L: II. Thessz 2, 1-11. T: 3, 15. 2019.11.24.
Jelen világunkban egyszerre éljük át a hagyományos régi dolgok reneszánszát és feledésbe merülését. Ennek okaként legtöbbször azt lehet felfedezni, hogy akik egyik vagy másik felfogást képviselik találnak-e hasznot abból, ha a régieket divatba hozzák, vagy abból akarnak megélni, hogy egészen új dolgokat hoznak az elavultak helyére. Ez nemcsak a gazdasági haszon tekintetében igaz, hanem lelki dolgok terén is. Sőt, azt látjuk, hogy sokszor keverednek a gazdasági érdekek a lelkiekkel, ha azok hasznosak a gazdaság szempontjából. Egy hét múlva egy ilyen szokásos folyamat indul el hivatalosan is, amikor meggyújtják az első adventi gyertyát, hogy készüljünk az „év legszebb ünnepére”. Ám a karácsony igazi lehetőségének lelki haszonnal való átélését sajnos, a gazdasági érdekek elég régen háttérbe szorították. Mai igénk aktuális figyelmeztetés lehet, hogy mindenek előtt a lelki javakat keressük és akarjuk átadni a ránk következő karácsony idején.
Pál jól ismerte levele címzettjeinek körülményeit, hogy mint minden ókori nagyvárost, Thesszalonikát is mennyire elárasztja a kapzsiság, a bűnözés, paráznaság, önteltség, gőg és büszkeség. Tudta, hogy mindezek menyire környékezik és kísértik a hívőket is. Tudta, hogy olvasói igen közelre várták Jézus visszajövetelét, és e várakozásukban sokféle hamis ígérgetésre, téves információra is készek voltak figyelni. Levelében igyekszik kijózanítani őket.: Ne veszítsétek el hamar józanságotokat, azaz ne hagyjátok, hogy félrevezessenek titeket! – írja. Az Úr eljövetelét meg fogja előzni a hittől való elszakadás, a törvénytipró, azaz a kárhozat fia sokakat megtéveszt majd. Célja az emberek távoltartása Istentől, a hívők összezavarása hazugságai által, hogy inkább az ő hamisságának örüljenek.
Ez a figyelmeztetés közel 2 ezer éve aktuális maradt. Akkoriban olyan törvénytiprók próbáltak hatalmaskodni a világ felett, mint Caligula császár, aki a saját szobrát szerette volna felállítani a jeruzsálemi templomban, hogy őt is istenként imádják. Isten nem engedte ezt meg, hiszen idő előtt meghalt. Második utódja, Néró kevésbé volt „fékezett habzású” ember, őrültségét Róma felgyújtásban élvezte ki, s közben saját tettét ráfogta a keresztyénekre. A világtörténelem során, sőt az egyház történelmében is szinte minden korban akadtak öntörvényű uralkodók, pápák, diktátorok, forradalmárok, pártvezérek és hasonlók, akik semmibe vették a Teremtőt s annak törvényeit. Sokakat az Antikrisztussal is azonosítani véltek. Jelen korunkban is vannak, akik rá akarják kényszeríteni saját akaratukat a világra, gazdasági és politikai vezetőket bérelnek fel céljaik elérésre, semmibe veszik a népek, nemzetek, sőt akár földrészek hagyományait, évszázados értékeit, erkölcsét, elképzelt jövőjét. Nos, bőven hozhatnánk fel példát arra, hogy egy kétezer éves esemény „hagyományos”, azaz eredeti üzenetét hogyan próbálják kicsavarni, leírni, hamis tartalommal megtölteni, emberek millióit félrevezetni. Igen, ez a kétezer éves esemény Jézus Krisztus testet öltése, a Megváltó születése, a megváltás eseménysorának kezdete.
Ezért nem mindegy, hogy akik magukat keresztyéneknek vallják, hogyan viszonyulnak a mai törvénytiprókhoz, azok gazdasági érdekeihez és hatalomvágyához. Mert ma azé a hatalom akinek kezében van a gazdaság irányítása – ezt hirdetik mindenütt. Hacsak… Hacsak, akik Krisztus hívőknek nem vallják magukat, azok nem tesznek valamit azért, hogy életük azt bizonyítsa, nem a gazdasági erőfölényben levőké a hatalom, hanem Jézusé, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Az adventi időszak ezért veszélyes a hívők számára, mert a törvénytipró fő trükkjei közé tartozik a pénzen megvásárolható szeretet, megbocsátás, múló öröm, kellemes hangulat, színes fények és gazdag ízek utáni vágyódás. A törvénytipró még azt is megteszi, hogy azok, akik a hagyományok szerint mégis szeretnének valami ajándékkal kedveskedni szeretteiknek, nehogy karácsonyi vásárban vegyék meg azt, mert az sérti a másként gondolkodókat. Menjenek a téli vásárba, mert az semleges elnevezés. Vajon a déli féltekén meg nyári vásárt hirdetnek ilyenkor a karácsonyi helyett? Lehet, csak ne emlékezzenek az emberek arra, hogy valójában mit is akarnak ünnepelni karácsonykor….
Igen, érdemes megvizsgálni, hogy mennyi minden tévedéssel, hamissággal vezetik félre a jóhiszeműen ünnepre készülődőt. Mennyi érzelgős, hamiskás zene kábítja az embereket karácsonyi hangulatra! Mennyi illat, fény, íz, mondja az magáról, hogy nélküle nem is igazi a karácsony. Hányféle félremagyarázása van a bibliai történetnek, gondoljunk csak a három királyokra, akikről egyetlen szót sem ejt a Szentírás, mégis olyan kedves figurákká váltak. Vagy a családdal való ünneplés helyett a wellness-karácsony mennyire jobban megéri, hiszen oly sokat dolgozott az ember év közben, hogy legalább ilyenkor érezze magát kiszolgálva minden tekintetben. A templom hűvös, de áhítatos csendje helyett inkább válassza a gőzölgő gyógyvizet vagy méregtelenítő szaunát. Hogy otthon várja az öreg szülő, hogy rányissák az ajtót, az nem fontos, majd ünnep után benézünk oda is, de előbb mi, mi érezzük jól magunkat, ez a fontos! És hát mivel néhány éve tudjuk, hogy jónak lenni jó, még azzal is megnyugtathatja magát az emberek sokasága, hogy ha van miből, akkor ad egy keveset azoknak, akiknek nem jutna semmi karácsonyi asztalra vagy az elképzelt karácsonyfa alá…
Ragaszkodjatok a hagyományokhoz – halljuk Pál szavát. Kétezer éve elindult egy folyamat, aminek nem tudjuk mikor, de lesz folytatása. Jézus, aki eljött a földre és visszament a menny dicsőségébe megígérte, hogy egyszer visszajön. A keresztyén hagyomány értelme, lényege, megtartásának célja ez: várom Jézust, hogy egykor vele lehessek a mennyei dicsőségben. A karácsonyi ünneplés pedig éppen ebben erősít meg. Amikor első eljövetére emlékezem akkor a második után vágyakozom. Ünneplésemben pedig azt a szeretetet próbálom megélni, kifejezni, megosztani másokkal, amit Tőle kaptam. S mindazt, amit a világi törvénytiprók, Krisztus ellenségei akarnak rám kényszeríteni, azt nem veszem meg nem élek vele, nem hagyom, hogy átmossák vele a legszentebb érzéseimet. Maradok Jézusnál, Őt várom Őt hordozom, s minden, ami az ünneplésemben jelen lesz, az Róla szól.
Egy hét és „hivatalosan” is elindul a nagy karácsonyi törvénytiprással együtt járó folyamat, a világ adventje. Kérdés, hogy ez a mi adventünk is lesz-e, vagy mi maradunk Jézusban, vagy ha még nem ismertük volna és nem engedtük volna közel magunkhoz, akkor engedjük-e, hogy tényleg megékezzen a mi életünkbe is. Ébresztő, sőt, riadó! A törvénytipró ismét támad, de erősen. Védekezni ellene csak azzal lehet, ha mi ragaszkodunk ahhoz a hagyományhoz, amit Isten igéje tanít nekünk arról, hogy miért született meg a Megváltó és mit hozott, mit tud hozni ma is az övéinek, a benne bízóknak. Ámen.