T: I. Péter 1,13-25. 2021.03.07.
Egyszerre kijózanító és keserűen fájó, de mégis felemelően vigasztaló szavakat idéz a Péternek tulajdonított levélrészlet most idézett utolsó verse. Először Ézsaiás korában szólalt meg prófétai ígéretként a fogságban levő nép erősítésére: „Elszárad a fű elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad”. Másodszor Kisázsiában, a szétszórtságában élő, többnyire üldöztetést szenvedő gyülekezeteknek szánt körlevél sorai közt erősítette a hitük miatt sokat szenvedőket. Ma egy újságcikk gondolatai miatt hozta elém Isten ezeket a sorokat, aminek az volt a címe: Mi marad nekünk? A cikk szerzője azon elmélkedett, hogy míg a világon csaknem 4 milliárd ember használja a face-book nevezetű közösségi oldalt, annak „felügyelői” simán letilthatnak olyan bejegyzéseket, írásokat, amik a hagyományos keresztyén-konzervatív értékeket népszerűsítik – természetesen mindezt a szólásszabadság jegyében. De lehet egy még félelmetesebb igazsága is ennek az igének, amikor ránk tört és soha nem látott gyorsasággal terjed a vírus harmadik hulláma és igazolja, hogy az emberi testet hordozó élet tényleg olyan, mint a mezei fű vagy a virág. Ma van, holnapra elszárad, elhervad. Egy kattintás ide a folytatáshoz….