L: Ap. Csel 2, 1-14. T: II. Tim 1,6-7. Pünkösd
A lekcióban arról hallottunk, hogyan történt az első pünkösd, amikor a tanítványok megkapták a Szentlélek ajándékát. Arról is tudunk, hogy Pál apostol a damaszkuszi úton történt látomása után, egy Anániás nevű keresztyén kézrátétele után kapta meg a Szentlélek ajándékát. Timótheus esetében valószínűleg hasonló módon tötént, ahogy Pál azt átélte. Ma is vannak magukat keresztyénnek nevező felekezetek, amelyek ragaszkodnak ehhez a kézrátételes Szentlélek átadáshoz, és sokakat megtévesztenek mondván, aki nem így kapta a Szentlelket, az nem is kapta meg…
A pünkösdi Lélek egyik nagy csodája, hogy nincs koreográfiához, liturgiához de még időponthoz, helyszínhez sem kötve. Bármilyen módon is kaptuk a Szentlélek ajándékát, azt érezzük, tapasztaljuk, hogy valami másként működik az életünkben, sőt, ezt mások is észreveszik. A Szentlélek elnevezései egyben a tulajdonságait, hatását is leírják. Pártfogó, vigasztaló, bátorító, felemelő, igazság lelke. Ezek koránt sem a teljes skálát fedő elnevezések. A keresztyén ember úgy van vele, mint Lukács evangélista, akinek leírása egyfajta dadogás: valami kettős-tüzes lángnyelvekhez hasonlóról meg sebesen zúgó szélrohamhoz hasonló jelenésről ír. A Szentlelket nem lehet tudományos definíciókkal leírni. A hívő ember sokszor csak azt mondja: Nem tudom miért, de valami azt súgta nekem, hogy azt kell tennem, amit tettem, oda kell mennem, ahová mentem, ki kell mondanom azt, amit kimondtam. Ezt a valamit, Ezt a Valakit mi nem ragadhatjuk meg. Olyan jó, hogy Ő ragad meg minket és működik bennünk és általunk. Olyan jó, hogy ezért a valamiért, Valakiért mi szüntelenül imádkozhatunk és várhatjuk, hogy betöltse életünket.
Az első úgynevezett karantén vasárnapon, amikor már egyetlen templomba sem mehettek a hívek országszerte a járvány miatt, ez az ige volt egyházunk hetilapjának címlapján: „Nem félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek, józanságnak lelkét!” Olyan jó, hogy ez nemcsak nekünk, reformátusoknak, hanem sokaknak útmutatássá lehetett, akár olvasták, akár nem. Isten ma is meg tudja adni azt, amire egy embernek szüksége lehet. Erőt, szeretetet, józanságot érezhettünk azok döntéseiben, akik felelős módon igyekeztek országunkban kezelni a nehéz helyzetet. Erőt, szeretetet, józanságot kaphattunk, hogy békességgel, türelemmel, reménységgel nézzünk az előttünk álló időkre. A szeretet józanságával kellett hanyagolnunk a kapcsolattartás hagyományos formáit. De azt is be kell vallani, hogy valami lappangó félelem azért ott volt a legtöbb emberben: mi lesz, ha mégis, ha engem is, ha valakit a szeretteim közül elér a járvány? Hívő emberként hozzá kellett gondolni: Akik az Istent szeretik azoknak minden javukra van! S ha ezt hozzátettük, akkor bizalommal igyekeztünk erősek, józanok, szabálykövetők és embertárainkat, tisztelők, szeretni tudók maradni. Úgy tűnik, mindez nem volt hiába! Isten megőrzött minket, némileg fellélegezhetünk még akkor is, ha a maszkok mögött sokkal nehézkesebb a lélegzés.
Lélegzés. Erről szól a Pünkösd. Kaphatunk valami olyat, ami maszkon át és lélegeztető gépen túl is működik azoknak az életében, akik azt kérik. És azt végzi el bennünk, amire szükségünk van. De van-e nagyobb szükségünk annál, mint amit ami igénk kínál? Félelem nélküli, erőben, szeretetben, józanságban való életet kaphatunk ezen a pünkösdön is.
Félelem nélkülit, mert annál kevesebb rossz van, mint a kilátástalan szorongás, rettegés a holnaptól. Az béklyóba köti az ember érzéseit, lebénítja cselekedeteit, megkeseríti mindennapjait. A szakpszichológusok már diagnosztizáltak egy új típusú betegséget, koronafóbiának nevezik. Hatásait sokrétűen leírják, ellenszert felmutatni nem tudnak. A hívő ember számára van ellenszer: Ne félj! 365 alkalommal, olvashatjuk ezt a Szentírásban mint Isten bátorítását. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk – írja Pál apostol. Igen, ha ezt valljuk, a vírus sem lehet ellenünk, mert az által vagy annak távoltartásával is Istenhez kerülhetünk közelebb. Hát ezért nincs mitől félnie Szentlélektől megragadott embernek.
Erőt kaptunk ettől a Lélektől, ami erőnk felett való. Erőt, ami sokszor magunknak tulajdonítunk, s csak utólag jövünk rá arra, hogy nem is értem, hogy bírtam ezt vagy azt megtenni, elvégezni, kibírni – ahogy mondani szoktuk. Pál is szívesebben dicsekedett az erőtlenségeivel, mert akkor volt igazán erős Krisztus ereje által. Erre az erőre nemcsak járvány idején, hanem annak elmúltával is szükségünk van, amikor másféle megpróbáltatások is jelentkezhetnek életünkben. Adjunk hálát azért, hogy nem is csak arra kell számítanunk, ami a mi erőnk, hanem ennél sokkal többre és nagyobbra!
Szeress, és tégy amit akarsz! – mondta egykor Augustinus. Szeretet nélkül ugyanis valóban zengő érc és pengő cimbalom az ember élete, legyen bár számos kiváló képessége és cselekedete. A szeretet himnuszában felsorolt tulajdonságokra, hogy az legyen türelmes, jóságos, ne a maga hasznát keresse, mindent eltűrjön, mindent reméljen és a többire, szintén nemcsak vészhelyzet idején van szükségünk. A szeretet az élet sója. Nélküle az élet közömbös, szürke, öröm nélküli. Ugye milyen nagy öröm lesz ha végre őszinte öleléssel tudjuk kifejezni szeretteink felé mit érzünk? A Szentlélek elég leleményes ahhoz, hogy amíg kell, e-nélkül is kimutassuk, hogy szeretjük őket. Azzal a tulajdonsággal is képes felruházni, amit Jézus így nevez: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek. Ez a változás lehet az, ami láthatóan megváltoztathatja egész környezetünk életét, ha Szentlélektől irányítva tudunk szeretni.
És végül nem árt a józanság sem. A Szentlélek tud adni olyan ítélőképességet, hogy megvizsgáljuk a lehetőségek közt mi a jó, a helyes, a követendő és mi nem az. Azért van szükségünk erre a felülről jövő tulajdonságra, mert onnan alulról rengeteg hamisnak tűnő dolog jól álcázva kínálja magát. Egyszerűen kísértéseknek, csapdáknak nevezzük őket, amik igen mélyre húzhatnak. Ezt a józanságot Isten az ige és a Lélek által munkálja azokban, akik élnek azzal és nemcsak a nehéz időknek nyilvánított életszakaszokban. Isten tud adni békességet, olyan ítélőképességet, melyből fakadó döntéseink által biztonságban érezhetjük magunkat. Mert tudjuk, ki van mögöttünk, aki megígérte, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig.
Ezen a pünkösdön ugyan azt az ajándékcsomagot kínálja nekünk, mint máskor. Követhetjük tanítványokat, akikről tudjuk, hogy napról napra ott voltak a templomban, részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében, az imádkozásban, sőt, kedvelte őket az egész nép és az Úr napról napra szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel. Ez a pünkösd csodája. Mindent megkaptunk hozzá, ami kell. Isten várja a mi engedelmességünket, hogy az erő, szeretet és józanság Lelkével vezethesse életünket. Ámen.