Szeretettel adjuk közre a karácsony szentestéjén, valamint első napján elhangzott igehirdetések szövegét! Minden kedves Testvérünknek további áldott karácsonyt kívánunk!
T: Jóel 1,1-3, 15a 2020. Szenteste
Micsoda nap! Karácsony napja! Az év egyik legjobban várt napja embermilliók számára. Annak előestéjén vagyunk együtt a templomban. Meghallgattuk gyermekeink verseit, énekeit és most kapunk egy feladatot. Nevezetesen azt, hogy mi „vének” azaz felnőttek, beszéljük el fiainknak, hogy azok elbeszélhessék majd az őket követő nemzedékeknek, hogy mit is jelent az ÚR napja. Fontos, hogy ezt jól tudjuk és tovább is adjuk, mert ettől az ismerettől és annak továbbadástól lehet igazán szép és áldott nem csak a karácsonyunk, hanem egész életünk.
A Szentírásban az ÚR napja kifejezés elsőrenden Isten ítéletére vonatkozik, amit valamilyen módon végrehajt. Az ószövetségi időben sokféle istenítéletben volt része a választott népnek, de kivétel nélkül mindet maguknak köszönhették. Aki engedetlen és megtagadja Istent, az nem számíthat másra – ezt a választott nép sokszor megtanulta és mégis, mindig elfelejtették a leckét. Jóelnek is feladata volt, hogy emlékezetébe idézze népének, közel az ÚR napja. Ám ha végig olvassuk ezt a rövid prófétai könyvet, akkor látjuk, hogy több benne az olyan ígéret, ami inkább Isten kegyelmét hirdeti, mint ítéletét. Azaz elkerülhető a büntetés, a pusztulás, ha… Ha Belátja a megszólított nép, mint egykor Ninive, hogy Isten szívesebben gyakorol kegyelmet, mint ítéletet.
Az ÚR napja kifejezés ugyanis ezt is jelenti, hogy megjelenik Isten kegyelme, kiárad a világra, megszüntet minden nyomorúságot. Mivel Isten ítéletét amúgy sem bírná elviselni senki, ezért Ő inkább könyörül. Erről a könyörületről szólt az első karácsony és erről beszél újra ennek az ünnepnek az evangéliuma. Jézus Krisztus születése a legteljesebb bizonyítéka ennek a könyörületnek, szeretetnek. Ő miattunk született meg, érettünk és helyettünk meghalt. Majd legyőzte a bűn zsoldját, a halált és feltámadt, majd mennybement. Ezzel jelezte Isten könyörületének még csodásabb tervét. Nemcsak azért jött el világra, hogy ha valaki hisz benne, az bűneire bocsánatot nyerjen. Isten ennél sokkal többet akar adni: örök életet. Ennek záloga a feltámadás jele és nagyszerű iránymutatója Jézus mennybemenetele. Oda ment vissza, ahonnan eljött s oda vár mindenkit, aki kész életét odaszentelni az Ő szolgálatára.
Karácsony arról szól, hogy Isten mielőtt jogos ítéletét végrehajtaná ezen a megromlott bűnös világon, egy utolsó esélyt ad. Kétezer éve, hogy meg lehet ragadni ezt az esély. Hogy meddig lesz erre lehetőség, azt nem tudjuk. De azt igen, hogy ma, még lehet, ma még szabad élni a felkínált lehetőséggel. Az összes karácsonyi vers, ének, zene, festmény, minden emberi alkotás erről az ÚR napjáról beszél, az abban felkínált lehetőségről. Olyan jó lenne, ha mi is erről beszélnénk – ahogy igénkben kéri azt az ÚR – fiainknak, unokáinknak, szeretteinknek. Ez a karácsony nagy lehetősége, hogy elmondjuk: az ÚR napja a világ egyetlen esélye önmaga túlélésére, megjobbulására. Karácsonykor ennek van ideje, erről beszélni. Amikor azt mondjuk: boldog, áldott karácsonyt, akkor e mögött ez lehet: áldott ÚR napját! Áldott megragadását annak a kegyelemnek, amit Isten Jézusban felkínált minden embereknek.
Tudom, sok minden egyébről szoktunk ilyenkor beszélgetni, és ez jól is van. Fontos, hogy érezzük mások szeretetét ill. mi magunk is ki tudjuk azt fejezni mások felé. Ebben az évben és ezen a karácsonyon fő témáink köz tartozik az az elhúzódó világválság, amit egy vírus okozott. Vannak, akik ebben az Úr ítéletes napjának közeledtét látják és emiatt az életük napjai telve vannak félelemmel. Sokan már amolyan ítéletnek vagy legalábbis büntetésnek, de minimálisan megpróbáltatásnak tartják, ha közel kerültek bármilyen formában a vírus okozta történésekhez. Istennél sok minden dolog van, ami mögött észrevehetjük életünkben való jelenlétét, olykor beleszólását abba. De a legfontosabb, hogy bármily módon érzékeljük hatását életünkre, azt úgy értékeljük, hogy neki igen is fontosak vagyunk. Jézus születése is ezt igazolja. Annyira megszánta már a világot, hogy maga szállt le övéi közé. Meg akarta mutatni önmagát, mit is ért igéje és törvényei igazságai alatt, mit is jelent szeretni, szeretve lenni. Jézusban Isten kárpótlása jelent meg mindazért, amit nem Ő, hanem mi rontottunk el. Örök érvényű ez, amire rászorulunk, hiszen gyakran tévedünk, esünk bűnbe, veszítjük el Isten jóindulatát. A karácsony ezért évről évre ébresztget minden halandót: Van Kihez odafordulni, van Kitől kegyelmet kérni és nyerni, van Kit kérni, hogy segítsen helyre tenni, amit mi elrontottunk. A karácsony a könyörületes ÚR napját jelenti, ami valódi örömhír mindenki számára. Isten szeretne megerősíteni minket abban, hogy számíthatunk rá. Ő akar örömet szerezni, bőséget, békességet hozni, bennünk és általunk elkezdeni az újjáteremtés munkáját.
Hát ezt kellene elmondjuk, miután elfogadtuk. Erről szólhat énekünk, bizonyságtételünk. Ezt kell belecsepegtetni gyermekeink szívébe, hogy a kis Jézusban a nagy és hatalmas Urat lássák, Akinek egykor ők is átadják az életüket. Ezzel örvendeztethetjük meg egymást, közeli és távoli rokont, ismerőst, szomszédot, barátot, munkatársat elmondva nekik: Itt az Úr napja, itt a kellemetes idő Jézussal indulni tovább. S ha Ő velünk, akkor ki lehet ellenünk? Még a pandémia sem, a halál sem, a magány sem, a betegség sem, a jólét vagy szegénység sem, mert semmi és senki nem választhat el minket attól a szeretettől, ami Benne megjelent és testet öltött az első karácsonykor.
Forduljunk ehhez a Jézushoz, az Ő napján és életünk minden idejében, mert az Úr napja újra és újra felvirrad azokra, akik az Úrban élnek. Legyen áldott esténk és áldott újjáéledésünk holnap és életünk minden napján, az Úr napjain, amiket tőle kapunk Fia, Jézus érdeméért, az Ő kegyelméből. Ámen.