T: Márk 6,7-13. 2021.08.01.
A keresztelési szereztetési igében hallottuk Jézus szavait, melyekkel mennybemenetele előtt elküldte széles a világra követőit. Feladatul kapták, hogy a Tőle tanultakat adják tovább, a keresztség által híveket jegyezzenek el arra, hogy Jézus követői legyenek. Ehhez egy ígéret is társult: Rá számíthatnak minden napon, mert velük lesz a világ végezetéig. Hogy mit vár tőlük és mi lesz a dolguk, arra nézve mai igénk szerint egy kis ízelítőt kaphattak a tanítványok. Ám ez nemcsak a 12-re nézve érvényes, nem is csak azokra, akik ott voltak Jézus utolsó földi megjelenésekor és látták, hallották Őt, hanem mindenkor és minden magát keresztyénnek valló emberre aktuális és érvényes. Hogy megújuljunk ebben a ránk is érvényes küldetésben, nézzük az események és Jézus szándékát kicsit közelebbről.
Jézus miután Názáretben, a saját hazájában, ahol felnőtt komoly elutasításban részesült, magához hívta tanítványait és kiküldi őket kettesével, hogy hirdessék az Isten országa dolgait. Nem lehetett ez egyértelmű a 12 számára pont azután, hogy épp a saját földjén utasítják el a Mestert. Ők menjenek tovább Jézus nevében, amikor saját népe elutasítja? Egy kudarcot vallott tanító tanítását vigyék tovább, hogy netán ők is hasonló elutasításban részesüljenek? Olyan ez, mint ha amikor sok évvel ezelőtt az egyik alkaromban valami izomgyulladás lehetett és az orvos, aki megvizsgált ajánlott egy kenőcsöt. Megkérdeztem, hogy fog-e használni? Azt mondta: „Á, semmit sem ér, de azért kenegesse!” – Hát akkor miért váltsam ki, gondoltam én, hiszen az csak pénzkidobás. Tenni valamit, aminek úgysem lesz eredménye, eleve kudarcra van ítélve, nem könnyű dolog. Vagy mint pl. a sportban, amikor egy falusi csapatnak ki kell állni egy sztárcsapat ellen, ráadásul az edzőjük is megbetegszik és nem tud ott lenni, hogy bátorítsa őket. Az eredmény eleve ismert csak számokat nem tudjuk, hány nulla lesz a végén…. A tanítványok azonban nem kudarcra néznek, ami Jézus átélt, hanem a küldő Úrra. Ha azt mondja menjünk, megyünk!
Fontos lenne ezt megtanulni, mert igen hajlamosak vagyunk nem elindulni, nem megszólalni a Jézus nevében. Az Isten igéje ellenes propagandákat hangos erővel hirdetik szerte a világon, az evangélium meg csendben, halkan, lassan a suttogó propaganda szintjén hirdettetik csak. A minap olvastam, hogy az USA-ban egy keresztyén templom előtt hatalmas LMBTQ-s tüntetés volt, mert az előző vasárnap a lelkész prédikációjában az ige alapján rámutatott arra, hogy mennyire nem Istentől való ez az új őrület. S mivel ez sértett néhány talán érintett hívet, ezért a tüntetők rákényszerítették a gyülekezetet, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot a megsértettektől. És a gyülekezet megtette…
Mit mond Jézus az övéinek? Ha valahol nem fogadnak be titeket és nem hallgatnak rátok, kimenve onnan még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük. Azaz nem kell erőltetni rájuk amit tőlem kaptatok, de ne is tagadjátok meg azt. Menjetek máshova és szólítsatok meg másokat is az én nevemben. S ahol befogadnak titeket, ott maradjatok nyugodtan. Kérdés, készek vagyunk-e Jézus küldötteiként élni a mindennapjainkban?
Milyen is Jézus munkamódszere? Először magához hív, aztán tanít, hitet ad, majd elküld. Aztán visszavár, ismét tanít, megerősít és megint elküld. És ez így megy a világ végezetéig. Tudja, hogy az övéinek szükségük van az újbóli megerősítésre. Mindig van számukra mondanivalója. A 12 visszatérte után is azért vonulnak el a csendes helyre, hogy azok élményeit, tapasztalatait meghallgassa, átbeszéljék a dolgokat, ami velük történt. Aztán kiküldi őket újra, egy nagyobb csapatot, egyszerre 72 követőjét. Amióta mennybe ment, ez a küldetés érvényes minden benne hívő számára. Keresztyénnek lenni azt jelenti: küldetésében járni Jézus követségében.
Hogy működik ez gyakorlatban? A keresztségben Jézus magához hív minket. Aztán rábíz olyan szülőkre, családra, akik segítségével sok mindent megtudhatunk róla. Aztán a gyülekezetben, az egyház életében is számtalan lehetőség van arra, hogy még jobban megismerjük Őt és a konfirmációban elköteleződjünk arra, hogy hűséges követői leszünk. Majd felnövekedve minden napunk, egész életünk szüntelen küldetésben telik, mert ahol járunk, élünk, dolgozunk, küzdünk, harcolunk, sírunk vagy nevetünk, ott mindig Őt kellene képviselnünk. Ő pedig hétről hétre magához hív, a templomba, napról napra a Bibliánk mellé, kész meghallgatni minket, bármi is legyen bennünk. De aztán azt kéri, hogy mi is hallgassuk meg Őt. Vannak tanácsai, véleményei, útmutatásai az életünkről és arra nézve, mit vár tőlünk. És akiket magához hívott, azoknak hatalmat ad a tisztátalan lelket felett, az ördögök felett és a gyógyításra. Ez a hatalom nem olyan szó szerinti csodákban láttatik, mint amikről a 12 beszámolhatott. A mi szavunkra nem feltétlenül gyógyul meg egy testi beteg, de gyógyulás felé indulhat el a beteg lélek, ami bűntől van megterhelve. Nem igen tudjuk kiűzni a tisztátalan lelkeket, de hatalmunk van felfedezni, hogy a gonosz hogyan és honnan támad ránk vagy másokra. Erőnk van arra, hogy ellene álljunk, nemet mondjuk, és az elfusson tőlünk. Nem a látványos csodákra kell várnunk, ami Jézus nevében esetleg megtörténhet, hanem engednünk kell, hogy Ő munkálkodjon bennünk és azokban akik közt mi Őt képviseljük.
Sokan éppen a látványosság hiánya miatt nem tudják elfogadni azt, hogy Jézusnak valóban van hatalma mindenek felett. A látványosság jeleit tőle is hiába kérték a kételkedők, nem kapták meg. Jézus követőiként azt a látványosságot kell tudjuk felmutatni, hogy észrevegyék bennünk azt a szokatlan másságot, amit igéje és Szentlelke munkál bennünk folyamatosan.
Folyamatosan. Ez a kulcsszó. Mert a gonosz is folyamatosan újabb és újabb látszólag szép és népszerű dologgal tudja becsapni az embert, hogy annak higgyen és ne Isten igéjének. Ha nem jövünk újra és újra Jézushoz, akkor nem lesz esélyünk a folyamatos támadások elleni védekezésre. És nem leszünk képesek arra sem, hogy olyan küldöttei legyünk, akik igen is az Ő hatalmából és erejéből élnek, és ezek által tudnak bizonyságot tenni Isten Országáról.
Összefoglalva: Jézus akiket elhív, azok arra kiválasztott tanítványai, hogy üdvösségük tudatában mások üdvösségét is munkálják. Elhívást kapni azt jelenti: küldetést kapni. A küldöttek által akar Jézus cselekedni, hatalmát megmutatni. Nem emberek ellen kell küzdenünk, hanem a gonosz erői és seregei ellen. De tudhatjuk Jézus erősebb a gonosznál és nekünk is győzelmet ad. Azért jöjjünk hát hozzá hétről hétre, hogy közösségünket is megerősítse abban, amit vár tőlünk. Ez pedig a tanúságtétel, mindig, mindenkor. Ámen.