Mezőberényi Református Egyházközség

T: Jeremiás 15,19-20.      Reformáció, újbor      2021.10.31.

 A prófétáknak is szükségük volt megújulásra, erről szól Isten  szava Jeremiáshoz. Az egyik legnehezebb küldetést bízta rá az Úr, ítéletét kellett hirdetnie népe fölött annak engedetlensége és hitetlensége miatt. Persze, hogy belefárad és panaszkodik. Isten azonban felrázza és magához hívja. Számít rá, kész megerősíteni bevehetetlen ércfallá tenni nehéz szolgálatában. Mondhatjuk Jeremiás átéli, nem először és nem utoljára a saját reformációját. Megérti, Istent csak úgy tudja szolgálni, ha kész újra és újra visszatérni az eredeti küldetéséhez. Ha nem a körülményekre néz, amik akadályozzák, hanem az elhívó és küldő Úrra, aki az Ő igéit adja szájába. Az, hogy Isten mit mondat el a prófétával, az az Ő kizárólagos döntése. Neki vállalnia kell, hogy szócső legyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

L: Filippi 3, 12-21.          T: Thessz 4, 1-8.             2021.10.17.

 Emberi életünk természetes velejárója a növekedés, a stagnálás, majd a hanyatlás folyamata. Egy gyermek életében napról napra, hétről hétre lehet látni a fejlődést, a növekedést mind testben, mind képességei kibontakozásában  vagy éppen értelmének fejlődésében. Eljön egy idő, amikor fizikálisan  már nem növekszik az ember, eléri ereje teljét, de értelmében, tudásában, képességeiben még tovább fejlődhet hosszú éveken át. Ám ez sem tart örökké, mert előbb utóbb az értelem befogadóképessége is csökken, a megszerzett tudás megkopik s igen vigyázni kell, hogy ez a folyamat minél lassabb legyen. Aztán eljutunk odáig, hogy a lélek bár még kész lenne sok mindenre, de a test már erőtlen. Elindul a fizikai gyengülés, egyre szűkebb korlátok közé való visszafejlődés állapota, amit öregedésének hívunk. Természetes biológiai folyamatról van, szó, amit el kell fogadnunk. Egy darabig lehet tenni azért, hogy minél tovább a csúcson vagy annak közelében maradjon az ember, de előbb utóbb már nem lehet ellenállni a természet folyamatainak, legfeljebb konzerválni lehet ideig óráig egy-egy állapotot, ami aztán ismét tovább romlik, gyengül… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

T: Kolossé 3, 5-17.                                              2021. 10.10.

Az éremnek két oldala van. Az embernek meg két arca. Van, hogy emberi életünk során sokszor igen gyakran váltakozva mi is kétféle arcunkat mutatjuk. És ha ugyanazok az emberek látnak minket, akkor zavarban vannak és nem tudják, hogy melyik az igazi énünk, kik is vagyunk valójában. Sőt, az is előfordulhat, hogy mi magunk nem tudjuk, hogy kik és milyenek is vagyunk igazán, mert magunk sem értjük, hogy egyik percben miért mutatjuk a szebbik oldalunkat és a másikban a csúnyábbikat.

Ezeket a gondolatokat azért mondtam el, mert felolvasott igénk is az emberi természet kétféle mivoltáról beszél.  Az első felsorolás azt az állapotot jellemzi, amit Krisztus nélkül élünk, a második pedig a Krisztussal való életnek jellemzője. Ilyen gyökeres változás egy ember személyiségének a vonásaiban, amiről az ige beszél a szkeptikusok szerint lehetetlen, mert azt mondják: Kutyából nem lesz szalonna! Azaz lehetetlen, hogy valaki így megváltozzon. Emberileg szólva igaz lehet ez a mondás, ám Jézussal szólva azt kell mondani, hogy ami embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges. A keresztyén élet lényege éppen ez: semmi sem lehetetlen annak, aki hisz Isten mindenek felett való hatalmában. Még abban is, hogy az élete gyökeresen megváltozhat. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →