Textus: János 11, 17-40. 2019.11.04.
Bizonnyal a legtöbben jártatok temetőkertekben a mögöttünk levő napokban. Vajon eszetekbe jutott-e az, hogy Jézus is ott járt a sírok közt? Amikor saját emlékeiteket, fájdalmaitokat, egy család szomorúságát vittétek ki szeretteitek sírjaihoz, ha figyeltetek, Jézussal is találkozhattatok. Mert mennyi síremlékre fel van írva az Ő szava, a Biblia tanítása életről, halálról! Ezeken keresztül Ő szólt hozzátok is. De vajon hoztatok-e ezekből valamit, ami megnyugtató és békességgel töltötte el a szíveteket? Megerősödtetek-e keresztyén hitünk alapjában: aki él és hisz Jézusban, az nem hal meg soha? Mert a hívő ember számára a fájdalom is erővé, hitben való megerősödéssé válik, ha azt Jézus elé visszük.
Lázár feltámasztásának a története arról szól, hogy Jézus a temetőben is ott van. Ott van azok közt is, akik az élet vége miatt szomorkodnak. Nemcsak a kánai menyegzőbe ment el, ahol öröm volt, nemcsak betegeket vihették hozzá bizalommal, hanem oda is elment, ahol már minden remény elveszett, a halottas házhoz. Sőt kiment a temetőbe is. Hagyta, hogy Lázár, akinek betegségéről hírt kapott meghaljon, mert az ő feltámasztásával Isten nagyobb hatalmáról és dicsőségéről tehetett bizonyságot.
A két testvér hozzáállása igen tanulságos számunkra. Egymástól függetlenül mindketten kifejezik csalódottságukat Jézus iránt: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! – mondta Mária. Bizodalmuk Jézus iránt sokszor csak eddig terjed. Ha ott lett volna… Ha volna Isten, akkor nem halt volna meg akit szerettem…. Ha volna élő Isten, akkor nem engedné azt a sok szenvedést és igazságtalanságot, ami ebben a világban folyik! Ha volna Isten… Ó hányszor kezdődnek ezzel a földi ember gondolatai!
Isten engedi ezt, miként Jézus is engedte, hogy Lázár meghaljon. Isten nem a csodák által akar hitet ébreszteni, hanem szava által, mely az Ő hatalmáról és igazságosságáról szól. Jézus erre a hatalomra irányítja Márta figyelmét, amikor testvére feltámadását ígéri. S benne élt is egy majdani eljövendő feltámadásba vetett bizodalom, de szinte megijedt attól, hogy ez akkor fog bekövetkezni, az ő szeme láttára. Egy negyednapos halottal ez nem történhet meg, hanem csak majd egyszer, később, az igazi feltámadáskor – vélte. Hitet tesz amellett, hogy Jézus az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világba, de az, amiről ő beszél, szerinte az nem következhet be, csak majd később.
Mennyi hasonló hit, vagy annak nevezett érzés él a ma emberében. Ésszel vagy félig érzelemmel magáévá tesz néhány kijelentést Isten dolgaiból, de hogy azok akár velük is megtörténhetnek, az már elképzelhetetlen. Bezzeg amikor a reklám az ígéri, hogy akár ekkora, meg akkora kedvezményt vagy hozamot kaphat, az igen! Azért érdemes sorba állni, a szigorú feltételeknek alávetni magát az embernek, mert az az akár – az nagyon jól hangzik! De hogy akár el is vesztheti mindenét az ember, ha nem figyeli meg az apró betűs részeket, arra csak később jönnek rá sokan…
Máriák és Márták hitével csak odáig juthatunk el, hogy némi gyógyír lesz sebeinkre, fájdalmainkra, kudarcainkra, gyászunkra egy majdani isteni igazságosságba vetett bizalom. Majd az Úr megfizet mindenkinek cselekedetei szerint – idézzük az írást, ha a gonoszakra, ellenségeinkre gondolunk. Majd odafenn megpihenünk és kárpótol minket az Úr mindenért – így gondolunk magunkra. Mindkét érzés igaz. De Isten nemcsak majd, egyszer, odafenn, hanem itt és most akar beleszólni az életünkbe, hogy helyére tehesse dolgainkat. Isten azonban legtöbbször gyökeresen akar megváltoztatni mindent. Úgy, ahogyan Jézus kiadta a parancsot: Vegyétek el a követ! Ne szégyelljétek azt, ami mögötte van, a bűnt, a hitetlenséget, a tudatlanságot vagy éppen a kishitűséget! Engedjétek be az életre hívó szót az életetekbe, hogy legyen feltámadás, legyen újrakezdés, legyen megújulás, legyen bűntől való szabadulás.
Mert Jézus szava, miszerint -„..aki él és hisz Őbenne, az nem hal meg soha…” – csak így lehet érvényesé kinek-kinek az életében. Vegye el egy ország, egy nép, azt a követ, amit egykori téves, istentelen eszmék odagurítottak Jézus szava elé, vagy amit a mai modernek gördítenek folyamatosan. Vegyük el mindnyájan, hogy elkezdődhessen az az ÉLET, amire mindnyájan hivatalosak vagyunk. Ne hagyjuk, hogy a régi és új kövek halommá nőjenek, hanem higgyük el, hogy akár már most, itt, velünk és bennünk elkezdődhet, amit Isten akar munkálni.
Ennek a világnak olyan reformációra van szüksége, ami mögött Isten igéje, Jézus ereje és mentő szándéka és az ezeknek aló engedelmesség áll. Az aggodalom keltő történéseket látva ez a folyamat azzal is kezdődhet, hogy hogyan gondolunk a halálra, elmúlásra. Akik ezt látjuk, nem mehetünk el úgy szeretteink sírja mellett vagy a haldokló ágyánál, mint akik tudatlanok vagyunk mindezekről. De még a legjobb helyzetben lévők mellett sem, hogy ne tudnánk, minden, ami jó, Krisztus érdeméért jó. Isten kegyelméből és ajándékainak köszönhetően jó. Minden, ami rossz, minden, ami fáj, a mögött ott van a bűn rontása. Mindenre, ami bizonytalanságban és félelemben tart minket, van megoldása Istennek. Csak oda kell menni Hozzá, és ha netán azt mondja, hogy vegyétek el a követ – mert a megoldás ezzel kezdődik -, akkor vegyük el a követ. Engedjük, hogy szava és igéje szabadon áradjon, hasson, munkálkodjon körülöttünk, bennünk és általunk.
Jézus ma ekképpen szólt hozzánk. Szeretnénk meglátni az Isten dicsőségét, amit Mártának ígért, már itt, e földön is? Akkor halljuk meg, hogy Ő itt van, hív minket, mint Máriát. Kesergéseinket, emlékeinket, sebeinket és félelmeinket éppúgy vigyük elé, mint reménységeinket, kéréseinket, vágyainkat és szívünk fel ajánlását: Itt vagyok Uram, kész vagyok elvenni a követ, az akadályt, hogy általam és bennem is felragyogjon a te kegyelmed és dicsőséged! Akár már most, hiszen most szólítottál meg és most adhatok választ hívásodra. Kár lenne halogatni a döntést, mert azzal időt vesztük és akár még távolabbra kerülhetünk Istentől, ha bizonytalanságainkat engedjük felerősödni. Az ige mondja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Hát akkor el a kövekkel Jézus előtt, hadd térjen be életünkbe, mint vigasztaló, megtartó, megszentelő és üdvözítő ÚR! Ámen.