- János 1,9-14. 2020. december 25.
„Isten – ez a legmegterheltebb szó valamennyi emberi szó között. Soha még emberi szót így meg nem gyötörtek, és be nem szennyeztek, mint ezt. Erre a szóra rakták rá az emberi nemzetségek saját életük minden súlyát, s így most ez a szó a földön hever és hordja mindnyájunk minden terhét.” – írja egy Martin Buber nevű német teológus. Karácsonykor nem ünneprontás ezt idézni, hanem a valósággal való szembenézés. A valóság pedig az, hogy az emberek nemzetségei az évszázadok során vallásos pártoskodásukban ezt a szót szakították szerte széjjel, érette haltak meg, és érette gyilkoltak. Hol van még egy szó, amely így hordja mindenkinek a keze nyomát és mindenkinek a vérét? Hol találnék még egy szót, amely ennyire kifejezné a legmagasabbat, mindeneknek szenvedése, mindeneknek megrendülése után? Ma hadd szóljon arról az üzenet, hogy hol van ez az Isten, kinek neve és szerető szíve valóban ezer sebtől vérzik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….