjük. Isten ma is felkínálja a választás lehetőségét, a döntést ránk bízza, aminek következményei tőlünk függnek. Boldog aki már őt választotta és boldog lesz az is, aki most dönt mellette. Ámen.