L: Ap. Csel. 19,11-20. T: 15-16.vers
Amolyan Bud Spencer féle filmbe illő jelenetet képzelhetünk magunk elé a fenti igét hallva. A különbség az, hogy míg a népszerű színész a jó oldalon állva gyűri le egymaga a 7 vagy annál több egyszerre rátámadó gonoszt, addig ebben a történetben a gonosz lélektől uralt ember teszi ezt. Igaz, Szkéva fiait nem feltétlenül számítanak a jó oldalon levőkhöz, hanem olyanokhoz, akik Simon mágushoz hasonlóan szerették volna megkaparintani maguknak azt a hatalmat, ami Jézus neve által hatásosnak bizonyult azokon keresztül, akik Jézus nevében gyógyítottak vagy űztek ki gonosz lelkeket megszállottakból. „kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet” – ez volt a varázsigéjük, ami nem működött. Vajon miért?
Ma azt mondanánk, hogy azért, mert nem vették meg a termékjogot, a licencet, a friendsies jogot és úgy akartak más módszerével, eszközével élni. Hiszen vannak olyan dolgok, amiket a feltaláló, a szabadalmaztató saját jogán átadhat másoknak, ha azt kellő képen megfizetik, hogy azok is éljenek a módszerrel, az eszközzel, a tudással. Jézus hatalma azonban nem áru, amit lehet adni vagy venni. Jézus neve hatalom, de csak azok számára, akik hisznek benne és tudják, valóban övé minden hatalom mennyen és földön. Meg kell jegyezzük, hogy az apostoli korban ez az erő és hatalom sokkal inkább működött, mint manapság. Jelen korunk kevés olyan csodát tartalmaz, ami Jézus nevének kimondása után történik. Ennek nyilván megvan az oka, leginkább az, amit Jézus is szemére vetett többeknek, akik csak a csodákra voltak kíváncsiak, de nem az Isten országának az igazságaira, amiket Jézus hirdetett. Mert az Isten Országa nem evés és ivás, és nem is csak csodás gyógyulások színtere. Az Isten országa a Szentlélek általi örömről szól. Arról, hogy békességem van Istenben, mert Jézus által szabad vagyok bűneimtől és szabad vagyok azoknak és a kísértéseknek nemet mondai. És szabad vagyok arra is, hogy elfogadjam Istentől, ha próbára karja tenni a hitemet talán egy betegség vagy valami más által. És szabad vagyok arra, is, hogy Jézus nevéről vallást tegyek, olyan életet éljek, amit mások, ha látnak, azt mondhassák: ez az ember Jézus Krisztus követője.
Történetünkben ez szúrt szemet a megszállott emberben lakozó gonosz léleknek, amikor a Jézus nevével ellen forduló főpap fiakat kérdőre fogta: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” Hihetetlen fontos kérdés ez a ma keresztényei számára is. A körülöttünk élő emberek többsége tudja, hogy Jézus kicsoda. Annyit mindenképpen, hogy a keresztyének Isten fiának tekintik sőt benne is mint Istenben hisznek. Aztán nagyon sokan hallottak Pál apostolról és legalább annyit tudnak róla, hogy a bibliai kor legismertebb tanítói közé tartozott aki nem csak bejárta a római birodalom fontos részeit, hanem sok levelet is írt. Köztük van egy olyan szép részlet is van, amit a szeretet himnuszaként még a nem hívő emberek is csodálattal olvasnak. De ti kik vagytok? Szkéva fiainak nem volt lehetőségük erre válaszolni, mert a gonosz lélektől megszállott ember igen helyben hagyta őket. Ennek híre hamar elterjedt és azok, kik Jézus követői voltak magasztalták az Ő nevét. A varázslók közül pedig sokan rájöttek, hogy Jézus nevével visszaélni nem lehet. Jézus neve olyan hatalom, amit nem lehet egy újfajta praktikaként kipróbálni és felhasználni. Micsoda megdöbbentő kép: az ilyen látásra jutottak összehordják könyveiket és látványosan elégetik a nem kis értéket képviselő, de immár általuk is hamisnak mondott tudomány lapjait. Ez ám a megtérés! Kárnak és szemétnek tartani mindazt, amit Jézus nélkül élve összehozott az ember!
Azt gondolom, hogy sok magát keresztyénnek tartó ember polcán még mindig vannak olyan könyvek, írások, kazetták, cd-k, albumok és sok más egyéb, amik távol vannak attól az értékrendtől, amit Jézus képvisel. De ezeket látva bárki kérdezheti: Jézusról és Pálról is hallottam, tudok is egyet mást, de te ki vagy? Te tényleg őket követed, azon az elven nyugszik életed, amiket ők tanítottak, állítottak fel vagy azokon az írásokon, amik nem róluk szólnak? Ezek a varázslásból élő ördögűzők nem teketóriáznak, nyilvánosan bemutatták, hogy szakítottak régi életükkel, annak még tárgyi emlékeit is készek voltak megsemmisíteni. Érdemes ezen elgondolkodni.
De ti kik vagytok? Ehhez a kérdéshez, hogy feltegyék, nem szükséges minden esetben rólunk szóló előzetes ismeretanyag. Nem biztos, hogy akikkel kapcsolatban vagyunk, azok tudják, hogy „ilyenek voltunk vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok” – ahogy egy másik sláger szokta hirdetni. A lényeg, hogy milyenek vagyunk most, amikor a mindennapokban bizonyságot kell tennünk Jézusról. Mert ne felejtsük el: a keresztyén élet szüntelen bizonyságtétel. Nem feltétlenül olyan módon, hogy minden embernek mihelyst lehet, elkezdünk Jézusról beszélni és hirdetni nekik az evangéliumot. Olykor erre is lehet lehetőségünk. De sokkal inkább úgy, hogy megsejtsenek valamit a személyiségünk mögött. Azt, hogy a lelkiségünk, a gondolkodásunk nem azért tér el a másikétól, mert látványosan mások vagyunk, hanem mert valami erő van mögötte. Hívő keresztyénként sok különbséget kellene, hogy felmutasson az életünk. A hétköznapok egyhangúságában éppúgy, mint a nehéz helyzetekben úgy kellene kezelni és úgy megoldani dolgokat, hogy azt mondhassák ránk, te valóban keresztyén vagy. Hogy valóban Jézus szeretetével és türelmével élsz és ezért belőled valóban valami különös meghittség és békesség árad. Erre folyamatosan késznek kell lennünk.
De ti kik vagytok? Ezt a kérdést a gonosz lélek teszi fel, nem az ember. Az csak verekszik. Ez pedig önmagában is üzenet, mert a gonosz lélek ismeri Jézust és hallott Pálról s ha bennünk is jézusi vagy páli lelkiség van, akkor elfut tőlünk, amint az írva van. De ha csak olyan ímmel-ámmal emlegetjük Urunk nevét, hatalmát, kegyelmét, hogy magunk sem feltétlenül hiszünk abban, a gonosz lélektől megszállt emberek, de könnyen legyőznek minket fölényes hangoskodásukkal, erőszakos fellépéseikkel. Ezért nem mindegy, hogy kik vagyunk és milyen lélek lakik bennünk.
Egy kis városban, egy nem túl nagy gyülekezetben is Jézus teljessége töltheti be napról napra azok életét, akik nem üzérkedni akarnak és nem vallásoskodni nagy látványossággal az Ő nevében, hanem egészen az övéi és Őt akarják képviselni. Ez pedig nem lehetetlen. És az sem, hogy Jézus nevére ma is meghajoljon sok térd és sok nyelv vallja, hogy Ő az Úr az Atya Isten dicsőségére. Legyen minden nap ilyen a mi térdünk nyelvünk és legfőképpen a szívünk. Ha ezt megtettük, könnyebben felismernek minket, hogy kik vagyunk. És ha megismernek minket s a bennünk élő Krisztust, akkor jó reménységünk legyen afelől, hogy hatalma és ereje sokakban működni fog, lelkük épülésére és üdvösségére. Csak mutassuk nekik az utat, az üdvözítő Krisztushoz! Ámen.