T: Ap. Csel 16,6-10. 2021.05.31.
Siklós József az 1970-es években írt egy verset, a macedón férfiról. 1983-ban ment el köztünk a minden élők útján a volt református lelkész, aki a Református Iszákosmentő Misszió alapító titkára volt. Ez a szolgálat ma is működik, emberek ezreinek mutatta meg, hogy a legnagyobb mélységből, rabságból is van kiút: az evangélium útja. Jézus Krisztus útja az, amin ha jár az ember, akkor számos, a versben is említett mélységbe lelve nem kerül bele. Ha más okból, Istentől jövő próbaként kerülne valaki nehéz helyzetbe, akkor is az evangélium lehet az egyetlen támasz, kapaszkodó, amiben bízhat. A vers minden sora ma is igaz, de nemcsak Belfast van Athén piacán, hanem számos más városban robbanó bombákról, pusztító merényletekről, értelmetlen gyilkosságokról írhatna. Már nemcsak szexbombákról szólna, hanem a transzneműség és az egyneműség erkölcstelen testiségét énekelné meg. Ma már nem a képernyő, hanem a zsebekben hordozható internet szakítja szét a családokat, s nemcsak a gyomirtó vegyszer terheli a szántóföldet, hanem már az eső hozta áldásban is megannyi méreg mosódik ki a levegőből, ami hasonlóan árt a benne növekvő terménynek. Sorolhatnánk versszakról versszakra az újabb bajokat, de most nem tesszük. Nézzük, igaza van-e a költőnek, aki megénekelte ezt a bibliai igét, ma is segíthet az evangélium?
Egy éjszakai látomás által Isten nyilvánvalóvá tette számukra, hogy át kell menjenek Macedóniába, azaz Európába. Itt látjuk Istennek a végzését, hogy Jézus Krisztus evangéliumát átviteti az akkor legfejlettebbnek mondható világrészbe. Igaz, hogy kellett neki néhány száz év, de idővel földrészünk rászolgált a keresztyén jelzőre. Sőt, mint tudjuk, a nagy felfedezések által az addig ismeretlen földrészekre, Amerikába, Ausztráliába is az európaiak vitték el az evangéliumot. Sajnos, ezzel párhuzamosan számos egyebet is, ami nem a Krisztus szeretetéről, hanem az egyre gazdagodó Európa kapzsiságáról, hatalomvágyról, világ feletti uralmáról beszélt. Míg ez elmúlt közel két évezred megszámlálhatatlan alkotást adott a világnak, ami valóban Isten dicsőségéről beszél, addig ugyan ez a földrész megszámlálhatatlan szenvedést okozott a világnak a gazdasági és politikai hatalomvágya miatti gyarmatosítások, világháborúk által. S közben azt kellett meglássa, hogy ahol a keresztyénséget komolyan fogadták, ott Európánál erősebb hatalmak nőttek ki a földből, sőt, ilyen hatalmak ott is születtek, ahol a keresztyénség még ma is a nem kívánatos vallások közé számítható. Jelen korunkban már erősen aggályos kimondani a keresztyén jelzőt földrészünkre, a ma divatos kifejezéshez igazodva úgy helyes fogalmazni, hogy nyomokban, helyenként még keresztyén tartalmat is hordoz.
E kis kitekintés után nézzük az ige üzenetét. Azt olvastuk a történetben kétszer is, hogy a Szentlélek, ill. Jézus Lelke nem engedte Pálnak és Szilásznak, hogy Ázsiában saját elképzelésük szerint folytassák missziói útjukat. De megértették, amikor egyértelmű kijelentést kaptak arról, merre kell menniük tovább. Elgondolkoztató tény ez. A Lélek gyakran ma is úgy vezet, hogy a legjobbnak tűnő elképzeléseket sem engedi megvalósulni. Gyakran kerül az ember zsákutcába, majd egy másikba, harmadikba. Ráfogja a körülményekre, a közreműködőkre, a véletlenekre, ha valami nem sikerül. Azután támad egy újabb elképzelése, megy azután. Reményik Sándor ezt így írja csodálatos versében: „..Akarsz, eget ostromló akarattal és a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz… S ha újra eszmélsz, minden újra kezdessz…” S ez az újrakezdés egészen addig tart, amíg egyszer csak magától megnyílik az ég, szűnik a vihar, minden elcsitul, éled a remény, mert a kegyelem megtalálja az embert. Csodálatos költői gondolatok, amik ugyan arról beszélnek: A kegyelem az a forrás, ami arra az útra tudja vezetni az életet, amin járni érdemes. Keresztyén emberként lehet csak igazán megérteni, hogy Isten miért zár el utakat előttünk. S ha megértettük, akkor jöhet a látomás, a Lélek által adatott iránymutatás, megszólalhat az ige, hogy merre kell tovább mennünk az úton, ami előttünk van. Pálék számára ez a látomás a világmisszió új irányát mutatta meg, ők pedig engedelmesen hajóra szálltak és átkeltek Európába.
Pál nem turista útra indult, nem is nyaralni hanem Úrtól kapott küldetését teljesítette, amikor engedelmeskedett. Európában is talált olyanokat, akiknek az evangéliumra volt szükségük. Számos görög városban járt, ahová a harmadik missziói út során is visszatért, vagy leveleket küldött nekik. Feltehetjük a kérdést: mi a mi utunk? Induljunk külmisszióba? Hagyjuk itthon szeretteinket főleg azokat, akik még vagy már gondoskodásra szorulnak és csak az evangélium hirdetésével törődjünk? Nem lenne, helyes, ha így tennénk. De vajon átmegyünk-e a szomszédba, ahol tudjuk, hogy baj van? Meglátogatjuk-e közeli, távoli barátainkat, rokonainkat, amikor úgy tudjuk, szükséget szenvednek? Megkérdezzük-e a munkatársat aki feszült, ideges és látszólag ok nélkül kapkod, vagy szól bántóan a napi munka során hogy mi történt, talán valami baj van otthon? A mi Macedóniánk nem több száz vagy ezer kilométerre, hanem sokszor pár lépésre, öt perc sétára, kerékpár vagy autóútra van tőlünk. A mi Macedóniánkat elérhetjük telefonon is, ahol valaki nagyon várja, hogy felhívják és meghallgassák.
Hogy hol és mennyi baj van, azt látjuk. Azért kapjuk ezt a látást, hogy mi legyünk segítségül azzal, amink van. Ezekről a macedóniaiakról azt írja pár évvel később Pál a gőgös és gazdag korinthusiaknak, hogy ők először magukat adták az Úrnak s erejükön felül adakoztak a Jeruzsálemben levő üldözött keresztyének megsegítésre. Igen, milyen szép, ha az ember a kapott jó tettet jó tettel viszonozza. Nem biztos, hogy afelé, aki őt kisegítette hanem valaki másfelé, akinek jókor jött a segítsége. Keresztyénnek lenni azt is jelenti: ott vagyok, oda állok, ahol segíthetek. Nem hálát és köszönetet várva, hanem hálából és köszönettel azért, hogy Isten gondviselésének nemcsak megtapasztalója lehetek életemben, hanem eszköze is. Milyen jó dolog látni, hogy eszközzé lehetünk Isten kezében!
Ma Szentháromság napja van. A keresztyén hit szent titkai közé tartozik az, hogy nekünk egy Istenünk van, aki viszont három féle alakban, formában jelentette ki magát és szól a világhoz. Ha kell, mint teremtő és gondviselő Atyaként érzékelteti magát, hogy hit által megragadhassuk. Ha úgy kell, akkor mint Fiú Isten, Jézus személye és alakja, tanítása, lelki hagyatéka és emberközeli szeretete által bizonyítja, hogy számíthatunk rá mindenben. S ha úgy látja jónak, a Szentlélek által látomást belső hallást, egyértelmű ige-értést küld, hogy mutassa az utat és erősítsen minket próbáinkban küzdelmeinkben. Akár melyik isteni személyiséget érezzük, szólítjuk, hívjuk segítségül, egyben biztosak lehetünk. Ő a mi segítségünk, hogy mi is segítségére lehessünk azoknak, akikhez minket küld, a mi Macedóniánkba. Engedjünk, hogy ez az Isten újra és újra szóljon és vezessen minket oda, ahol Ő szeretné látni övéit. Ámen.