L.: Máté 17, 1-8. T: 5. vers 2020.06.28
Őt hallgassátok!
Meg tudom érteni Péteréket. Én is nagy hálával emlékszem életem olyan eseményeire, amikor általam nagyra becsült, tisztelt és szeretett emberek közelében lehettem, velük beszélgethettem, kezet foghattam velük. Jó érzés, amikor a szemünkben úgy nevezett „nagy emberek” megtisztelnek minket és közösséget vállalnak velünk. Manapság divattá is vált, hogy ha valaki egy híresség közelébe kerül akkor megkéri, hogy egy szelfit készíthessen, amin egymás mellett állnak… Igen, sokszor fogja mosolyogva nézni az ember a képet, hogy de jó is volt és milyen élmény találkozni azzal a hírességgel…
Jó nekünk itt lennünk – mondja Péter, Jakab és János nevében, amikor együtt látják Jézust Mózessel és Illéssel beszélgetni. Valami olyan szentség járhatta át azt a hegyet, ahová felvonultak, valami olyan légkörben lehettek, ami miatt mindent elfelejtettek. Nem számított, hogy honnan jöttek, kik vannak odalent a hegy lábánál, elfelejtették azt, hogy ők valójában egy tanulmányi úton vannak, felkészítésben részesülnek arra, hogy hirdetni tudják az Isten országa evangéliumát. Csak egyet éreztek: Jó volt ott lenni. Bízom abban, hogy akik ma itt vagyunk ezen az istentiszteleten szintén ezt érezzük: Jó itt lenni, mert valami olyat érzünk, amit csak itt lehet. Itt van Isten köztünk, Őt dicsőítettük, Őt hívtuk magunkhoz imáink által, Ő szól hozzánk igéje által. Ahol ezek a jelenségek történnek, ott csak jó lehet nekünk, halandóknak! Miért? Azért, mert átérezhetjük a zsoltárossal „Csak Istennél csendesül el lelkem”. Zajból jöttünk és zajba megyünk vissza. Terheket hoztunk és terheket hagyhatunk itt. Kérdésekkel jöttünk, amikre nem biztos, hogy válasz kapunk, de valamit egészen bizonnyal vihetünk magunkkal. Vihetjük az élményt, jó volt itt lenni. Nem tudom, Testvérem, meg tudod azt magyarázni, hogy miért jöttél ma ide? Mit mondanál egy ismerősnek vagy egy teljesen ismeretlen embernek, ha megkérdezné tőled, hogy miért voltál ma templomban? El tudnád mondani, hogy bár szemeiddel nem láttad sem Jézust, sem Illést, sem Mózest, de hallottad: Isten szólt hozzád. Van valami a tarsolyodban, amit csak te kaptál abból a közelségből, amit itt átéltél embertársaiddal együtt, az Úrral.
Mit láthatak Péterék, amiért ezt mondták, jó nekünk itt lennünk? Beleláttak abba a dicsőségbe, amit Isten készített az Őt szeretőknek. Láthatták, hogy van feltámadás, hiszen Mózest felismerték. Láthatták, hogy van élet a földről való leragadtatás után, mert Illés is ott volt, aki nem látott földi halált. Láthatták azt a vakító tiszta fényt, amit Jézus árasztott, azaz az Ő istenségében gyönyörködhettek. Ez volt Jézus igazi arca, az emberfia arca. Az volt számukra Isten Országának valósága, amibe csak Jézus által juthat el az ember, ha Őt követi. Rajtuk kívül csak István diakónusról olvassuk, hogy halála előtti pillanataiban, amikor megkövezték, hasonló élménye volt. Péter ötletét meg kell értsük, mert tényleg jó volt nekik ott lenni és tényleg nem akartak lejönni a hegyről soha többé. Talán a mi életünkben is voltak olyan pillanatok, amikre azt mondtuk, bárcsak örökké így lenne, mert olyan jó volt ott nekünk.
Én szeretném hinni, hogy most is jó itt nekünk. Azért jó, mert azt üzeni az Úr mindnyájunknak: Ő is Fiában, Jézusban gyönyörködött és azt kéri tőlünk, hogy Reá hallgassunk. Jézusra, az Ő szavára, igéjére. Csak az ő szavából és igéjéből meríthetünk olyan erőt, békességet, vezetést, útmutatást, vigaszt vagy éppen bátorítást, amire szükségünk van napról napra. Csak az Ő szava és igéje oszlathat el felettünk minden borúlátást és adhat fénysugarat a kilátástalanságban. Csak igéje és szava által támadhat olyan hit a szívünkben, ami alázatos és engedelmes készséggel rá tud hagyatkozni életadó Istenünk akaratának teljesítésére és ígéreteibe való belekapaszkodásba. Csak igéje és szava tud reménységet adni embernek, nemzetnek, ifjúnak és felnőttnek, amikor minden, ami körülöttünk van arról beszél, nem érdemes bizakodni és reménykedni. Csak az ige végzi el bennünk azt a folyamatot, amit elkezdett egykoron, amikor hitünket kitártuk Isten előtt és magunkat félve és bizonytalanul, de megpróbáltuk valahogy rábízni gondviselésre.
Ha maga az Atya Isten ajánlja nekünk Jézust, akkor higgyük el, a lehető legjobbat ajánlja nekünk. Péteréknek nem azt mondta, hogy Mózesre hallgassatok, a törvény emberére. Jézusban eljött, aki a törvény felett áll, mert beteljesítette azt. Nemcsak a betűjét tartotta meg, hanem megtanította azt a lelkiséget, amivel a törvény valóban gyönyörűségére válik az embernek, ahogy az egyik zsoltáros mondta. És nem azt mondta az Atya, hogy Illés szavát hallgassátok, a prófétáét, aki irántam való hűsége miatt halált nem látott, mert magamhoz ragadtam őt tüzes szekéren. Jézus hallgassátok, mert Őbenne teljesedtek be a próféciák, és amit Ő mond majd nektek a jövendőről, immár az számít. Az Ő kezébe tettem le minden hatalmat mennyen és földön, hát Őt hallgassátok és ti is Benne gyönyörködjetek.
Én azért szeretek templomba járni, igét hirdetni és igét hallgatni, mert Jézusra hallgathatok. Annál pedig nincs jobb, mint amikor igéjének tükrébe tekinthetek bele és ott meglátom magam, hiányosságaim vagy éppen bűneim s azokat pótolhatom vagy azoktól szabadulhatok. Megvallom, hogy Jézust hallgatni azért jó, mert az életformám részévé vált. Azért jó ott lennem, ahol Ő szól, mert minden az én javamat szolgálja mind abból, amit megértek és befogadok, sőt megcselekszem szavaiból. És olyan jó már azon is túl lenni, hogy az én javam önző módon nemcsak az enyém, hanem másoké is. Eszköz lehetek Jézus kezében arra, hogy Őt közvetítsem, reá mutassak, neki tulajdonítsak mindent, amit megoszthatok másokkal.
Amikor a tanítványok meghallották ezt az égi ajánlást, megijedtek. Jézusnak kellett megnyugtatnia őket. Egy időre eltiltotta őket attól, hogy erről az élményről másoknak beszéljenek. Vajon miért? Azért, mert kellett még valami, aminek akkor nem voltak birtokában, hogy hitelesen tehessenek bizonyságot erről az élményükről. Szükségük volt a feltámadott Jézussal való közösségükre és szükségük volt a Szentlélek ajándékára. Mi ezt a közösséget élhetjük meg, valahányszor együtt vagyunk az Ő nevében, Őt dicsőítjük, az Ő igéjére figyelünk vagy az Ő asztalának vendégei vagyunk és. És ugyan az a Lélek ereje tesz minket alkalmassá, hogy megértsük, amikor az Ő szavát halljuk, hiszen a pünkösdi Lélek ma is árad azoknak, akik kérik azt a mennyei Atyától. Hát ezért jó nekünk itt lennünk és ezért kiváltság nekünk Jézussal élnünk, Őt hallgatnunk és Róla bizonyságot tennünk. Nekünk is vissza kell menni a hegyről a völgybe, életünk hétköznapjaiba, de annak kiváltságnak az öröméből tehetjük, hogy Jézusra hallgattunk. S ha az Ő szavát hallottuk, ne keményedjen meg a szívünk, mert az szolgál majd lelkünk üdvösségére és mások örömére, amit abból meg is cselekszünk! Legyen örömünk, hogy újra és újra Őt hallgathatjuk! Ámen