Igehirdetés karácsony első napján

  1.                           János 1,9-14.           2020.        december 25.   

„Isten – ez a legmegterheltebb szó valamennyi emberi szó között. Soha még emberi szót így meg nem gyötörtek, és be nem szennyeztek, mint ezt. Erre a szóra rakták rá az emberi nemzetségek saját életük minden súlyát, s így most ez a szó a földön hever és hordja mindnyájunk minden terhét.” – írja  egy Martin Buber nevű német teológus. Karácsonykor nem ünneprontás  ezt idézni, hanem  a valósággal való szembenézés. A valóság  pedig az, hogy az emberek nemzetségei az évszázadok során vallásos pártoskodásukban ezt a szót szakították  szerte széjjel, érette haltak meg, és érette gyilkoltak. Hol van még egy szó, amely így hordja mindenkinek a keze nyomát és mindenkinek a vérét? Hol találnék még egy szót, amely ennyire kifejezné a legmagasabbat, mindeneknek szenvedése, mindeneknek megrendülése után?  Ma hadd szóljon  arról  az üzenet, hogy hol van ez az Isten, kinek neve és szerető szíve valóban ezer sebtől vérzik.

„Hol van a te Istened?” – ezt kérdezték a 42. zsoltár írójától is azok, akik látták annak nyomorúságát, elesett, kiszolgáltatott voltát és hallhatták Isten utáni vágyakozásának sóhajtásait. Ezt kérdezhetik ma is sok katasztrófasújtott embertől, nélkülözőtől, elesettől, vagy éppen a járvány miatt szenvedőtől. „Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy óh Isten, mindörökké!” – vallotta szinte válaszként a 73 zsoltár írója. Noha nem látta Istent, de meg volt róla győződve, hogy van Isten, csak el van rejtőzve előle.  Ezzel szemben a XXI. század emberét és a közvéleményt inkább jellemzi Isten távollétének, Isten jelen nem létének feltételezése, mintsem ilyen meggyőződés. Van-e Isten, az Isten kicsoda a mi számunkra, hogyan és hol lehet Őt ma természeti, gazdasági  és erkölcsi katasztrófák, csaknem 80 millió fertőzött ember közt  megtalálni?  Erre felel a felolvasott Ige merészen, hatalmasan, átzendülve sírokon, atombombáknak robbanásain, világjárvány közepette: az IGÉ-ben, ami testté lett! Erről szól az ezerszer idézett jézusi kijelentés is: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta…” Ez, hogy  „ a d t a” , nem csak azt jelenti, hogy  elküldte,   földi testbe öltöztette egy betlehemi éjszakán,  hanem azt jelenti, hogy  h a l á l r a  a d t a ,  kereszthalálra adta. Döntő jelentőségű tény, hogy Isten, Aki emberré lett, meghalt a golgotai kereszten Jézus Krisztusban azért, hogy általa meghaljon a halál, lehessen feltámadás és lehessen örök élet.

Hol található meg ez az Isten? Legelőször is ott és akkor, amikor a hívő lélek legnagyobb megrendülésében maga is rájön arra, hogy Istent nem egy földi és egy odafent való REND-ben, egy mennyei IGAZSÁG-ban, kell keresni. Igaz, ezekben is megtalálható. Előbb azonban abban a SZERETET-ben és KEGYELEM-ben lehet először megtalálni, ami egy jászolbölcsőben fekvő gyermek éltében azért öltött testet, hogy  ezt a testet 33 év múlva elszenvedje érettünk a testi halált is, a lelki halált is, az örök halált is. Ennek köszönhető az, hogy ha eljövünk ide, a gyülekezetbe, itt is tapasztalhatjuk, hogy itt Isten hallhatóan és láthatóan van jelen. Úgy, ahogyan Ő hanggá változott, Igévé lett. Éspedig örök Igévé Krisztusban. Írott Igévé a Szentírásban, hirdetett Igévé a prédikációban, Látható igévé az úrvacsora sákramentumában. És itt, szemeivel tanácsol minket, úgy szólja Igéjét, hogy meghalljuk és mint az életnek beszédét, tovább hirdessük. Ez az örökkévaló, értünk haló, és mindörökké élő, mindnyájunknak örök életet adó Isten a Jézus Krisztusban a mienk! Ezt a hit látást kapjuk  Istentől.

Hol van a te Istened? Jézus Krisztusban van! Hol van Jézus Krisztus? Ha a szívedben, akkor mindenütt, ahol te vagy. Igehallgatás, sákramentum, imádság által ott van a szívedben Jézus, és ott vagy Jézusban te! Hogy a karácsony szeretet ünnepe ne váljon  rövid úton a csalódások ünnepévé, ezért kell odafigyelni arra, hogy  ez az értünk testet öltő, és értünk életet áldozó Isten bennünket krisztusi életre támaszthasson fel  á t a l a k í t ó  s z e – r e t e t e által. A szocialista drámaíró, Berthol Brecht mondatja ki az egyik írásában a következőket: „Nekem teljesen mindegy, hogy maga hisz Istenben, vagy nem hisz Istenben; egy a fontos, hogy megváltozik-e azért, mert nem hisz, vagy változik-e, mert hisz Benne?!”.  Milyen jól látja a nem hívő világ a hit titkát: – megváltoztat-e engem a hitem, vagy maradok az, aki voltam, csak hívőnek nevezem magam?

A karácsonyban ez a megváltozás lehetősége van elrejtve, látható módon. Jézusban emberré változott az Isten, a megváltó,  átalakító szeretet. Az, aki egészen más, Az, aki egészen mássá tesz! Az, Aki szent és dicső, láthatatlan és dicsőséges, és Az, aki ezt mondja: „Íme, mindent újjá teszek!” Milyenné tesz engem és téged Isten, ha Vele, mint a Jézus Krisztus Atyjával találkozunk? Egy nagyon egyszerű hasonlattal hadd válaszoljam meg ezt a kérdést: Olyanná, mint a falevél!  A falevél beszívja a mi rengeteg széndioxidot s kiárasztja magából a friss oxigént. Ezt hívjuk fotoszintézisnek. Ilyen falevél emberekre van szükség ma Jézus Krisztus „átváltoztató” szeretete által. Beszívjuk a csalódásokat, hazugságokat, újra és újra a szenvedéseket. Beszívjuk saját magunk bűneit, a mások bűneit, beszívjuk a halált, és beszívjuk a Sátánnak a kísértését. De ha Pállal el tudom mondani, hogy „…élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus…” – akkor minél többet csalódtam, minél többet szenvedtem, minél több méltatlanságon mentem át, minél több halál vette körül életemet – annál több szeretetet, kegyelmet,  hűséget, boldogságot, megértést, türelmet, jóságot, szelídséget áraszthatok ki magamból.  Ennek a világnak sok  ilyen falevél életre van szüksége, hisz bőven van mit átszűrni és átalakítani. A karácsony azért van, hogy megújuljon falevél életünk ne pedig elszáradjon, mint a Jézust jelképező örökzöld fenyő tűlevele. Ezért higgyük el, lehetséges, hogy a krisztusi falevélként  Isten megsokszorozza magát bennünk! Testté legyen az IGE bennünk. Ahányan itt vagyunk, annyi jézusivá változott élet mehet innen tovább a Szentlélek leheletével, igei győzelemmel Ott éghet bennünk Jézus, Aki azt mondja: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága”. És Őáltala, aki Őt látja, benned is látja az Atyát! Ő a te Istened!

Azzal kezdtük, hogy ez a szó, ez a név:  Isten -, mennyire lejáratott, beszennyezett   és terhelt név. Azért lehet évről évre karácsonyunk, hogy egyre több és több ember  előtt tisztuljon ez a név annak megértése által, hogy Aki a név mögött van, ott van, ott akar lenni a mi megszentelt éltünkben. Mi lehessünk élő eszközök tisztításában, újra minden ember előtt szentségessé és imádandóvá válásában. Ehhez pedig már most megtehetjük, amit az filippieknek írt őskeresztyén himnusz próféciaként helyezett szívünkre. Már most, minden térd meghajolhat az előtt a név előtt, aminél nem adatott nagyobb és vallhatjuk, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére. Ámen.

 

 

 

Kategória: Kategóriák | A közvetlen link.