L: Róma 6, 1-11 . T: János 19, 30a 2019. Nagypéntek
Isten Országa történetében három kiemelten fontos isteni megnyilatkozás hangzott el. Az első szó, a teremtés szava: Legyen! És lett teremtettség, lett világ, lett minden, amiről írva van, hogy amit Isten teremtett az igen jó. Ám amiatt, hogy amit az Úr jónak teremtett, de azt az ember bűne megrontotta, el kellett hangoznia egy második szónak is, ekképpen: Elvégeztetett! Azaz Isten helyreállította azt, amit az ember elrontott. És elhangzott egy végső utolsó szó is: Íme újjáteremtek mindent! Azaz Isten nem engedi, hogy még egyszer a bűn elrontsa azt, amit ő tökéletesnek alkotott, ezért egykoron egy egészen új, romolhatatlan és tiszta, szent világot fog teremteni.Mi, földi teremtények részesei vagyunk az első teremtő szónak, hiszen mi magunk is a Teremtő alkotásai vagyunk, akiket Ő azért ajándékozott meg élettel, mert szeretetet így tudja minél teljesebben kiárasztani e világra, ha életet ad. A mai napon újból részesei lehetünk annak a kegyelemnek, ami a második szó üzenetében kínáltatik fel nekünk. Ezt a kegyelmet pedig azért érdemes elfoganunk és élnünk általa, mert kizárólag így lehetünk részesei az utolsó, majdan bekövetkező új teremtésnek.
Elvégeztetett. Először azt jelenti ez a szó, hogy megváltott emberek vagyunk. Jézus kifizette azt a számlát, amit a mi bűneink halmoztak fel. Nincs többé, nem kell miatta aggódnunk. Az ember bűneinek nagy része előre felvett hitelekhez hasonlítható, amiket nem tud visszafizetni. Valamit megkíván az ember, nem tudja kivárni, míg az arra valót összegyűjti s ezért jelentős felárért hitelt vesz fel, hogy öröme legyen abban, amit megkívánt. Gyakran azonban üröm is vegyül az öröm mögé. Ilyen a bűn természete: add meg Uram, de máris késő. Ez a bírvágy, türelmetlenség, körültekintés nélküliség rántja mélybe emberek millióit, miután egy rövid ideig felviszi őket a múló örömök magaslataira. Jézus szava azt jelenti: a bűn kérdés megoldódott. Mivel úgysem tudtuk volna vagy tudnánk jóvátenni amit elkövettünk és elkövetünk folyamatosan Isten és embertársaink ellen, hát Ő jóvátette. Felvitte a keresztfára. A bűntől szabadon élhetünk és tehetünk azért, hogy újra el ne adósítsuk magunkat. Jézus kiváltott minket abból, amit képtelenek lettünk volna visszafizetni.
Elvégeztetett. Ez a szó egy győzelmet is megidéz, azt, amit Jézus a Sátán felett aratott. Beteljesedett az ősevangélium, eljött, aki a kígyó fejére taposott. Jézus halála ez a taposás. Teljes ártatlanságban és bűn nélküliségben adta oda magát értünk bűnösökért. Nem kellett neki semmi abból, amit a megkísértésekor felkínált neki a Sátán sem abból, amit az emberek szerettek volna neki adni, mert nem volt szüksége a Dávid trónjára. Neki a kereszt kellett, ahol vesztesnek látszott, valójában győztessé lett. Erről a győzelemről beszél a pogány százados, aki Isten fiát ismeri fel benne. Erről szó az a történés, miszerint a templom kárpitja kettészakadt, azaz immár szabaddá vált az út Isten felé minden Krisztusban hívőnek.
Halála győzelem volt azért is, mert minden úgy történt, amint meg volt írva. Ószövetségi próféciák jelezték előre, mi az Isten szándéka, hogyan fog szenvedni a Messiás. Márpedig amikor egy edző kitalál egy taktikát s arra jól felkészíti a csapatát s azok a pályán végrehajtják mindazt, amit a mester mondott, abból csak győzelem lehet. Jézus végrehajtotta az isteni stratégiát nemcsak azzal, ahogyan hirdette az Isten Országát, hanem ahogyan beteljesítette annak valóságát halála által. Ami a kereszt előtt s az odavezető úton majd a kereszt alatt történt, az csak emberi szemmel gyalázkodás. Amit gúnyolódva mondtak neki, az mind-mind az ő dicsőítése volt. Másokat megmentett, mentse meg magát is – csúfolták. Hát nem éppen ezért jött, megkeresni és megmenteni az elveszettet? Azt mondták neki, hogy magát Isten Fiának és Izráel királyának nevezte. Hát nem az volt? A csúfolódásban ott van annak elismerése, aki ő valójában volt. Bízott Istenben szabadítsa hát meg – mondták. Meg is szabadította három nap múlva, hiszen feltámasztotta a halálból. Csupa győzelmi kiáltás hangzik el minden gúnybeszédben. Elvégeztetett a világ fejedelmének legyőzése.
Elvégeztetett: ez a szó harmadszor a mi győzelmünket is jelenti – jelentheti. Aki hittel elfogadja azt, hogy Jézus személyesen érte, helyette és miatta halt meg, az győztes emberré lehet. Győztes, mert nem kell azon törnie a fejét, hogy egyszer majd bűneinek méltó büntetését hogyan kell elszenvednie. Sokkal inkább azon gondolkodhat, mit kell tegyen azért, hogy ne uralkodjék többé az ő testében és lelkében a bűn ereje. Szabad neki nemet mondania a bűn minden csábításának. Szabad hivatkozni Krisztus kegyelmére, ami mindenre elégséges lehet azoknak, akik az Ő erejéből merítenek naponként. Elvégeztetett, hogy győztes életünk lehet. Ez azt jelenti, a sportos hasonlathoz visszatérve, hogy a bajnokság már eldőlt. Ezt akkor szokták mondani, amikor egy csapat kellő pontot gyűjtött össze és a hátralevő fordulók eredményétől függően, már megnyerte a bajnokságot. Becsúszhat egy két vereség, de a bajnoki cím már megvan. A hívő ember ezzel a tudattal mehet ki a pályára naponként. Harcolnom kell, küzdenem kell, mert van feladatom, dolgom. Sokszor mások helyett kell helyt állnom, ami miatt természetes, hogy emberi mivoltomból adódóan elfáradhatok, megbotlok. Sajnos tudnunk kell, hogy nem vagyunk tökéletes emberek, ó emberünk időnként visszaköszön. De tudhatjuk, a bajnoki cím már megvan. Ha elesnénk is, botlanánk is Krisztus újra felemel. Ez a botlásunkban is a győzelem, hogy Ő emel fel. Ő törli le sebeinket, porolja le ruhánkat, és indít el újra. Ezért elvégeztetett dolog az, hogy győztesek vagyunk. Csak merjük ezt elhinni, merjünk felnézni újra és újra a keresztre s ott nem egy vesztes Krisztust, hanem egy hatalmas győztes Urat látni. Ez a keresztyén életünk nagy kiváltsága.
Elvégeztetett. Nagypénteken ezt a szót meghallani, ennek üzenetét befogadni csak egyféleképpen lehet. Kell a nagypénteki csönd, kell a rácsodálkozás arra a szeretetre, ami felénk árad. Kell újra a borzongás azok miatt a kínok miatt, amit Jézus felvállalt értünk. Kell a szemkontaktus Vele, a kereszten függővel, aki szelíden néz ránk, és azt mondja: Elvégeztetett, hogy bűneinkre bocsánatot nyerjünk és örök életünk legyen. Kell a megállás, kell a könnyezés bűneink felett. Kell az imádság, amivel először vagy újra megköszönjük, hogy elvégeztetett. Kell a közbenjáró könyörgés azokért, akik közömbösek, hitetlenek, még ha közvetlen szeretteinkről is van szó. Jézus értük is szenvedett, s talán rajtunk keresztül tud közel kerülni egyszer hozzájuk. Kell Nagypéntek, mert e nélkül nincs Feltámadás. Mert az is elvégeztetett, hogy legyőzetett a halál! Győztesen vallhatjuk ezt mi is az apostollal együtt: Halál hol a te diadalod, halál hol a te fullánkod?
Egy szó, amiben benne van életünk értelme és minden bűn által összekuszált bajának a megoldása éppúgy, mit annak jövője. Zengje ezt a szót hittel egész életünk: elvégeztetett! Ámen.