T: Lukács 19,43-46,a. 2019.04.14. Virágvasárnap
Gyermekeink műsorából, a közösen énekelt dicséretből már felidézhettünk annak a napnak az emlékét, amit virágvasárnapnak nevezünk. Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepélyes és megható pillanatai sokak emlékezetében megvannak. Kevesebben figyelnek azonban arra, hogy éppen ezen napon, az örvendező fogadtatás után történt mindaz, amit mai igénkben olvastunk. A városhoz közeledő Jézus előbb megsiratja Jeruzsálemet, aztán bemegy a templomba s onnan kiűzi a pénzváltókat, árusokat. Ekkor mondja ki, az én Atyám háza az imádság háza.
Ha körül nézünk a világ történelmében, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy Jézus ígérete nemcsak Jeruzsálemben vált egykor valóra, hanem sokfelé máshol is. Az ókor végéről, a középkor egyes szakaszaiból fennmaradt egykori építészeti emlékek jelzik, hogy valamikor régen sok helyen virágzó élet, sőt élő keresztyén közösség is volt. Maga is jártam ilyen ázsiai helyeken, de számos templom rom mutatja hazánkban is az egykori élet nyomait. Azt kell lássuk, hogy Jézus Jeruzsálem felett mondott ítélete sok helyen beteljesedett, mostanában Európán teljesedik be. Azok a mindennapossá vált események, amik történnek, ma azokról szólnak, akik a keresztyénség legnagyobb ellenségei – kizárólag vallási alapon. Egy olyan vallás követői keresnek maguknak erőszakos módon új életteret az egykoron keresztyénnek számító európai országokban, amely szerint, ahol nem bűn, hanem érdem, ha valaki a keresztyének ellen tesz bármit is akár a saját élete árán is. „Mert jönnek majd reád napok…” – mondja Jézus. Nem politikai tájékoztató szeretne lenni ez a prédikáció, hanem az ige időszerűsége kapcsán ébresztő és figyelmeztető üzenet.
Jézust másodszor látjuk sírni. Először Lázár sírjánál tette, majd előhívta a halálból. Igénkben Jeruzsálem felett sír, mert az nem ismerte fel a békességre vezető utat. Azt a békességet, amit Ő hozott, amit nem a világ ad, hanem amit az Atya akar munkálni az emberi szívekben. Az Istennel való megbékélést, a bűnöktől való szabadulás lehetőségét, az Atya kiengesztelését nem ismerte fel sem Jeruzsálem, sem annak népe. Jézus programja pedig egyértelmű volt. Ő az Isten Országát hozta, hirdette, arról tanított példázatok és csodák által. Szájukba adta a legfontosabb imádságot: Jöjjön el a te országod… – és azok, akik ezt tanulták, nem tettek semmit ezért az országért, amiről pedig Jézus kijelentette, hogy közöttük, bennük van. Jézus sír és jövendőt mond, ami kb. 4 évtizeddel később beteljesedett Jeruzsálem felett. És én azt gondolom, Jézus ma is sír, ha ránéz Európára. A gazdasági jólétben élő államok mit csináltak? Kidobták azt a hitet és erőt, ami évezredeken át megtartotta ezt a földrészt. Az elmúlt 2-3 évtizedben templomok százait zárták be, adták el, építették át lakóházzá, bevásárlóközponttá, színházzá vagy éppen mecsetté. A legnagyobb áldást, a népességnövekedést soha nem látott mélységekbe szorították. Hát csoda, hogy munkaerő hiánnyal küzdenek a fejlett gazdaságok? És vezetőik még mindig nem veszik észre, hogy Jézus szava most nekik, róluk szól: „Ellenségeid sáncot húznak körülötted… minden felől szorongatnak… földre tipornak téged és fiaidat…”. Nincs új a nap alatt, mondja a Prédikátor és mennyire igaz. Csak új körülmények közt történnek a dolgok.
Jézus siratja Európát. Ennek a földrésznek nem kell a Jézus útja, annak ellenére, hogy időnként látványosan megmutatja magát a világ előtt a keresztyén vallásos buzgóság több formája. De mégsem kell az a békesség, amit Ő adhat. Nem kell az a testi-lelki tisztaság, mit Ő ajánl. Mi vár erre a földrészre? Valami olyasmi, mint amit Jézus a templomban csinált. Felborította az árusok és pénzváltók asztalait. De Jézus azt is megmondta felháborodásában, hogy mivel lehetne jóvá tenni, amit elrontottak népe fiai. Az Isten háza újra legyen az imádság háza. Nem színház, koncertterem, múzeum, kulturális rendezvényház, hogy csak a finomabb átalakulásokat nevezzem meg. Imádság háza legyen, olyan hely, ahol Isten az Úr, ahol Ő otthon van, ahová nem kell hívni, hanem ott vár mindenkit, aki Vele akar találkozni. Az Ószövetség egyik fontos eseménye volt, amikor az első jeruzsálemi templom falában Jósiás király idejében megtalálták a prófétai tekercseket melyek tartalmát a király vezetésével komolyan vették. Megértették, hogy a templom és Jeruzsálem azért romboltatott le az asszírok által, mert elvetettek Isten igéjét, törvényét és nem aszerint éltek. Isten ítélete volt a pusztulás és a fogság. Az újjáépítés alapja a törvényhez és az igéhez való visszatérés volt. Erről olvashatunk Ezsdrás és Nehémiás könyvében is a babiloni fogság után. Ma sincs más út, mielőtt teljesen le nem romboltatik mindaz, ami egykor a keresztyénségről beszélt.
Vissza az igéhez, az imádsághoz, a templomhoz, az Istenhez. Olyan jó, hogy nálunk, Magyarországon nem alakítanak át templomokat, hanem helyenként bővítik, befogadó képességüket növelik s évről évre újabbakat is építenek. A mi gyülekezetünk újra birtokba vette templomunkat e mai napon. Gyermeki ének és derű, szülök mosolya, öröme, gyülekezetünk tagjainak imádságai, gyászolók fájó emlékei, Istent kereső emberek vágyakozásai és még menni minden az, amit ma idehoztunk! Hát lehet ennél jobb helyre jönni? Van-e fontosabb helye az ember életének, mint hogy hétről hétre megálljon az életét megtartó, gondviselő Isten előtt? Ez a templom attól lesz igazán széppé és magasztos hellyé, ha hétről hétre megtelik imádkozó, éneklő, igére éhező és igével élni akaró emberekkel, kicsikkel és nagyokkal.
Szorgos testvéri kezeknek köszönhetően pár napja a templomunk újra megtisztult, felfrissült. Ám én hiszem, hogy az imádság házának nemcsak padjait, fénylő padlózatát akarja Isten tisztának látni. Minket is meg akar tisztítani újra és újra, hétről hétre. Bennem és benned szeretne lakni, mert az ige szerint te és én a Szentlélek templomai vagyunk, lehetünk. Csak azt kell meglátni, hogy mi nem való ebbe a templomba, milyen dolgok nem méltóak ahhoz a helyhez, ahol Isten szeretne lakozni. Nekünk kell észrevenni az ige segítségével és megtisztulni az ige és a sákramentumok ereje által attól, ami nem odavaló. Isten ítélete akkor fordulhat könyörületre, bocsánatra övéi iránt, ha azok készek megtisztulni önmagukban. Mert ahol emberek térnek meg, ébredés lesz a falvakban, a városokban, az országokban. Európának nincs más útja a megmaradáshoz, a megtisztuláshoz, csak a megtérés megtagadott Krisztusához. Magyarországnak ugyan erre van szüksége, mert nem lehet az csak a határvédő kerítésekben és katonáinkban bízni. Istenben való bizalmunk valljuk meg, csak nagyon szerény. Ebben kell növekednünk. Ebben segíthet az előttünk áll a nagypéntek és a húsvét üzenete, amit meg kell hallani, amiben hinni kell és engedelmeskedni az abban való hívásnak. Töltsük meg hát templomunkat, hívjunk, hozzunk másokat ide hétről hétre, mert nincs más reményünk, csak az imádság háza és az, Aki ott vár ránk, hogy általa teljes és örvendező életet élhessünk, s megmaradjunk mi s megmaradjanak utódaink, nemzedékről, nemzedékre. Magyarnak, keresztyénnek, reformátusnak. Ámen.