Újévi igehirdetés

T: Jelenések 7,9-17.                Zsidók 13,8.             2020.01.01.

 Vajon mit hoz a jövő, az új év? – ezt a kérdést szinte minden ember felteszi magában még akkor is, ha nem mondja ki, ilyenkor, január elsején… Mert mi emberek kíváncsi természetűek vagyunk. Szeretnénk látni mi vár ránk, mire kell felkészülnünk. Ezért a legnagyobb problémát életünkben az szokta jelenteni, ha váratlanul történik valami esemény, ami keresztül húzza számításainkat. Képesek vagyunk bele betegedni, ha egy jól előkészített tervünk dugába dől, ahogy mondani szokták. Másrészt meg azt mondjuk, hogy nem lenne jó tudni, mit hoz a holnap, mert akkor  az valahogy félrevezetné a mindennapjainkat. A rossznak nevezhető dolgok miatt állandó félelemben élnénk, vagy a jó dolgok várása alatt pedig elkényelmesednénk és azokból származnának gondjaink. De tényleg, érdemes-e nekünk tudni, mit hoz a jövő?

A racionalitás világában, a tudományban gondolkodók nagy energiákat fektetnek a jövő kutatásába és számításaik, előrejelzéseik valóban nagy hatással vannak sokakra. Vagy mégsem? Gondoljunk csak a klímaváltozással kapcsolatos jövőbe mutató, jelenlegi tényeken és folyamatokon alapuló jövendölésekre. Mire megy vele a világ? Míg az országok egy része képes aláírni az egyezményt, addig a legnagyobb iparral és gazdasággal rendelkezők nem, mert az nekik nem kifizetődő, ha csökkentik a káros anyag kibocsátást. Emiatt mások áldozata a természetvédelem érdekében szinte fölöslegesnek számít. Sorolhatnánk még a jövőre vonatkozó számításokat, elképzeléseket, amik kicsiben vagy nagyban, de hatással lehetnek az embervilág jövőjére, ha mindenki komolyan venné azokat, de tudjuk, nincs olyan, hogy mindenki alávesse magát a közös érdekeknek.

Mai igénk azonban arról a jövőről beszél, ahol azok lesznek tanúi az apostoli látomás bekövetkeztésnek, akik fehér ruhában állnak majd a trónuson ülő Isten és a Bárány előtt. Ott lesznek az angyalok és más mennyei lények és együtt fogják kiáltani, hogy  az üdvösség, az áldás a dicsőség, a hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő az övék mindörökké! A mennyei istentisztelet egy részletét látja János, az evangélista apostol s nem tud válaszolni a kérdésre, amit az egyik vén, feltesz neki: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek?”

 Ez az a kérdés, ami minden emberi teremtmény számára lehetséges, mint jövőkép. Fehér ruhában állni a mennyei trón előtt.  Lehetséges jövőkép, és nem garantált valóság. Olyan jövő, amire érdemes odafigyelni és elgondolkodni, vajon szeretnék-e én, mint halandó ember ott állni egykor. A látomás folytatásában az is nyilvánvalóvá lesz majd János előtt, hogy mi lesz azokkal, akiknek nincs fehér ruhájuk és nem jutnak el ide. De most erről a csodálatos jövőről, mint lehetőségről beszéljünk. Kik ezek? – teszi fel a kérdést az egyik vén és meg is válaszolja: ezek azok, akik nagy nyomorúságból jöttek és megfehérítették ruhájukat a Bárány vérében. Ez a képes beszéd  azokról szól, akik földi életük során felismerték a bűn nyomorúságát, amibe beleszülettek, rádöbbentek, hogy abból önerőből szabadulni képtelenek, azért elfogadták azt a segítséget, amit Jézus Krisztusban Isten nekik felkínált. Ez a segítség a hit által való töredelmes bűnvallás, hit által való elfogadása annak, hogy Isten őket teljes bocsánatában és szeretetében  részesít. Akik ezt átélték, azok hit által mindezért hálából odaszánták magukat Jézus Krisztus követésére, életüket úgy élték, hogy hagyták magukat pásztorolni életük során. Elfogadták, hogy Jézus olyan mint a jó pásztor, aki igéjével legelteti juhait és elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz. Földi életükben ott voltak Isten templomában, Őt szolgálták, Isten jelen volt életükben, nem éheztek, nem szomjaztak, ha voltak is könnyek szemeikben, azokat maga az Úr törölte le. S íme, most már örökre ott állnak a trónus előtt és hálával zengik, hogy a dicsőség és hatalom az Istené és a Bárány Krisztusé.

Nos, ez a jövőkép bárkié lehet. Kérdés, hogy kívánjuk-e, óhajtjuk-e ezt 2020 kezdetén? Nem tudjuk, hogy megéljük-e 2021-et, egyáltalán lesz-e még föld és világ ebben a formájában, ahogy ma  még van. De azt tudhatjuk, hogy van egy mennyei örök világ, ami vár ránk. S ez nem egy későbbi időre vonatkozó remélt, amolyan ópiumszerű vallásos utópia, ahogyan azt némely felvilágosodottnak hitt gondolkodók állították, hanem a jelenre is vonatkozó valóság. Mert azt nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de azt igen, hogy minden emberi, földi  hatalmaskodás és erőlködés felett a hatalom és az erő Istennél van! Sőt Tőle jöhet az áldás, a bölcsesség, és Ő illet minden hálaadás és dicsőség. Úgy indulhatunk neki az új évnek, hogy tudjuk, Neki gondja lesz ránk. Nem mindennapos forgatókönyvet kapunk tőle arra nézve, hogy holnap vagy a jövő héten mit kell konkrétan tennünk, hanem lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy bármit cselekszünk, azt úgy tegyük, hogy tudjuk, Ő látja minden lépésünket. Sőt, egészen konkrétan számos útmutatást kaphatunk tőle, a hova, merre, mikor kérdéseinkre nézve, ha hagyjuk magunkat terelgetni, legeltetni az élet igéje által. Ebben akar mellettünk állni Krisztus által, Aki tegnap és ma és mindörökké  ugyanaz. Benne nincs változás, hanem a változó világnak kellene megtalálni azokat az örök értékeket, amiket Ő hozott el erre a világra. Még mi sem tudjuk, hogy amik ebben az évben történnek velünk, azok milyen változást hoznak az életünkben. Jobbak leszünk, mint eddig? Netán nem tudunk valamit elfogadni, ezért személyiségünk olyan irányba formálódik, hogy másoknak nehéz lesz minket elhordozni, vagy éppen mi sem tudjuk majd mi lett velünk… Jézus az, Akihez szüntelenül ragaszkodhatunk és Akiben feltétel nélkül bízhatunk. Ismeretlen bár az út, hozzád lelkem mennybe jut – énekeljük egyik dicséretünkben. Ez a hit nagy lehetősége, nem félni az ismeretlen holnaptól, hanem rábízni magunkat Arra, akit ismerhetünk. Jézusra, igéjére, ígéreteire, szeretetére. Pál szerint nem a félelem lelkét kaptuk, hanem az erő a szeretet és józanság lelkét. Bármit is hozzon  ránk a jövő, semmi sem  történik Isten tudta, akarata vagy megengedése nélkül. A jövő azonban egy célt szolgálhat: a mennyei jövőt, aminek elő ízeiből földi éltünkben is sokat kaphatunk. A karácsonyban sok olyan pillanat lehetett, amire így gondoltunk, bárcsak örökké tartana, hogy mindig olyan béke, szeretet, egyetértés lenne körülöttünk, mit azokban a pillanatokban, amikor átadtuk magunkat a krisztusi szeretet érzéseinek. Ez csak rajtunk múlik!

Az új év kezdetén adjunk hálát azért, hogy Istené és a Bárányé minden hatalom, nem pedig a gonoszságé. Legyünk hálásak azért, mert egy olyan közösséghez tartozhatunk, ami már itt a Bárány üdvözítő szeretetét ismerheti, elfogadhatta, hordozhatja. Ne engedjünk  azoknak az erőknek, amelyek ettől a közösségtől és legfőképpen Urunktól akarnak eltávolítani minket, hanem inkább tegyünk meg mindent azért, hogy ez a közösség növekedhessen. Tudatosan és felelősen éljünk az élet igéjével s az abból származó lelki javakkal. Bármit hozzon a holnap, ne felejtsük el, hogy abban Jézus Krisztus szeretete is ott lesz velünk. Induljunk Vele és járjuk az úton, ami oda vezet, az Ő trónusához! Ez az a jövőkép, mint lehetőség, amiben 2020-ban is közelebb kerülhetünk annak valóságához, amit Isten készített az Őt félőknek. Ez a jövőkép teheti földi jövőnket és boldogabbá, élhetőbbé. Ámen.

Kategória: Kategóriák | A közvetlen link.