L: Ézsaiás 40,1- 11. T: Lukács 3, 1-6. 2020.02.02.
A hétközi bibliaórán és reggeli áhítatokon Keresztelő János apjának, az öreg Zakariás papnak a himnusz-szerű próféciáját tanulmányoztuk. Ennek első részében a Szentlélektől megragadott ember Jézusról, az Isten által küldött erős Üdvözítőről besszélt, második felében pedig saját fiáról. Megerősítette azt, amit jó 400 évvel azelőtt Ézsaiás jövendölt, hogy lesz valaki, aki kiáltó hang lesz a pusztában, aki előkészíti az Úr útját. Amit a Lukács evangéliuma első részében olvasunk, az olyan, mint egy színmű előhangja. A színészek már ott állnak a színpadon, de a függöny még nincs felhúzva. Valaki szól a háttérből, és elmondja, hogy elközelített az Isten Országa. Ennek bizonyítékai azok a történések, amik az angyali jelenésekről szólnak, Máriánál, Józsefnél, Zakariásnál, s minden ezeket követő reakció. A második részben Jézus születéséről hallunk és azokról, akik ezt először hírül vették. S a harmadik részben pedig a függöny felgördül, eljött az idő az Isten Országa kiteljesedésére. Ennek első, legfontosabb szereplője János, akit sokszor elképzeltünk már magunknak. De hogy miért érdemes személyével és szolgálatával foglalkozni csaknem kétezer év múlva is, próbáljuk ezt megérteni az ige segítségével.
Először is Lukács számára fontos volt, hogy ezt a kezdetet pontos időben, térben behatárolja. Hat, történelmileg is bizonyított személyt sorol fel, akik a maguk idejében valamilyen hatalom képviselői voltak. Róma erejét vagy éppen egy kis ország vallási és politikai erejét képviselték. Ki lehet számítani, hogy Kr. u.28-29 táján történik Keresztelő fellépése, s meghirdet egy, a megnevezetteknél is nagyobb hatalmat, ami elkezdi kiteljesedését a világ felett. Ez az Isten Országa, az üdvösség, ami Isten készített a világ számára. Először azonban saját választott népe felé kell ezt hírül adatni. Ebben János a kulcsember, az egyetlen próféta, akinek jövetelét egy másik próféta, Ézsaiás megjövendölte. Ennyire fontos volt Istennek, hogy népe, aki ismerte kijelentéseit, azok segítségével ismerje fel, hogy eljött az idő. Amit Fia mutat, tesz, arra készüljön fel népe, hiszen valaki bejelenti azt, hogy itt van az, akire vártak évszázadok óta. Üdvösségük ezen múlik, készek-e fogadni azt, akinek érkezését beharangozza annak útkészítője?
Keresztelőről a kutatások azt igazolták, hogy kapcsolatban állt a qumráni közösséggel, az esszénusok akkoriban szektának nevezett csoportjával. 1947-ben a Holt tengeri tekercsek néven ismertté vált leletekben 8 ézsaiási kézirat volt. Ez a közösség azért különítette el magát országa népétől, hogy alkalmasak legyen a Messiást fogadni, annak eljövetelekor. Szigorú szabályok szerint éltek, tanulmányozták az írásokat, így akartak lelkiekben felkészülni. Jól ismerték Ézsaiás próféciáját, ezért éltek a pusztában, ott várták annak beteljesedését. Közülük indulhatott el János, mert az Úr szólt hozzá. Lukács ezt teszi hangsúlyossá azzal, hogy időben megnevezi annak idejét. Isten szól és János elindul. Magára veszi, hogy róla szólt Ézsaiás. Neki kell kiáltó szóvá lenni a pusztában, neki kell a megtérés keresztségét hirdetni a bűnök bocsánatára. Útkészítővé kell legyen, jelzi, hogy Isten elkezdte legfőbb üdvtervének végrehajtását. Magára vesz egy különös figurát, teveszőr ruhában jár, pusztában lakik, erdei mézet és sáskát eszik. Akik hozzá mennek, azoknak, ha kell, kíméletlen keménységgel hirdeti bűneiket. Viperák fajzatainak nevezi őket, a fák gyökerére vettetett fejsze képével hirdeti, hogy az ítélet napja is elközelített. Mer szembenézni a földi hatalommal, meg meri kritizálni a király magánéletét, ami nem az Úr törvényei szerint való. Vállalja ezért a börtönt, sőt a mártírhalált. Mindezt azért, mert az Úr szólt hozzá. Példás engedelmesség, amiben nem a saját élete, sorsa a kérdés, hogy azzal mi lesz, hanem az Isten ügye. Pál is ilyesmit érezhetett akkor, amikor azt írta, hogy az élete sem drága neki, csak elvégezhesse a futását, azaz a küldetését, amit elhívó Urától kapott. Manapság ilyen veszélyes küldetést nem igen kapunk Istentől. Sokkal könnyebben végrehajtható feladatokkal bíz meg Urunk, amikor szól hozzánk. Mert Ő szól, igéje ma is élő és ható, életet vezető, eligazító, országa terveibe minket is beilleszteni akaró szóval. Legyen bátorítás számunkra Keresztelő János engedelmessége, valahányszor megértettük Isten szavát!
Keresztelő János munkásságának hatása ismert számunkra. Jézus is minősítette azt, amikor Jeruzsálem felett sírt, mert az nem ismerte fel meglátogatottsága idejét. Izraelnek egy újra szabad és boldog, gazdag földi királyság volt az álma, nem pedig az Isten királysága, annak országa. Csak kevesen értették ezt meg, hogy Isten egy egészen új kort akart hozni népe számára. Egy olyan királyságot, amiben saját isteni jelenlétébe, valóságába, életgazdagságába várta, hívta népét. Ehhez azonban, megtérésre lett volna és van ma is szükség. Ezzel állt hadilábon Izráel, ezért ütköztek bele sokan nemcsak János szavaiba, hanem Jézuséba is. Hiszen Ő is ezekkel a szavakkal kezdte szolgálatát: Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek Országa! János és Jézus is az ide vezető utat mutatta, ami nem más, mint az őszinte bűnlátás, bűnbánat, bűnvallás. E nélkül senki sem lehet ennek az országnak tagja.
Mit üzen ez az ige nekünk, mai keresztyéneknek? Mindenek előtt azt, hogy Isten minden ember számára elkészíti az utat, amin az Ő Országába juthatunk. Útkészítők nélkül nem tudnánk azt felismerni, arra rálépni, oda megérkezni. Mennyi hívogatás, bátorítás, bizonyságtétel, imádság előzi meg egy ember megtérését! Isten ma is küzd értünk, mert önmagunkban alkalmatlanok vagyunk arra, hogy országának tagjai legyünk. Személyesen magyarázza sokunknak valaki, valakik által, hogy miért van erre szükségünk. Nikodémusnak Jézus mondta el az újjászületés titkát. Fülöp az etióp főember számára volt útkészítő, amikor Ézsaiás igéinek értelmét megnyitotta előtte. Péter Kornéliusz, a pogány százados megtérésében vett részt, Pál és Szilász egy filippi börtönőrt mentett meg a haláltól s segített az üdvösségre. Sok bibliai példán túl is mindenkinek megvolt a maga útkészítője, voltak útkészítői. Isten országához ma is más emberek bizonyságtételén keresztül lehet elérkezni. Ezért küldte Jézus övéit az ige hirdetésére, széles-e világra. Isten szeretne minket is használni üdvtervében. Szeretné, ha olyan emberekké válhatnánk, akik útkészítők lesznek. Ennek első lépése az, amit János is tett. Szólt hozzá az Úr és ő elindult. Továbbadta, ami rá volt bízva.
Adjunk hálát azokért az emberekért, akik Isten eszközei voltak számunkra, hogy Őt megismerjük. Isten emberei voltak ők, higgyük el bizonyossággal. Készítsük magunkat arra, hogy mi is beálljunk az ilyenek sorába. Mert Isten Országa ott van köztünk, bennünk, akik Krisztusban hiszünk és készek vagyunk Róla bizonyságot tenni. Isten nem szeretné, hogy sokan csak abban bízzanak, ha Hozzá is fordulnak életükben, amiben Izrael népe egykor. Ne csak egy földi boldogságban, jólétben, gondok és bajok nélküli életben reménykedjenek, hogy azt kapják meg bizonyos vallásos cselekedetekért cserében. Bízzanak az Örök Isteni Igazságban, ami túlmutat a földi létformán és Krisztusban már itt ebben a világban elkezdődik és növekszik bennünk. Ámen.