L: Zsolt 148. T: Filippi 2, 12a, 14-16a 2018. július 15.
„ Csillagok, csillagok
… mondjátok el nekem, hol lehet, merre jár, most a kedvesem?”
Ugye legtöbben tudnánk folytatni az ismert slágert… És azt a népdalt is, amelyik így kezdődik: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok…” És hallhattuk a gyerekek énekét is, akik egészen más miatt emlegették a csillagokat, akik felett a boldog lelkek zengik a halleluját, Istennek.
És még milyen sokszor fordulat a csillagokhoz és mennyi mindent kért, várt, remélt, olvasott ki az ember a csillagokból! Sajnos tette az olyannyira, hogy még sok ember még hinni is tud az asztrológia azon műfajának, amelyik a jövendőmondás hamis ígéreteivel vezet félre millió és millió embert, újra és újra. Ezen a héten gyermekeinek is megtanulhatták, hogy Isten nem azért teremtette a csillagokat, hogy azok megmondják a jövőt, hanem hogy világítsanak az embernek éjszaka. S mint tudjuk, vannak köztük olyanok, amelyeknek van saját fényük és olyanok is, mint pl. a Hold, amely a Nap fényét tükrözi. Csak mivel igen közel van hozzánk, ezért fényesebbnek tűnik, mint a legközelebbi csillagnak nevezett égitest.
Nem tudományos előadásra készültem, csak azért mondtam mindezt, hogy értsük, vajon miért használta Pál ezt a képet: … „ragyogtok, mint csillagok a világban”. A csillagok éjszaka fénylenek és a legnagyobb sötétségben is tudnak adni némi biztonságot az embernek, hogy útját járhassa, ha éjjel is mennie kell. Pál is a sötétségről beszél, csak más szavakkal. Elfordult és elfajult nemzedékről szól, ami nem másnak felel meg, mint a bűn sötétjében tévelygő embervilág állapotának. Erről az állapotról sokat lehetne beszélni, azt elemezni, de ma nem ez a dolgunk. Isten igéje folyamatosan leleplezi ezt, csak az a kérdés, hogy mi emberek, mennyire hisszük el azt, hogy számos dolog, ami a világ szerint jó, s akár nekünk is vonzónak, kívánatosnak tűnik, az Isten előtt sötét bűnnel terhelt és kárhozatra visz. Kérdés, hogy adunk-e esélyt Istennek erre, hogy felvilágosítson minket? Ha igen, akkor meg hisszük-e azt, hogy tényleg nem mind arany, ami fénylik és nem éri meg a múló földi vágyakért tartós értékeket feladni.
Ezen a héten gyerekek láthatták azt, hogy Isten a csillagok által mennyi mindenre fel tudta hívni az emberek figyelmét. Megtanulták a legfontosabbat, hogy mindent Ő alkotott, Napot Holdat, csillagot, és Ő mindent az ember javára teremtett. Isten azt akarja, hogy legyenek ezen a földön olyan emberek, akik az elfajult és Tőle elfordult nemzedékek közt, úgy ragyognak életükkel, mint csillagok az éjszakában. A különbség csak annyi, hogy az övéi nem a saját fényüket ragyogják, hanem Jézusét tükrözik tovább. Valahogy úgy, mint a Hold a Nap fényét. Olykor teljes felületén, olykor fogyva, vagy növekedve. Mert mi emberek sajnos, nem tudunk mindig és minden körülmények közt életünk teljességével ragyogni. De olyan jó, hogy erre törekedhetünk és Isten újra kész ránk árasztani Krisztus világosságát. Annyit tudunk visszatükrözni belőle, amennyit életükből odafordítunk felé. Ha egész életünket, akkor szinte teljesen Őt közvetítjük, ha csak részeket belőle, akkor hasonlítunk a fogyó vagy növekvő Hold méreteihez. Pál szerint ez ellen egy dolgot kel tenni: Akkor fogunk ragyogni igazán, ha az élet igéjére figyelünk. Ha Jézus lesz életünk középpontja és minden felett átadjuk az uralmat Neki.
Jelen világunk egyik nagy jellemzője, hogy folyamatosan arra törekszik, hogy csillag szülessék, egyre több és egyre újabb. Sztárokat csinálnak, futtatnak s majd hagynak magukra, ha már nem éri meg a sztárcsinálóknak. Hány és hány tündöklő csillag fénye halványult már ki vagy aludt el teljesen és tűnt el a feledésbe. Nos, ez az Ördög módszere, Jézust is megkísértette: – Ha leborulsz és imádsz engem, akkor mindent neked adok amit látsz – mondta neki egy nagy hegyen. Jézus válasza ez volt: – Meg van írva, az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Felnőttként, szülőként, nagyszülőként hányszor tekintünk gyermekeinkre, unokáinkra úgy, hogy tündöklő csillagoknak látjuk és mondjuk őket, látva szépségüket, tehetségüket, tudásukat. Ó, mennyi gyermek ás unoka iránti imádat volt hiábavaló vagy lett viszonzatlanná szülők millióinak életében. Mert a gyermeket imádó szülő csak arról feledkezett meg, hogy az imádat és teljes hódolat az csak Istennek jár, nem pedig az Ő teremtményeinek. Isten pedig meg tudná adni a gyermekek iránti igaz és önzetlen szeretetet és azt az életpéldát, amit látva nem kellene félni a szülőnek, hogy gyermekük vajon viszonozza-e valaha az ő szeretetüket, vagy csak kihasználja a szülők imádatát…
Ezek a gyermekek mindnyájan csillagok lehetnek, de nem úgy, ahogyan azt a világ érti és gondolja. Mi, felnőttek is, mindnyájan azzá válhatunk, ha elfogadjuk, hogy ne a saját fényünket és nem a mások által ránk kényszerített világosságot kell hordozzuk magunkban, magunkban, hanem Jézusét. Filippiben olyan keresztyén gyülekezet élt, akikre nézve Pál meggyőződéssel vallhatta levele kezdő soraiban, hogy Aki elkezdte bennük a jó dolgot, az véghez is viszi Jézus Krisztus napjára. Azaz eljutnak oda, hogy az egész életük Isten fényét, világosságát és jóságát, irgalmát, szeretetét hordozza és tükrözze.
Gyermekeink ebből az isteni fényből kaptak ízelítőt, ami az ő szívüket is bevilágította, Gyermeki bűnökre mutatott rá, hogy ne kövessenek el felnőttként sokkal nagyobbakat. Szemükben Jézus világosságát kell keresni és ezt a fényt kell táplálni. Mert ennek a fénynek, Jézus fényének az a tulajdonsága, hogy táplálni kell. Újra fel kell tölteni igével, istenismerettel, tanítással, imádsággal, békességgel, példaadó élettel. Mi, felnőttek, ti szülők és egy nagy család, a gyülekezet vagyunk azok, akiket Isten felelőssé tett ezekért a gyermekekért, hogy rájuk ragyogjuk azt a fényt és világosságot, amit Istentől mi kaptunk.
A hittantábor véget ért, de a fény szeretne ragyogni tovább. Jövünk-e a fény forráshoz? Akarjuk-e, hogy bevilágítsa az életünket ebben az elfajult és elvadult, gonosz és bűnös világban? Akarunk-e fény által tisztulni és tiszta fényt tovább ragyogni? Ha igen, akkor csak az kell tennünk, amit Pál tesz elénk feltételül: Ha az élet igéjére figyeltek – akkor ragyogtok majd, mint csillagok a világban. Erre a ragyogásra hív minket Isten és erre hatalmazott fel Jézus is amikor azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága….Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék Mennyei Atyátokat!” Ma a dicsőítés napja van, de hadd legyen az holnap és aztán, minden vasárnap és egész életünkben. Kicsik és nagyok, szolgáljuk örömmel és hirdessük a Krisztus fényét, ragyogva, mint csillagok a világban. Ámen.