Bibliavasárnapi igehirdetés

T: I. Péter 1,13-25.                2021.03.07.            

 Egyszerre kijózanító és keserűen fájó, de mégis felemelően vigasztaló szavakat idéz a Péternek tulajdonított levélrészlet most idézett utolsó verse. Először Ézsaiás korában szólalt meg prófétai ígéretként a fogságban levő nép erősítésére: „Elszárad a fű elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad”. Másodszor Kisázsiában, a szétszórtságában élő, többnyire üldöztetést szenvedő gyülekezeteknek szánt körlevél sorai közt erősítette a hitük miatt sokat szenvedőket. Ma egy újságcikk gondolatai miatt hozta elém Isten ezeket a sorokat, aminek az volt a címe: Mi marad nekünk? A cikk szerzője azon elmélkedett, hogy míg a világon csaknem 4 milliárd ember használja a face-book nevezetű közösségi oldalt, annak „felügyelői” simán letilthatnak olyan bejegyzéseket, írásokat, amik a hagyományos keresztyén-konzervatív értékeket népszerűsítik – természetesen mindezt a szólásszabadság jegyében. De lehet egy még félelmetesebb igazsága is ennek az igének, amikor ránk tört és soha nem látott gyorsasággal terjed a vírus harmadik hulláma és igazolja, hogy az emberi testet hordozó élet tényleg olyan, mint a mezei fű vagy a virág. Ma van, holnapra elszárad, elhervad.

Ma bibliavasárnap van. Mi magyar reformátusok 117 éve tartjuk számon ezt a napot, ami valójában 1804 óta fontos mérföldkő a világ keresztyénségének az életében. Abban az évben, március 7-én alakult meg a Brit és Külföldi Bibliatársulat, ami azt tűzte ki célul, hogy minél olcsóbban, minél több nyelven, minél több emberhez eljusson Isten igéje. A Bibliát ma sokan nem tartják időszerűnek, helytállónak, mert a világ annyit változott a Biblia megírásának kora óta, hogy véleményük szerint ez a könyv ma már bizonyára nem lehet időszerű. A Biblia pusztán egy a könyvek közül, olyan gyűjtemény, amelyet csak a saját koruk elképzeléseit írásba foglaló emberek írtak – gondolják sokan.

Keresztényként azonban nem fogadhatjuk el ezt az feltételezést. Hisszük, hogy a Biblia Isten Igéje; hisszük, hogy a Teremtő Isten a Bibliából szól hozzánk. Hisszük, hogy az Úr az egész emberiségnek kinyilatkoztatta akaratát e könyv által. Igaz, hogy régen írták, egy kis nép körében keletkezett, olyan korban, ami annyira más, mint a miénk – ám mindezek nem számítanak igazán, ha elhisszük, hogy Isten szól hozzánk lapjairól. „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: de az Úr beszéde megmarad mindörökké” – olvastuk. Igen, Isten Igéje megmarad még az űrrepülők, plazmatévék, mobiltelefonok, laptopok korában is, méghozzá azért, mert a tudományos és technikai fejlettségünk ellenére együtt továbbra is csak emberek vagyunk, és ugyan azokkal a gondokkal küzdünk, mint kezdettől fogva minden ember. Az élettel, halállal, boldogsággal, egészséggel, erkölccsel és a családdal kapcsolatos kérdésekkel kell megbirkóznunk ma is, amelyek alapjában véve az idő folyamán nem sokat változtak, és a választ kínáló Biblia is változatlan maradt.

A történelem folyamán már igen sokan kijelentették, hogy a Biblia mindenképpen eltűnik majd, biztosan elvész a feledés homályában, és csak egy letűnt kor érdekes emléke marad. Mekkora tévedés! Tegnap előtt olvastam az egyik hírportálon, hogy Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálának s annak előzményeinek körülményéit évtizedekig leplezték, elhazudták az igazságot. Mára már szatirikus filmet készítettek erről az utólag előkerült dokumentumok alapján. Micsoda csalódás lehetett azok számára, akik a „nép atyját” oly feddhetetlennek és igaznak tartották! Ezzel szemben a Biblia őszintén beszélt a legkiemelkedőbb emberek hibáiról, vétkeiről. Ábrahám hitetlenségéről, Noé lerészegedéséről, Dávid paráznaságáról, Péter tagadásáról vagy éppen Júdás tolvaj és áruló mivoltáról. A Biblia arról beszél, hogy milyen voltunk, milyenek vagyunk és milyenek lehetnénk, ha hallgatnánk Isten szavára. S mivel maga Jézus beszélt a tanítványainak arról, hogy Őt azért gyűlöli a világ, mert arról tanúskodik, hogy annak cselekedetei gonoszak. Természetes hát, hogy sokszor, sokan megpróbálták elpusztítani a Bibliát. Volt, aki erőszakos eszközökhöz folyamodott, máskor az istentelen hatalom tudósok, filozófusok által akarta megfékezni a Szentírás hatását. Ennek ellenére ma is emberek milliói hiszik, hogy a Biblia Isten Igéje, bíznak ígéreteiben és igyekeznek megtartani parancsait.

Milyen üzenet hangzik ma is a közel kétezer éve megfogalmazott szavakból? Miért erősíti a Bibliába vetett bizalmunkat ez a rész is? Miért olyan fontos bízni ígéreteiben és intéseiben? Azért, mert abban kétség nélkül bízhatunk, hogy a Biblia mindörökre megmarad. Az igazi kérdés azonban az, hogy a mi életünkre milyen hatása van? Tarthatjuk a könyvespolcon, az íróasztalon, verseit fejből idézhetjük, de ha nem fogadjuk szívünkbe, ugyan mi hasznunk belőle? Az életünkre tekintve mit mondhatunk, hogyan viszonyulunk Isten örök Szavához?

Alapigénkben ezek a sorok annak a felszólításnak a magyarázata után hangzanak el, amit a szintén az Ószövetségből idéz a szentíró: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok” – mondta az Úr népének. Ott a szétszórtságban, az üldöztetések közt is törekedjenek a tiszta életre, mert nem aranyat vagy ezüstöt, hanem a szeplőtlen s tiszta, bárány Krisztus a saját vérét adta azért, hogy nekik örök életük legyen. A körülmények, amiben voltak, nem akadályozhatta meg őket abban, hogy erre a szentségre törekedjenek. Ebben az szentségben azonban kizárólag az Úr igéje által lehet előbbre jutni. Akkor, ha nem kételkedik annak igazában az, aki olvassa és hallgatja, hanem cselekszi azt. Mert azok mennek be a Mennyek Országába, akik cselekszik azt, amit hallanak, és nem csupán „Uram, Uramoznak” – ahogy Jézus is mondta.

Mindig szükségünk volt és van Isten igéjére. Voltak olyan időszakok az életünkben, amikor azt mondtuk, hogy ennyire még soha nem szorultunk rá a biztatásra, bátorításra. Aztán jöttek újabb események, amikor ezt felülbíráltuk, és azt mondtuk, még jobban kell, hogy bízzunk Isten ígéreteiben. Talán ez a hitet, türelmet, is próbára tevő időszak is ilyen, amikor ezt érezzük abban a reményben, hogy több ilyen már nem vár ránk, ha ezen túljutunk. Ám épp ez az, amit nem tudhatunk, hogy mikor lesz vége és lesz-e ennél nehezebb teher is a vállunkon? De azt tudhatjuk, hogy Isten igéje örök és megmarad. Megmarad és elérhető azok számára, akik azt keresik, akik hisznek abban és készek odaszánni magukat annak vezetésére.

Amikor már reméltük, hogy jön a várt enyhülés és ehelyett újabb visszafogottságra van szükség, akkor keresztyén emberként nem tehetünk mást, mint hogy valóban még jobban belekapaszkodunk Isten igéjébe. S ha ezt tesszük, erre biztathatunk sok félelmében egyre csüggedtebb embert. Bibliavasárnapon nem azt kell nézni, hogy mit vesztettünk, veszíthetünk, hanem hogy mi maradhat meg azoknak a számára, akik erős hittel kapaszkodnak Istenbe. A három legfontosabb: Megmarad a hit, a remény, a szeretet. Mert Isten igéje ezt tudja és fogja táplálni az abban hívők életében. Ámen.

Kategória: Kategóriák | A közvetlen link.