Tizedik alkalommal szervezték meg a helyi szlovákok szervezetének tagjai az adventi gyertyagyújtást városunk főterén azzal acéllal, hogy irányt mutassanak a keresztyénekhez méltó karácsonyi készülődésre és ünneplésre nézve. Az első gyertyát gyülekezetünk lelkésze gyújtotta meg, majd a kórus szerepelt Szilágyi Ida vezetésével. Hitoktató presbiterünk, Solymosiné Roósz Viktória pedig szívet melengető műsorral lepte meg a hallgatóságot, amit hittanos gyermekek csoportja adott elő. Lelkészünk nem “szokásos”adventi gondolatokat, hanem Isten üzenetét közvetítette ( cikkünk végén olvasható), majd egy áldást kérő szóló ének után a nőszövetség asszonyai maguk által készített mézeskaláccsal kedveskedtek a résztvevőknek. Legyen áldás adventi utunkon, kövessük az ige vezetését hogy ismét megérkezésünk lehessen hit által a testté lett igéhez, Jézus Krisztushoz!
Papp Tibor lelkész igehirdetése:
T: Jeremiás 8, 4-7. 2018. 12.02. Adventi gyertyagyújtás
Bizonyára sokan hallottak ma híreket a rádióban, ahol többször is bemondták, hogy advent első vasárnapja van. Ilyenkor a keresztyének imádsággal, böjttel, önvizsgálattal készülnek Krisztus születésének ünneplésére – szólt a híradás. Riportot is lehetett hallani, amiben a nyilatkozó azt mondta, hogy olyan jó lenne, ha a karácsonyi vásárlás nem tartana tovább mit két-három órát, és az adventet három-négy hétig tartó lelki készülés töltené ki.
Szívemből szólt a riportalany, annál is inkább, mert már napok óta szíven ütött a most felolvasott ige, amit bibliaolvasó kalauzunk útmutatása szerint olvashattunk ezen a héten Jeremiás próféta könyvéből. Ez annak a hosszú beszédnek egyik részlete, amit Isten parancsára a prófétának úgy kellett elmondania, hogy kiállt a templom kapujába és ott tolmácsolta Isten üzenetét. Nos ebben az üzenetben semmi szépet és jót nem hallhatott a választott nép közössége, csak azt, hogy Isten megunta, ahogyan színlelt módon tartják meg törvényeit. Már nincs visszaút, népe bűnéért az Úr büntetése szerint idegen országban idegen népnek és isteneknek szolgái lesznek, fogolyként, rabként.
Ennek a beszédnek egy mondata nagyon aktuális figyelmeztetést tár ma elénk, akik meggyújtottuk az első adventi gyertyákat, hogy készüljünk Krisztus születésének ünneplésére: „Mindenki össze vissza futkos, mint a harcban száguldó lovak” Már szemünk előtt lehet látni az adventi futkosást, rohanást, év végi hajtást, a nagy ünnepre készülő hajszát… Szomorú, hogy már a rádiókabaréban a szóvivőnek kell elmondania azt, hogy a társadalmunk egyik fő motorja, a kereskedelem folyamatosan igyekszik fenntartani az adrenalin szintünket, hogy le ne késsük a vásárlást, azaz újra elkezdődik az nagy össze-vissza futkosás!
A keresztyénség lényege éppen ennek az ellenkezőjében van. Abban, hogy végre álljunk meg, csendesedjünk le, nézzünk szívünk mélyébe, mi van ott mostanság. Lássuk meg, volt-e értelme az elmúlt hetekben, hónapokban, években annyit futkosni olyan dolgok iránt, amiket sosem értünk le, vagy ha el is értük, hamar meguntuk őket és újabb célok után rohangáltunk.
Az advent nem a lótás-futás, hanem megállás ideje. Megállás nem csupán a templom kapujában, hanem annak belsejében. Ott, ahol Isten megszólít, lecsendesít, az ige által megmutatja mi ad igazi értelmet az életünknek. Ez pedig nem egy évről évre visszatérő, hullafáradt emberek keserédes mosolyától és sokszor kényszeredett szeretetétől, kellemesnek mondott külső hangulati elemekkel teletűzdelt karácsony, hanem a valódi békesség. Az az igazi szeretet, amit Jézus által Isten kiáraszt ma is erre a világra, ami nemcsak néhány napig él. Ha a gólyák és más madarak tudják, mikor kell költözniük, akkor mi, Isten legdrágább teremtményei vegyük észre azt, mikor kell megállnunk, magunkba fordulnunk és Isten előtt feltárnunk életünket.
Aki az Úr szavára figyel, azt nem fogja kifárasztani az év végi futás és hajtás, karácsonyi előkészület, az valóban meg fog érkezni hit által arra a helyre, ahová tényleg érdemes futni: a betlehemi jászolbölcsőhöz, hogy hite által meglássa az Úr Krisztust, Akiben Isten lesietett e világra, hogy mi ne tévutakon rohanjunk össze-vissza, hanem az Ő útján találjunk Istenhez és találjunk oda egymáshoz.
Azt kívánom Mezőberény lakosságának, hogy tudjunk megállni Isten előtt ezen az adventen, engedjük magunkat a templomainkban hirdetett ige által megállíttatni és oda küldetni, ahol valóban szükség van az általunk is továbbítható igazi békére, krisztusi szeretetre, szolgálatra, örömre. Ámen.