T: Filippi 4,4 2019.09.29.
Tanévnyitó istentiszteletre gyűltünk össze. Először arra figyeljünk, hogy 10 éve a magyar keresztyén egyházak ökumenikus tanácsa elindított egy közös gondolkodást, önvizsgálatot és tevékenységre bátorító folyamatot. Ezt a Teremtés hetének nevezik. Minden év szeptemberének végén, októberének elején 7 napon át számos rendezvény által hívják fel a keresztyének figyelmét teremtett világunk értékeire, annak megóvására. Hogy erre mennyire szükség van, azt a mindennapos hírekből, amik a környezetszennyezés és rombolás káros hatásairól és következményeiről szólnak jól látjuk. Ma van ennek a hétnek az első napja, és ezen a napon a programfüzet most felolvasott igénket adja elénk közös tanulmányozásra.
Vannak, akik úgy gondolkodnak erről, hogy aki ma örülni tud bárminek is ebben az önpusztító, másokat és a környezetet kárósítő, gyilkos gyűlölettel, önzéssel hatalomvággyal fertőzött világban az vagy bolond, vagy felelőtlen ember. Minek örüljünk? – kérdik sokan, amikor tulajdonképpen nem boldog, kiegyensúlyozott életre, hanem az élet túlélésére készülnek, hiszen a jövőbe mutató jelek, igen elszomorítók. Mert ami folyik ebben a világban, mint környezetszennyezés és más ártalmas folyamatok sokasága, az semmi jót nem ígér annak ellenére, hogy egyre több téren kongatják a vészharangokat.
Isten azonban mindig ad okot az embernek az örömre. Ma annak örülünk, hogy itt van köztünk közel 50 gyermek, a jövő nemzedéke. Isten ajándéka valamennyiük élete. Ez azt jelzi, hogy a mi Teremtőnk optimistább, mint mi vagyunk. Neki terve van ezekkel a gyermekekkel is, hiszen ők is az Ő teremtményei, e világban az Ő képének hordozói. Hogy mi ez a terv? Ezen a héten olvastuk Pál apostol önvallomását saját életének gyökeres megváltozásáról, ahol azt hallotta, hogy Istennek terve van életével. Ez pedig, hogy megismerje az Ő akaratát, meglássa az egyedüli igazságot, hangot halljon Istentől és legyen tanúja annak, Aki őt elhívta. Nos, ez a terve nem csak az apostolra volt érvényes. Ez a terve Istennek minden emberrel, akinek életet ad. Velem, veletek, ezekkel a gyermekekkel is. Van-e ennél fontosabb, aminek örülhetünk mindenkor, hogy Isten számon tart minket? Szeretné, hogy az Ő céljait mi is meglássuk, azokat elérhessük, életünk az Ő dicsőségére való legyen. Olyan ez, mint ha az ember egy távoli, ismeretlen helyre kell induljon, de van a kezében egy térkép, ami mutatja az utat. Biztonságot ad neki, hogy ha végig abba az irányba megy, amit a térkép mutat, biztosan meg fog érkezni. Ilyen ami életünk is. Leszületünk erre a földre, mert Isten megajándékozott az élettel, de Isten visszavár minket a menny dicsőségébe, csak egy kis utazásra hív. De nem azt mondja, hogy az úton soha semmi baj nem lesz, hanem az, hogy ő közel van hozzánk. Mindig segítségül lehet hívni, bármi is történne velünk. Ennek lehet és ennek kell örülni, mindenkor. Van valaki, Aki kísér, aki mutatja az utat, aki segít átjutni az akadályokon, akire számíthatunk, ha időközben terheket kell hordoznunk.
Ez az öröm forrása, mert az örömnek nem oka van, hanem forrása. Az az öröm, aminek oka van, az ugyanis átmeneti. Örülünk annak, hogy sikerült valami, de alig teszünk pár lépést és jönnek az újabb akadályok és az örömünk máris elmúlik. De ha az Úrban van az örömünk forrása, akkor abból folyamatosan erőt meríthetünk az akadályok legyőzéséhez azzal a bizonyossággal, hogy nem vagyunk egyedül.
Elindult egy új tanév, óvodánkban ezt nevelési évnek nevezik. Öröm lehet az, hogy gyermekeink egyre több mindent megismerhetnek ebből a teremtett világból, rádöbbenhetnek annak, hogy mennyi okuk van az örömre. Ám egy egyházi óvodában nevelkedő vagy hittanra járó iskolásoknak ez a öröm abból is fakadhat, hogy megismerhetik az öröm egyedüli és örök forrását, Istenünket. Kedves Szülők, jól tettétek, hogy erre lehetőséget biztosítottatok gyermekeiteknek, de még jobban tennétek, ha ti is rácsatlakoznátok erre forrásra. Mert kell, hogy gyermekitek, akik őszinte nyitottsággal és hittel tanulják meg azt, hogy kinek a teremtényei és milyen terve van életükkel Istennek, sokkal hamarabb rá tudnák bízni magukat teremtőjükre, ha ezt a bizalmat, odaszánást, örömet látnák tőletek is. A gyermek számára ugyanis a szülők élete az a képeskönyv, amiben meglátják Isten szeretetét jóságát, sokoldalúságát. S ha azt látják, hogy ti ragaszkodtok ehhez az Istenhez, akkor ők is ragaszkodni fognak. Ha látják bennetek az örömet amiatt, hogy Isten népéhez tartoztok, akkor ők is örömmel akarnak oda tartozni. Ha mint keresztyén gyülekezet hétről hétre azért gyülekezünk össze, mert az Úr közelsége oly igen jó nekünk, akkor nemzedékről nemzedékre lesznek, akik nemcsak maguk élnek az Úr előtti örömben, hanem ezzel örömet szereznek az Úrnak, és mindazoknak, akik közé ezt az örömet el tudják vinni.
A Teremtés hetének kezdetén örömteli életre, a teremtettségben Istentől rendel helyünk megtalálására, teremtett világ megóvására hív Isten. Kicsiket és nagyokat, mert szeretné, hogy az az öröm töltse be a szívüket, ami Jézus evangéliumából újra és újra magunkhoz vehetünk, abból élhetünk s annak áldásait megoszthatjuk másokkal is. Ezért hát, örüljünk az Úrban, mindenkor, mert Ő közel van mindnyájunkhoz. Ámen.