T: Márk 4, 35-41. 2019.06.02.
Ha egy közvélemény kutató cég reprezentatív felmérés keretében azt vizsgálná, hogy az emberek mit tudnak arról, ki Jézus Krisztus, azt gondolom elég lesújtó képet mutatna az eredmény. Immár felnőtt legalább két generáció, akik számára igazából semmi különösen nem jelent az Ő neve és személye. A feltett kérdésre igen sok cinikus, elutasító, okoskodó, talán filozofálgató válasz érkezne. A mindennapokban, még hittanórákon is olyan tapasztalataink vannak, amik arról beszélnek, hogy a most növekvő ifjú generáció sem tud túl sokat Jézus Krisztusról, még olyanokat is kevernek, hogy a születésének ünnepe nem a karácsony, hanem némelyeknek a húsvét vagy mások szerint a pünkösd…
Ja kérem, ahol az ünnepek csak az evésről, ivásról, ajándékozásról, újabban a wellness-ről szólnak, ott ne csodáljuk, hogy eredetükhöz már egyre kevésbé van köze az embereknek. Biztos vagyok benne, hogy az emberek többsége azt sem tudja, hogy három nappal ezelőtt Jézus mennybemenetelét s a mi halandó életünknek legnagyobb kiváltáságát ünnepeltük. Azt, hogy megnyílt az ég, a Feltámadt Jézus visszatért oda, ahonnan jött, helyet készít azok számára, akik tudják, KI Ő? – és készek életüket az Ő követésére szánni. Igen, ünnepünk volt, és jövő vasárnap is ünnepünk lesz. Azért fogunk hálát adni, hogy Jézus elküldte Szentlelkét a mi segítségünkre, támaszul, erőforrásul, vigasztalóul, útmutatóul. Kiárasztotta, hogy akik hisznek Őbenne, azokat egy közösségbe terelje, egy lelki kenyérrel táplálja, együtt érezzék meg jóságát, kegyelmét, és építsék országát, már itt e földi létben.
Ez a most felolvasott történet azzal szembesít mindnyájunkat, hogy nekünk van-e válaszunk erre a kérdésre: KICSODA SZÁMUNKRA JÉZUS KRISZTUS? Úgy is mondhatnánk, hogy tudjuk-e mit ünnepelünk mi vasárnapról vasárnapra, amikor templomba megyünk? Mert ünnep az, ha Ő szól igéje által, sákramentumaival élhetünk, itt hagyhatjuk terheinket s innen vihetjük magunkkal azt, amivel Ő erősít minket. Ha azt kérdeznénk, ki a kedvenc színészünk, sportolónk, írónk, vagy egyszerűen számunkra legszimpatikusabb híres ember, akkor bizonnyal volna válaszunk és magyarázatunk is arra, hogy miért éppen ő. Isten azonban ma azt szeretné, hogy valljuk meg, mit is jelent számunkra Jézus személye. Mert akár hisszük, akár nem, ennél nincs fontosabb kérdése az életünknek. Ez határozza meg a jelenünket és a jövőnket. Az, hogy van-e látásunk és hallásunk arra, hogy életünkben felfedezzük jelenlétét, meghalljuk szavait és legfőképpen van-e bennünk készség arra, hogy engedelmeskedjünk neki.
Történetünkben egy fárasztó és hosszú nap után Jézus tanítványaival együtt nyugodtan mondhatjuk, pihenni készül, hiszen egész nap példázatokban tanította a körülötte levő sokaságot. Nem csoda, hogy a kis hajó elringatja, hiszen elaludt útközben. Mély alvásából a vele levők keltik fel, nem pedig a hirtelen támadt vihar tombolása. A kétségbeesett tanítványok ijedtségénél csak a csodálkozásuk lesz nagyobb amikor Jézus szavára elnémul a vihar és lecsendesedik a tenger. Tanúi az isteni hatalomnak, hogy az, Aki által és Akire nézve teremtetett ez a világ, Annak van hatalma a természet erői felett. Nem először látnak ilyet, hiszen már tanúi voltak egy csodálatos halfogásnak is, ami teljesen értelmetlennek tűnő eseményként indult, de Jézus szavára tele lett a háló. Számos esetben látták, hogy Jézusnak van hatalma a gonosz lelkek felett is, amikor megszállottakat gyógyított. Sőt, hallhatták, a beteg emberekből megszólaló démonok felismerő szavát: Távozz tőlünk Názáreti Jézus, tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje! S most, hogy egy életveszélyes helyzetből egy szempillantásra elmúlik a veszély, nem tudják, kinek köszönhetik azt. KI EZ? – kérdezik.
Én biztos vagyok benne, hogy senki sincs itt köztünk, aki már ne lett volna életveszélyes helyzetben. Lehet, hogy csak pillanatokig, lehet, hogy hosszabb ideig tartott, de elmúlt. Testvérem, Isten Igéje kérdezi most tőled: Tudod-e, kinek köszönheted, hogy még élsz, hogy most itt vagy? Megköszönted-e valaha annak, Aki megtartott? Elmondtad-e már valakinek, hogy KI AZ, AKI megőrzött téged? A tapasztalat azt mutatja, hogy bűneinket, ha rangsorolni kellene, hogy miben vétkezünk legtöbbször, azt hiszen erősen dobogós helyen lenne – ha nem az elsőn – a hálátlanság Isten iránt. Mert írva van, hogy semmink sincs, amit ne kaptunk volna, és életünk egész idejében van Valaki, Aki vigyáz ránk, angyalaival őriztet, kegyelméből hordoz, sebeinket gyógyítja, könnyeinket letörli, hibáinkat kiigazítja, gyarlóságaink felett úrrá lesz. Megköszönted-e ezt neki? Mit tudsz erről Valakiről mondani, kicsoda Ő számodra?
Ki lesz ez a Jézus azok számára a gyermekek számára, akiket ma az Ő szeretete eljegyzett, elpecsételt az örök életre? Vajon meg fogják tudni, hogy kihez tartoznak, kitől kapták az életet és kire számíthatnak akkor is, ha szeretteik már nem lesznek mellettük? Kedves szülők és veletek együtt levő családtagok, barátok, rokonok! Mit tudnátok mondani ezeknek a gyermekeknek arról a Jézusról, aki ma őket is nevén szólította és elhívta? S mi, veletek együtt örvendező gyülekezet, egyen egyenként mit mondanánk ezeknek a gyerekeknek és családjaiknak arról, hogy miért járunk templomba, miért fontos számunkra, hogy halljuk Jézus szavát? Szoktunk-e erről szólni, beszélni másoknak, talán saját gyermekeinknek, unokáinknak, rokonnak, szomszédnak, ismerősnek? A világ onnan tudhatná meg kicsoda Jézus, ha a benne hívők elmondanák, mit tett, mit tesz velük és mit várnak Tőle egész életükben.
Felmondhatjuk a leckét, miszerint Jézus az Isten Fia, a világ Megváltója, Akiről tudjuk, hogy megszületett, meghalt, feltámadt, mennybe ment és egyszer visszajön ítélni a világot. De ez önmagában kevés, hogy tudjuk mindezeket. Ha tudjuk, akkor tegyük azt, amit a szél és a tenger is tett, meg a gonosz lelkek, meg a betegségek, meg a halál erői. Mit tettek mindezek? Engedelmeskedtek neki. Szavára. Mert ebben van az Ő hatalma, a teremtő szóban, az igében, hogy szólt és lett. Ebben van az a kifogyhatatlan erőforrás, amiből bárki bármikor bármennyit meríthet maga számára. Csak egy dolog kell hozzá: engedelmesség. Teljes ráhagyatkozás ígéreteire. Az, hogy bár nem értjük és lehet, hogy nem úgy gondoltuk a megoldást az elé tárt problémáinkra, ahogy Ő akarja azt megoldani, de Péterrel, a „szakértő” halásszal kimondjuk: a Te szavadra, Uram, kivetem a hálót. A Te szavadra bármit kész vagyok megtenni. A Te szavadban van az én bizonyosságom és biztonságom afelől, hogy jó kézben van az életem. Hogy semmi sem történik velem tudtod nélkül és nincs olyan, amiből Te ne tudnál kimenteni, ha bajban lennék. S a Te szavad nekem azt is jelenti, hogy nyugodtan akarj másképpen dönteni az életem felől, mint én gondolnám, csak ne engedd le a kezem és ne engedd, hogy én elengedjem a tiédet.
Vajha tudnánk ennek a Jézusnak odaszánni egész életünket és abban ne lenne más fontosabb, mint hallgatni és cselekedni, amit ő mond, olyan engedelmesen, mint a szelek és a tenger. Ámen.