L: Apostolok Csel. 2,37-47. T: ApCsel 1,8. 2019. pünkösd
Az Erő velünk van
Felolvasott igénkben beteljesülését láthattuk annak az ígéretnek, ami alapigeként Jézus menybemenete előtt hangzott el. Péter a Szentlélek erejétől áthatva hirdette meg a Krisztus evangéliumát olyan erővel, hogy 3000 ezer ember élete gyökeresen megváltozott. Ezek az emberek olyan közösségeket alkottak, ahol a köztük munkálkodó Erő vonzóvá és növekedővé tette ezeket a közösségeket. Olyanná, amilyenné szeretnénk, hogy ami közösségünk is váljék, ami hiszem, nem lehetetlen. Ehhez azonban hinnünk kell, hogy a Szentléleknek ma is van ereje, rá lehet hagyatkozni arra.
A pünkösdre nem úgy kell tekintünk, mint ami egyszeri, soha vissza nem térő alkalom volt, hanem folyamatos valóság. Kérhetjük, várhatjuk, megkapjuk a Szentlélek erejét, ami késszé tesz minket a Krisztus követésére és a róla való tanúságtételre. Így életünk minden napja ünneppé válhat, ha hisszük, a Szentlélek erejéről szóló ígéret beteljesülését és vállaljuk a Jézusról való bizonyságtevő életet. Ehhez kell magunkkal vinnünk a hétköznapokba a Szentlélek erejét.
„Eljön hozzátok a Szentlélek…”: Az ünnep maga annak bizonyítéka, hogy Jézus megtartotta ígéretét. Jézus úgy ment el ebből a világból, hogy nem hagyott bennünket magunkra. A tanítványok figyelmét a Szentháromság harmadik személyére, a Szentlélekre irányította. Az első Pünkösd alkalmával kitöltetett a Szentlélek, megalakult a jeruzsálemi ősgyülekezet. Ez volt a nagy kezdet az Egyház történetében. Pünkösd alkalmával látnunk kell: kezdet nincs Szentlélek nélkül. Nincs megtérés, újjászületés, bűnbocsánat Szentlélek nélkül. Nincs döntő elhatározás, odaszánt élet, Jézus követés Szentlélek nélkül. De ahogyan a kezdet, a folytatás is csak a Szentlélek által lehetséges.
„Erőt kaptok…”: Az első Pünkösd után a tanítványokra rendkívüli feladat várt. Ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudják: erőre, felülről való erőre, a Lélek erejére van szükségük. A Szentlélek nélkül mi magunk is erőtlenek és bátortalanok vagyunk. Mindennapjainkban először is azt érezzük, szükségünk van testi erőre, fizikai erőre. Ennek meglétét sokan nem becsülik meg, sőt pazarolják, vagy akár vissza is élnek vele. Majd szomorúan döbbennek rá sokan, hogy eljöhet életükben az az idő amikor az igének valósága náluk is beköszönt: „…a lélek kész, de a test erőtlen”. Éppen azért fontos, hogy érezzük: van megfelelő lelki erőnk. Lélek által vezetett módon gazdálkodunk testi erőnkkel, s ha az már fogyatkozik, annak hiányát Lélek által segített módon tudjuk elfogadni. Isten senkinek nem ígérte, hogy könnyű élete lesz a Benne hívőknek. Ennél többet ígért: VELÜNK LESZ! Ezért adta a Szentlelket, azt az erőt, ami felülmúlja a miénket, mi több kipótolja, megerősíti, alkalmassá teszi arra, hogy bennünk és rajtunk keresztül másokban is munkálkodjon.
A fizikai és lelki erő mellett mintegy ráadást is kapunk a Szentlélek ereje által. Nevezzük ezt szellemi erőnek, világos látásnak, ami által észrevesszük, hogy a világban, ahol élünk – közelben, távolban – nagy a lelki-szellemi sötétség. Hogy milyen módon akarnak minket félrevezetni, becsapni, kihasználni, emberi sorstragédiák sokasága bizonyítja ezt: sokan nem láttak át a világ hamis ígéretein, nem vették észre a mögöttük levő veszélyeket, csapdákat. A Szentlélek a keresztyén embernek azt a látást adhatja, ami leleplezi a hamis és gonosz indulatokat, csábító kísértéseket.
Maradandó emlék lett számomra, mert hiszem, hogy a Szentlélek általi vezetésének volt köszönhető az a tömör megfogalmazás, mint amit az új görögkatolikus metropolita érsekkel való interjúban olvastam néhány éve. Arra a kérdésre, hogy mit lát a legáltalánosabb gondnak, lelki eltájolódásnak az emberek életében, a következőket válaszolta: „A fogyasztói szemléletet. Az embereket fogyasztógépekké formálják, s miközben szabadságról beszélnek, valójában irányítják a gondolkodásukat…. Aki Istenbe kapaszkodik, meg-megáll, gondolkodik és megtérésre kész, az sokkal kevésbé befolyásolható. A kommunizmus éppen ezért akarta beszüntetni a vallást. A mai fogyasztói szemlélet ugyanazt csinálja, mint a diktatúrák, célja, hogy ne gondolkodjon, hanem könnyen irányítható legyen az ember.”
Azt hiszem, telitalálat volt ez a gondolat. Mit tehetünk hát mi, akik a Szentlélektől kapunk tiszta szellemi látást, gondolkodást? Az a dolgunk, hogy az Ige igazságát állítsuk szembe a világ hazugságaival. Az (ál)értékek zűrzavarában fel kell fedezzük az igazi értékeket. El kell dönteni, hogy melyik az utunk: csak a mának való élés, vagy a felelősségteljes élet. S ha megszületett az erre vonatkozó döntésünk, ahhoz kell tartani magunkat szavaink s cselekedeteink által is.
A tanítványok számára adott feladat egyben a végső cél – akkor is és most is – Isten Országának építése. Ez nem emberi vállalkozás, hanem Jézustól jövő megbízatás, a Szentlélek ereje által. Csak így lehetséges és csak így van értelme. Ez a feladat pedig így hangzik: „tanúim lesztek…”. A tanú fontos személy: amit látott, amit tapasztalt, annak súlya van akár egy bírósági tárgyaláson, akár egy személyes visszaemlékezésben, különösen a feltámadott Jézus követségében járva. A tanítványok fontos megbízatást kapnak: tanúságot tenni Jézus Krisztusról. Így segítik majd elő a missziót, a gyülekezetek születését. Azt gondolom, hogy minden kor minden tanítványának kikerülhetetlen megbízatása ez. Tanúnak kell lenni egy olyan világban, amelyik egyrészt vajúdik, keresi az igazságot, keresi a boldogságot, másrészt ellenséges velünk szemben, hiszen ma is létezik keresztyénüldözés.
De mi is az a tanúságtétel? Nem más, mint bemutatni a világnak, hogy a menny és a föld miképpen tud kibékülni egymással, s személyes bizonyságtételként elmondani másoknak, hogy velünk mit tett az Isten. Mi, hogyan békültünk meg Vele, önmagunkkal s másokkal. Milyen változást hozott és hoz naponként életünkben, hogy Jézus követőinek valljuk magunkat, erről kell szóljunk, nem másról. Tanúnak lenni azonban csak a Szentlélek erejével lehet a családban, gyülekezetben, iskolában, munkahelyen, határon innen és határon túl. A tanúságtétel létszükséglet: e nélkül nincs egyház, nincs keresztyén élet. Ebben meg kell tudni újulni, mert e nélkül elsorvad a hit, kihal a remény, elfogy a szeretet. Többről van szó, mint emlékezésről, a Szentlélek eljöveteléről és az egyház születésnapjának megünnepléséről ezen az ünnepen. Arról van szó, hogy akarunk-e erőtől áthatva élni, szolgálni, küzdeni a „legnemesbekért”, Isten országának ügyéért, mások megmentéséért, eltévedtek Istenhez vezetéséért? Ha igen, vegyük komolyan a feltámadt és élő Jézus szavát, Aki ezt feltámadása után mondta tanítványainak és ezt mondja ma nekünk is: „Vegyetek Szentlelket!” Higgyük, vegyük, és tapasztaljuk meg, hogy az Erő velünk van! Ámen.