L: Galata 2, 15-21. T: 2, 20b 2019.05.05.
Húsvét után kezdtük el olvasni a galatákhoz írt páli levelet, aminek a lényegi összefoglalását hallottuk. A korinthusiaknak azt írta Pál, hogy ha Krisztus nem támad fel a halottak közül, akkor hiába való a hitük. A galatáknak pedig azt, hogy ha továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a törvény által van a megigazulás, akkor hiába halt meg értük Krisztus. Két „hiába”, amin áll vagy bukik az üdvösség. Sajnos, régtől fogva és ma is, emberek milliói számára hiába volt Jézus halála és feltámadása, mert nem fogadták, fogadják el ma sem az abban felkínált isteni kegyelmet és jóságot. Mennek inkább mindenféle saját vagy innen-onnan való emberi gondolatok és javaslatok után, hogy elnyerjék a földi élet boldogságát és az utána való remélt jobb lét bizonyosságát. Már pedig mindkettő ebben a páli kijelentésben van benne: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Aki ezt megérti, és elkezdi élni, az nyugodt lehet afelől, hogy az egyetlen boldogító és üdvözítő életformát választotta. Ennek titkába nézzünk bele ezen a mai napon.
Sokan erre az igére hivatkozva próbálják letagadni saját lényüket mondván, megtértem, innentől olyan vagyok, amilyennek Jézus formál engem. Életem teljesen attól, függ, hogy Ő mit akar velem, hogyan tartja be ígéreteit én pedig mennyire hagyatkozom rá azokra. Ezt a gondolkodást vallotta az a fiatal özvegy, akivel a héten egy rádió interjút hallottam. Erős Zsolt, a Himalájában életét vesztett híres hegymászó özvegyéről van szó, aki maga is több csúcsot megmászott és mivel hívő keresztyén mindig magával vitt egy zászlót, amin Jézus neve volt. Ő az én szponzorom – vallotta. Arra a kérdésre, hogyan dolgozta fel férje elvesztését, hiszen hitt abban, hogy Isten megőrzi őt és nem lehet semmi baja, megdöbbentő és azt hiszem sok embert helyretevő választ adott. Azt mondta, hogy téves volt ez a felfogása. Férje halála után Jézus vele sírt. Nem Őt és nem Isten okolja annak haláláért, mert tudja, hogy az a döntés, amit a férje hozott, az az ő személyes döntése volt. Rossz döntés, ami az életébe került. De gyászában végig érezte, hogy az Úr vele van, és olyan helyekről kapott számtalan segítséget, ahonnan nem is gondolta volna. Hittel vallja, Jézus továbbra is szponzora életének, s mivel egyedül kell felnevelni gyermekeit, nem megy többé a Himalájába mászni, itt akar helytállni minden feladatában. Nem egyedül, mert Jézus segíti – vallotta.
Igen, ezt is jelenti az, hogy élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Sorsunkat úgy hordozzuk, hogy engedjük, az Ő kezében legyen az irányítás. Tőle jöjjenek a feladatok. Ő pótolja ki a hiányosságainkat. Örüljön velünk, ha örülünk és sírjon mellettünk, ha szomorúak vagyunk. Mert az, hogy Jézus él bennem az nem azt jelenti, hogy én már nem is élek, mint emberi lény. Nem kellett öngyilkosságot elkövetnem, megutálnom és elvetnem magamat. Attól kellett megszabadulnom, ami addig uralta az életemet. Ez pedig a bűn ereje és minden velejárója. Ezt jelenti az, hogy Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. Ő a bűnökért halt meg, én is meghalhatok a bűn uralmának, hogy ettől kezdve vele éljek. Jelképesen szólva átadom a vezetőülést, de maradok ugyan abban az autóban. Nem kell kibújni a bőrömből, hanem engedhetem, hogy Krisztus szeretete bebújjon a bőröm alá.
Ez pedig nem egy statikus, állandó állapot, hanem egy folyamatosan változó, mozgásban levő állapot. Ami körülöttem zajlik, az hatással van rám, befolyásol, motivál, csüggeszt, bátorít, elkedvetlenít, felvillanyoz, döntésre és cselekvésre késztet. Ebben azonban megmarad a szabadságom. Jézus soha nem dönt helyettem, azt rám bízza. Viszont velem van a döntéseim következményében. Velem örül vagy sír, egészen addig, míg szándékosan ki nem zárom az életemből, mondván: újra én akarok a magam ura lenni, Jézus ne szóljon bele sorsomba, tudom én kire-mire hallgassak. Mert Ő ezt is tudomásul veszi s majd egyedül fog sírni miattam, imádkozni értem, s ha tékozló életemet mégis visszavinném Hozzá, úgy fogad majd, ahogy a szép példázatában erről beszélt.
A galaták nagy tévedése volt az, hogy elhitték némelyek hatására, hogy ha a törvény betűihez ragaszkodnak, akkor ezzel bebiztosíthatják üdvösségüket. A törvény önmagában ebben nem segít. A folytatásban Pál Ábrahámra hivatkozik, akinek korában nem is volt törvény, csak hallott egy hívást, küldetést és egy ehhez kapcsolódó ígéretet. Elindult hát Kánaánba, végig járta az elbizonytalanodás útvesztőit, de végig hitt Istennek, ez tulajdoníttatott neki igazságul. Isten szövetsége, ami vele kötött a választott nép életében és minden nemzet és minden ember életében érvényes, akik hinni tudnak abban, amit Isten adott nekünk Jézus halálában, feltámadásában, bennünk való jelenlétében, életünket segíteni, irányítani akaró szeretetében. A zsidók is akkor kapták a Tízparancsolatot, amikor elhitték, hogy Isten volt az, aki kihozta őket Egyiptomból és Ő akar szövetségre lépni velük. Isten törvénye nem megigazulást hoz az embernek, hanem támaszt, segítséget abban, hogy megmaradhassunk Isten útjain. A törvény leleplezi mi a bűn, milyen veszélyek leselkednek ránk és ha azokra nem figyelünk, akkor újra a bűn rabjaivá válhatunk.
Sok ember másokra hivatkozik, amikor azt próbálja megmagyarázni, hogy miért lett olyan, amilyen. A szüleim így neveltek, az iskolában ezt tanították, a mi időnkben ez volt a szokás, nem tehetek róla, hogy ezt várják el tőlem a munkahelyemen, muszáj szembe mennem önmagammal, mert különben eltaposnak, kényszerpályán vagyok, nem tehetek róla… Ismerős kifogások, amik mögött ott van a beletörődés. Én már ilyen vagyok, ne akarjanak megváltoztatni, nem fog menni, én is próbáltam, jó nekem így… Ezek is ismerős vélemények, amiket emberek önmagukról alkotnak sokan. Nos, Jézus éppen azért jött, hogy gondolkodjunk el a múltunkon, az életünk eredetéről, fejlődéséról jelenéről és jussunk el odáig: nem kellene elfogadni azt, amit Ő kínál nekünk? Jézussal élve nem önmagunktól kell megválni, hanem téves és rossz beidegződésektől, amik miatt egy helyben topog az életünk. Jézussal ki lehet mozdulni a holtpontról. Egyikünk sem Münchhausen báró, de van valaki, aki nálánál is finomabb módszerrel tud kiemelni minden hozzá folyamodót a legnagyobb mélységből.
Pál ezt a Valakit ismerte meg a damaszkuszi úton. Őt kezdte el hordozni magában és hirdetni mindenfelé. Meghalt Saulnak lenni és tudott Jézus kezében Pállá válni. Ez nem azt jelenti, hogy nevet kell változtatnunk, hanem azt, hogy előbbre léphetünk életünk ranglétráján. Isten teremtményéből Isten gyermekévé lehetünk azáltal, hogy Jézust hordozzuk életünkben. Ez a nagypéntek és a húsvét életre szóló nagy üzenete, lehetősége, ajándéka. Aki elfogadta, az ne szégyellje, sőt élje, hirdesse másoknak, hogy bennük is élni szeretne Krisztus úgy, hogy meghagyja szabadságukat. Ez a legnagyobb demokrácia a világon. Szavazzunk hát Jézusra! Ámen.