T: Jónás 4, 1-11. 2020. óév estéje
Jónás könyve utolsó fejezetét kaptuk olvasásra ez év utolsó napjára. Úgy tűnik, hogy ennek a könyvnek nincs vége, hiszen igazi befejezés nélkül zárult le. Ennek önmagában is üzenete van. Ha végig gondoljuk az engedetlen próféta történetét, annak különböző mozzanatait, akkor számos dologban magunkra ismerhetünk. Istennel való harcainkra, engedelmes vagy éppen engedetlen viselkedéseinkre, mi több, Isten iránti sértődöttségünkre és haragunkra is gondolhatunk. De felismerhetjük Jónásban Jézus előképét is, mint akit azért vetettek tengerbe, hogy a hajó népe megszabaduljon – ez a keresztáldozat szimbóluma. Három napig, a cethal gyomrában töltött ideje pedig Jézus halálára utal, amiből az abból való szabadulása, a feltámadása követte. De ráismerhetünk Isten legfőbb tulajdonságainak egyikére is, amit maga Jónás is megfogalmazott: „…Kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy…” És ennek az utolsó fejezetnek a segítségével felidézhetjük ezt a most lezáruló esztendőt, annak egész világ életére kiható eseményével és annak következményeivel. De bármely oldalról is közelítjük meg ezt a történetet, annak üzenete mindig arról fog tanúskodni, amit idéztünk Jónás szavaiból, hogy kegyelmes és türelmes Istenünk van. S ha az Ő kezéből vesszük el, fogadjuk el, ami mögöttünk van, akkor nem fogunk abba a hibába belesni, amibe Jónás belesett… Egy kattintás ide a folytatáshoz….