L: János 11,45-57. T: 49-50.vers 2019. 03.10.
Nagyböjt, a keresztyének számára, az az időszak, amikor arra készülnek, hogy megemlékezzenek Krisztus kereszthaláláról és ünnepeljék feltámadását. Meg kell vallani, hogy ettől a keresztyén hagyománytól igen távol van a ma embere. Kevesen és kevéssé étik, hogy miről is van szó. Felkészülési idő annak lélekben való átélésére, hogy mit jelent számunkra a megváltás eseménye és ténye. Miként adventet tartunk a testet öltetés csodájának hittel való átélésére, azonképpen a böjt is egy ilyen advent szerű idő: jászolbölcső után a golgotai kereszt és a húsvéti üres sír ténye is valóságos lelki megújulást hozzon az életünkbe, erre készülhetünk hat héten át.
A mai napra olyan igét kaptunk, amiben arról van szó többek közt, hogy hivatalosan egyetértés született arról, hogy megölik Jézust. Született egy döntés, amit végre is hajtottak. Erről szól a nagypéntek. Kérdés, hogy bennünk születik-e valamilyen döntés arra nézve, hogy szeretnénk valóban felkészülni a kereszt titkának megértésére a halál feletti győzelem ünneplésére? Ebben a döntésünkben hadd segítsen ma minket egy főpap megszólalása, amit az evangélista jövendölésnek nevez: „Jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen!”
Jobb nektek. Amikor Kajafás kimondta ezeket a szavakat egészen más indulattal gondolkozott azok felől. Hát persze, hogy jobb lesz, ha ez a furcsa názáreti végre nem zavarja össze népünket a maga tanításaival. Hát persze, hogy jobb, ha abba hagyja szemfényvesztő csodáit és nem vezeti félre az embereket. Hát persze, hogy jobb, ha nem gyűjt magának követőket, akikből esetleg valami lázadó tömeg fejlődik a rómaiak ellen, akik úgyis megtorolnák, ha azok ellenük fordulnának. És persze, hogy jobb nektek, ha továbbra is ránk hallgattok, hiszen mi vagyunk azok, akik ismerjük a törvényt és kellőképpen megtanítjuk, hogyan kell aszerint élni. Ez a Jézus még Mózest is felülbírálta, amikor a saját véleményét tette hozzá annak szavaihoz. Ez a Jézus nem nagy veszteség a nép előtt, csak egy a hamis prófétaságra törő istenkáromlók közül… Kajafás megszólalásában valami hasonló érvek és gondolatok lehettek a háttérben.
Jobb nektek. Ám ha a megváltás felől nézzük ezt a kijelentést, akkor bizonnyal a maga öntudatlansága ellenére valóban kijelentéssé lett a főpap szava. Jobb nekünk, mert Jézus a mi bűneink miatt szenvedett és halt meg, így szerzett azokra bocsánatot. Egyikünk sem tudna saját vagy mások bűnére bocsánatot szerezni halálával, egyedül Jézus halálának van ilyen hozadéka. Jobb nekünk, mert Isten akarata ment végbe és az Ő szándéka szerint van lehetőség ebbe az akaratba beletörődni és magunkat ennek átadni. Jobb nekünk, mert ha szeretnénk bűneinktől szabadulni, egyszerűen fel kell nézzünk Jézus keresztjére és hittel el kell fogadjuk, ami értünk történt. Jobb nekünk, mert Jézus halála nem valaminek a végét, hanem valaminek a kezdetét jelenti. Meghalhatunk a bűnnek, és feltámadhatunk a Jézussal való új életre. Jobb nekünk, mert egyszerűen arról van szó, hogy Isten örök életet akar adni azoknak, akik hisznek Jézusban.
Jobb nektek. Vajon ezt érzik azok a modern kori mártírok, akik Jézus miatt szenvednek és halnak meg naponként szerte e világban ugyanezért? A statisztikák szerint öt percenként egy embert azért végeznek ki a világon, mert keresztyénnek vallja magát. Én úgy gondolom, hogy bármennyire is szörnyű kimondani, de nekik jobb. Mert már ott vannak annak a Krisztusnak a színe előtt, Akinek átadták az életüket, Akiben hittek, Akit nem tagadtak meg az üldöztetések és fenyegetések ellenére, Akiről vallást tettek az emberek előtt. Jézus róluk tesz vallást a mennyei Atya előtt s immár megkímélte őket további esetleges földi szenvedésektől és kárpótolta őket azok miatt, amiket elszenvedtek Jézusért. Vajon mikor fog már felébredni a magát keresztyénnek valló világ, hogy ezeknek az embereknek az életük böjtje odáig ment, hogy készek voltak életükről lemondani. Mikor vesszük észre, hogy az ő vérük magvetés? Mikor hagyunk fel kicsinyeskedő gondjainkkal és vesszük már végre komolyan, hogy a Krisztus követés lemondással jár? Hogy miről való lemondással, azt könnyen megvizsgálhatjuk ha ezt a kajafási két szót tesszük magunk elé életünk dolgainak megvizsgálásában. Mi jobb nekünk?
A böjti időszak alatt ez a kérdés tükörré válhat hétköznapi dolgaink, céljaink, vágyaink, jövőképünk tekintetében egyaránt. Jobb-e nekünk, ha vasárnaponként ódon kőfalak egyszínű padjaiban ülünk le és hallhatjuk, hogy Isten mit kínál nekünk – az IGE polcáról -, egyéb elfoglaltságok helyett? Jobb nekünk, ha jobban odafigyelünk azokra, akik körülöttünk vannak, és több időt fordítunk rájuk, mint amennyit szoktunk? Jobb nekünk, ha azt próbáljuk meg megvalósítani mindennapjainkban, amit az igéből hallottunk és felvállaljuk újszerűnek tűnő gondolkodásunkat és tetteinket? Jobb nekünk, ha tudatosan lemondunk valamiről, időt, energiát, netán anyagiakat szabadítunk fel, hogy másoknak segítségére legyünk valamiben? Jobb nekünk, ha tudatosan igyekszünk takarékosan, környezetkímélő módon élni és másokat is erre buzdítani? Jobb nekünk, ha Istennek próbálunk mindenben engedelmeskedni, mintsem az embereknek?
Folytathatnánk a kérdéseket, és nem biztos, hogy minden esetben azt válaszolnánk, hogy igen, jobb nekünk. Mert éppen erről szól az életünk, hogy azt látjuk: nem, nem jobb, ha komolyan vesszük amit az ige tanít, mert akkor sok mindenben lemaradunk, hátrányt szenvedünk, önmagunkat kell megtagadjuk. Aki őszintén így érez, az értheti meg igazán, hogy mi a böjt lényege. Éppen ez: ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied, Uram. Jézus böjtjének is ez volt a csúcspontja, ott a Gecsemáné kertben, ezt kimondva. De mivel kimondta és vállalta a következményeket, ezért Isten felmagasztalta, megdicsőítette és Úrrá tette mindenek felett. Ez a tény segíthet minket is jól böjtölni. Lehet, hogy nem látszik az értelme annak, amire Isten indít az ige által, de Istennek célja van azzal, ha én felvállalom. Lehet, hogy nevetség tárgya leszek, de Istennél bőséges lesz a jutalmam. Lehet, hogy nem kifizetődő Jézus útján járni, de nem is földi, hanem mennyei kincsek gyűjtésére bátorít minket a mi Urunk.
Jézus így tanít a Máté 6,16-17-ben: „. böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van, és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked!” Szívünkből fakadjanak fel tetteink, indulataink, lemondásaink, áldozataink és komor arc helyett lehet ezt mosollyal, örömmel, derűvel is élni. Örömmel, hogy Jézusért, lemondhatok olyan dolgokról, amik helyett jobbat tehetek, másokért élhetek, igazi szeretetet közvetíthetek. Ez pedig mindenképpen csak jobb lehet nekem, mert ezek által lesz krisztusibbá az életem. Ehhez a jobbá lételhez kaphatunk megerősítést az úrasztalánál és lehet örömtelié egész élet-böjtünk, amiért Isten szeretete viszonzását már megkaptuk és meg is kapjuk életünk minden idejében. Ámen.