Kedves Testvérek!
Szokatlan a cím, de mindenképpen tanulságos és elgondolkodtató ami mögötte van. Szerettettel adjuk közre dr. Békefy Lajos nyugalmazott református lelkész gondolatait, mindnyájunk épülésére, amiket a mai napon kaptunk egyházmegyénk esperesének közvetítésével. Legyen áldás olvasásán!
- Ne hagyd, hogy szívedet magával ragadja a félelem!
„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján 16,33). A példa nélküli globális koronavírus válság sokakból félelmet és aggódást vált ki, hiszen látjuk, messze túlér a vírus hatása az egészségügyi állapotokon. Gazdasági, pénzügyi, szociális és oktatási, s más következménye minden társadalmat érint földünkön. Az emberi élet alapvető sebezhetőségének a döbbenetes tapasztalata okozza ezeknek a megjelenési formáknak az elbizonytalanodását is. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a keresztyénség kétezer éves történetében voltak üldözések, meg olyan helyzetek számos mértékben, amikor a fatalizmust, a félelmet kezelni kellett az egyház(ak)nak. És kezelték. Jézus Igéje arról, hogy ne féljetek, én legyőztem a világot, ígéret és biztatás a tekintetben, hogy amíg megszületnek a felelős és integrálható módszerek, anyagok, vakcinák a pandémia leküzdéséhez, addig is kell az emberekkel foglalkozni, olyan tanácsot adni nekik, ami működik és hatékony félelmeikkel szemben. Járványügyi krízis lelkigondozás ez, amire sok századon át az Isten szolgálatában állók számos példát adtak. Augustinus jó 1600 éves bölcsessége kiváló útba igazítás az Ige mellett:
„Imádkozzál úgy, mintha minden Istentől függene; cselekedj úgy, mintha minden tőled függene”…
- Tartsd magadat a megelőző orvoslás utasításaihoz, tisztálkodj és gyakran moss kezet!
„Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek” (Jakab 4,8).
Az orvostudomány, az immunológia tudósainak a bölcsessége Isten kifinomult ajándéka. Ezzel Isten az emberiség javát igyekezett előmozdítani az orvostudomány története során és felismerései révén. Az önmagunk és mások, főként a gyengék védelmezése, a vírus szociális területen történő továbbterjedésének fékezése vagy megakadályozása a keresztyéneknek is alapvető célja a válságnak ebben a szakaszában – világszerte. A bibliai hagyományban a legrégibb időkig visszamenően szerves része olyan rituálék tiszteletben tartása és gyakorlása, mint a kézmosás és a tisztálkodás. Jóllehet bizonyos korszakok tisztálkodási hagyományait ma lehetne több szempontból is bírálni, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az Isten előtti egészséges lelki státusz megőrzéséhez ez is hozzátartozik. Ma sem nélkülözhető ez, ami hatással van a vírus terjedésének lassítására.
- Ne kövess el vallási megbélyegzést! A vírus nem Istentől való büntetés, sőt Isten türelemmel hordozza azokat, akik megkapják a betegséget
„Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat” (2Mózes 23,25).
Isten nem kegyelten mestere a világegyetemnek, hogy büntetéshullámokat bocsásson rá szeretett teremtményeire. Ha így gondolkodnánk, akkor ezzel olyan magatartást váltanánk ki, ami ítélgetéshez vezetne, és még további vallási megbélyegzést idézne elő azok között, akiknek egyébként is meg kell küzdeniük a járvánnyal. Pál úgy értelmezte saját baját, „a tövist”, ami adatott a testébe (2Kor 12,7), hogy ezzel őt a Sátán angyala gyötörte, nehogy elbizakodjék. Ez nem Isten személyre szabott büntetése volt, hanem alkalom arra, hogy hite megedződjék. Sőt számos bibliai példa van arra, hogy Isten igyekezett elvenni a betegséget. Az evangélium bizonyságtétele szerint Isten akarata nem a kárhoztatás és az elítélés, hanem az üdvözítés és a gyógyítás: „Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (János 3,17). A korai idők egyháza nem kárhoztatta a betegeket, sokkal inkább olyan segítő rituálékat fejlesztett ki, melyek egyértelműen kifejezik Isten közelségét az ilyen emberekhez: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében” (Jakab 5,14).
- Tudatosítsd magadban, hogy Isten együtt szenved a vajúdó teremtett világgal!
”Tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mindez ideig” (Róma 8,22).
Az egész teremtett világ befejezetlen stádiumban van, s közben Isten „együtt sóhajtozik” vajúdó teremtett világával. Az egyház(ak)nak bizonyságtételében mindkettőnek helye van: a teremtett világ szépségéről szóló bizonyságtételnek és a roskasztó terhek okozta nyögésről szóló híradásnak. Beszélnünk kell arról, mit okozott az emberi civilizáció a teremtett világnak, hogyan borította fel belső egyensúlyát, s milyen ártalmasan zavarta meg a természet saját, nagyon összetett önszabályozó rendszereit. Szembesülnünk kell azzal is, mennyire hágta át az emberi civilizáció a planetáris határokat sok területen, ami aztán elvezetett a gondosan-pontosan kialakult mikro-biológiai környezet és az emberiség kapcsolatának egyensúlyvesztéséhez, ugyanígy az állatok és a biológiai lét viszonyának az elbillenéséhez. A rendszeres és módszeres erdőirtás, valamint az ipari területek növekvő ráterjeszkedése a mezőgazdasági területekre, ténylegesen visszaszorította, összezsugorította azokat a vidékeket, ahol a vadállomány zavartalanul élhetett, s nem veszélyeztette semmi az állatokat, ami az emberi környezet túlzott közelségéből adódik. A zoonózis jelensége, tehát az, hogy az állatvilágban honos vírusok átugorhatnak az emberi környezetre, szintén a teremtett világgal szemben elkövetett emberi erőszak következménye. De ez a természetes viselkedésmód rombolásának is betudható. Ugyanígy az emberi önzés következményeit láthatjuk az állati termékek költséges és túlzott közvetlen fogyasztásánál és ipari méretűvé tett termelésekor. Sürgősen újra kell gondolni ennek a modellnek a tarthatatlanságát és felcserélését valami másra a természeti forrásokhoz és az állatvilághoz való viszony területén is.
- Óvjátok meg az egyházakat és a társadalmakat a hamis prófétáktól és a sarlatánoktól!
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok” (Máté 7,15).
Az olyan válsághelyzetet, mint amiben most vagyunk, kihasználják a vallási sarlatánok és a hamis próféták, akik a félelem vallásának az elterjesztésében érdekeltek. Vagy éppen a szörnyen veszélyes tudatlanságot képviselik, jelentéktelenné téve vagy lekicsinyelve a jelenlegi koronavírus okozta válságot. Mindezt azért, hogy saját gesztenyéjüket sütögessék a baj tüzénél. Az ilyenek azt állítják, hogy a templomba járás a felelősen elhangzó tiltás ellenére bátor bizonyságtétel személyes hitük erejéről, ezzel viszont nagyon rossz és másokat súlyosan veszélyeztető eltorzítói a felelős magatartást követelő keresztyén etikának. Azok is ártalmas dolgokat állítanak, akik a jelenlegi világjárványt titkos konspirációkkal hozzák összefüggésbe vagy azt híresztelik, hogy a vírust valahol egy titkos laboratóriumban állították elő. Nem szabad álhíreket, pletykákat vagy tétova, elbizonytalanító feltevéseket terjesztenünk. Senkit nem vihetünk kísértésbe, és Istent sem tesztelhetjük, tehetjük próbára. Sokkal inkább arra kell biztatnunk mindenkit, hogy kövessék a járványügyi előírásokat és rendelkezéseket, tartsák be a szociális távolságot és legyenek körültekintőek, óvatosak. Azok, akik megfontoltak a jelen helyzetben (is), a hit józanságról tesznek bizonyságot: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5,8).
- Tarts ki a kölcsönös szeretetben és az önzetlen segítségnyújtásban! Hiszen hited igazi próbája nem az, hogy semmibe veszed a közrendet és a kényszerű intézkedéseket, hanem az, hogy kitartasz ezekben.
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1,2-4).
A hit igazi próbáját nem az jelenti, hogy bárki is kerülni szeretné az orvosi tanácsadást, hanem az, ha a szerető támogatásban, tiszteletadásban, és a vallási diszkrimináció bármely formájával szembeni ellenállásban bárki is akadályozni próbálna minket. Az állhatatosság, a hosszú tűrés azt jelenti, hogy a mostani járvány során alkalmazott fizikai távolságtartás kötelező rendelkezését elfogadjuk, amivel elkerülhetjük vagy csökkenthetjük a megfertőződés kockázatát. Ugyanakkor ez semmiképpen sem jelentheti a spirituális távolságtartás fenntartását – egyénekként, közösségekként vagy éppen egyházanként a világ bármely pontján. Azt látjuk, hogy az egyházak szerte a nagyvilágban nagyon is találékonyak az új utak-módok kialakításában lelki kincseik, kapcsolattartásuk és a remény fenntartása érdekében közösségeikben és egymás között is. Mindezekben a mi bibliai mandátumunk, felhatalmazásunk ösztönzője az Ige: „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Fil 2,4).
- Támogasd imáddal az első vonalban dolgozókat! Azokat, akik orvosként, orvosi asszisztensként, lelkigondozóként dolgoznak!
„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12,1-2).
Az új koronavírus hatalmas kihívás a gyógyítási és az ellátó rendszerek számára a mai társadalmak életében. A keresztyén hit mély elkötelezettsége és ősi erénye az, hogy életünket odaáldozzuk a legsebezhetőbbek szolgálatára. Szervezzük meg a támogatást olyan módon, hogy az hatékonyan jusson el azokhoz is, akik az orvosi ellátás és az ápolói, gondozói szakszolgálat fontvonalában dolgoznak! Imádkozzunk értük naponként! Mindenki igyekezzék megtenni a maga részéről azt, amire képes: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Galata 6,2). Ez azt is magában foglalja, hogy megpróbálunk segíteni azokon is, akik könnyen áldozatul esnek a nagyon gyakori otthoni erőszaknak, amit az is elősegít, hogy a jelenlegi helyzetben sokan kénytelenek együtt maradni környezetük tagjaival, sokan meglehetősen nagyon kicsi lakásban. Sokak számára jelent ez a helyzet nagy nehézséget. Zéró toleranciát kell alkalmazni azokkal szemben, akik visszaélnek a sebezhető emberek kiszolgáltatott helyzetével, legyenek ők nők, gyerekek vagy idősek. Sokan a házi karanténokban képtelenek kontrollálni agresszivitásukat és erőszakban kitörő felhalmozott energiájukat.
- Ne engedjünk az idegengyűlölet befolyásának, nehogy ez kirekesztésbe csapjon át!
„Ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában” (Efézus 2,14-16).
Tanúi vagyunk annak, hogy milyen sok hamis beszéd és hamis terminológia alakult ki, amit még olykor állami vezetők is használnak, amikor „Vuhan vírusról” vagy „kínai vírusról” beszélnek, mintha a vírusnak nemzetisége vagy területi meghatározottsága lenne. Ennek a megbélyegző szóhasználatnak a következtében jó néhány helyen újabb és újabb formái alakulnak ki az erőszaknak és az idegengyűlöletnek (xenofóbiának). Az új koronavírus által kiváltott válság és világjárvány egyetemes, s azt a leckét taníttatja meg velünk nagyon fájdalmas módon, hogy az egész emberiség nagyon sérülékeny. Valamint azt is, hogy mennyire szükségünk van egymásra annak érdekében, hogy együtt szálljunk szembe az emberiség jelenleg legnagyobb problémájával.
- Mozdítsuk elő imáinkkal a vallási közösségek, valamint a társadalmi és fejlesztési szervezetek szorosabb együttműködését!
„Odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked” (Lukács 10,34-35).
Ez a mostani világméretű válság valósággal megköveteli a nagyon szoros és jó együttműködést a helyi egyházi közösségek és olyan nem egyházi intézmények között, melyek a fejlesztési célú összefogással és a gyorssegélyekkel foglalkoznak. A különböző helyi hitközösségek vezetői jelentős szerepet játszanak az oktatásban, a lelki-szociális gondozásban és kiépített hálózatuk van a közvetlen segítségnyújtás megszervezéséhez. Az ügynökségeknek pedig döntő szerepük van az anyagi, pénzügyi, logisztikai források biztosításában. A maga korában és körében senki nem tekintette fontosnak, magára nézve kötelezőnek, csak az irgalmas samaritánus, hogy gondjába vegye a csupa seb embert. Ez első lépésben egyéni segítségnyújtás volt. Második lépésben viszont előre tekintő gondoskodás, tervezés, hiszen már a fogadósra bízta a szerencsétlen ember gondozását. Ezt már diakóniai asszisztenciának, segítségnyújtásnak nevezhetjük. Hosszabb távra bízta meg a fogadóst a gondozással („amikor visszatérek…”), a gondozás jövőbeni költségeiről is rendelkezett. Ez volt az az óra, amikor a helyi szereplők sürgősségi mentésben és támogatásban részesítették a kifosztott embert. Sok nemzetközi és helyi egyházi szervezet (Egyházak Világtanácsa, Nemzetközi Evangéliumi Alliance, nemzeti, helyi egyházak, hazánkban a kormányzat és különféle ökumenikus, valamint felekezeti segélyszervek) szorosan tudnak együttműködni a rászorultakért.
- Ne veszítsük el a reményt és azt az új jövőképet, amely már a koronavírus okozta válság utáni időre mutat előre!
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41,10).
„(Isten) letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21,4).
A pandémia, a világjárvány még inkább kiemeli a mai globalizációs, világméretű modellek pozitív és negatív oldalát, mivel megmutatja ezek belső törékenységét, sebezhetőségét. Ugyanakkor ez a világhelyzet magában rejt még fel nem tárt lehetőségeket is, a kialakult helyzetre történő gyors válaszadást működtető mozgásokat, s a válságkezelés szempontjából új politikai kapcsolódásokat is. Ezek nem csak lehetségessé, de szükségessé is teszik a nemzetek kooperációját a világméretű közösségben. A pandémia felveti, hogy tegyük fel haladéktalanul a kérdést az eddigi szervezett élet, szervezett gazdaság és egészségügyi rendszer vonatkozásban, nevezetesen: meddig tarthatóak ezek fenn a jövőben? Biztos, hogy módosítanunk kell a globalizáció jellegét és erősíteni kell azok túlélési képességét, akik most leginkább szenvednek. Botrányos, hogy néhány nemzet megtagadja a megfelelő pénzügyi támogatás nyújtását a WHO-nak (Egészségügyi Világszervezet) és az egészségügyi rendszereknek a déli féltekén. Ez pedig már drámai és láthatóan szörnyű következményekkel jár. Szükség van jövőtervező politikai vezetőkre, mindenek előtt etikus vezetőkre az egyházakban és a tudományok területén, akiknek van elképzelésük arról, miként lehet újjá szervezni az életet a közös és emberséges együttműködés céljából. Olyan vezetőkre van szükségünk, akik képesek jelentős célokat kitűzni azért, hogy a planetáris életrendszer összeomlását és szétrombolását megelőzhessük, mert enélkül a túlélés esélytelen.