T: Márk 10,38-40 2018. július 29.
Jézusnak ezt a kijelentését többen idézték vagy formálták át egykoron politikai meggyőződésük mottójává. Az ötvenes évek „nagyvezére” így mondta: „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” Utódja nem változtatott, szó szerint idézte: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Az őt követő vezető pedig már ezt mondta: „Aki ellenünk van, az is velünk van.”Pedig, ha valamiről, akkor Jézus nem pártideológiai alapvetéséről nyilatkozott, amikor ezt mondta. Ő egyszerűen helyre akarta tenni azokat a tanítványokat, akik kiváltságosnak érezték magukat amiatt, hogy mellette lehetnek.
Éppen azon vitatkoztak, hogy vajon ki a nagyobb közülük. Hárman különösen is pályáztak erre a címre, hiszen két olyan esemény tanúi voltak, amit a többiek nem láthattak. Péter, János és Jakab ott voltak, amikor Jézus feltámasztotta Jairus lányát, ott voltak a megdicsőülés hegyén is, ahol Mózessel és Illéssel beszélt a ragyogó arcú Jézus, majd a felhőből maga az Úr szólalt meg: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” Úgy gondolták, hogy ez feljogosítja őket az előkelő, kiemelt tanítványi rang elnyerésére. Jézus egy kisgyermek példáján keresztül tanítja meg nekik, hogy az Isten Országában az a nagyobb, aki tud kicsi lenni. Aki tud alázatos maradni és nem az érdemeire hivatkozva akar többnek látszani, mint a többiek. Míg a világ folyamatosan „gyártja” a magasra kiemelt embereket, akiket az alattuk levőknek illő különös tiszteletben, hódolatban, engedelmességben részesíteni, addig az Ő szemében az ér többet, aki tudja, nem az ő érdeme, ha valamit tehetett, ami mások javára is válhat.
Manapság sokan arra tanítják gyermekeiket, hogy neked az elsőnek, a legügyesebbnek, a legjobbnak, a leg-leg-leg-nek kell lenni, mert különben lemaradsz, lenéznek, kisemmiznek, semmit sem fogsz elérni a világban. Jézus ezzel szemben azt tanítja, hogy mit használ az embernek, ha a világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Jézus követői számára a legfontosabb az, hogy a lehető legközelebb legyenek Isten szeretetének forrásához. Értsék akaratát és a lehetőségeik szerint a legjobban teljesítsék azt. És milyen érdekes, hogy akik ezt az életszemléletet tartják életünk alapjának, nem gondolják magukról, hogy ők kisebbek, vagy szegényebbek, elnyomottabbak lennének, mint mások. Sőt, azt vallják, sokkal boldogabbak, mert tudják, hogy Ki van mögöttük, Aki egykor majd felmagasztalja őket alázatukért és szerénységükért cserébe.
A tanítványok nem értik még ezt a szemléletmódot, amit Jézus képvisel. Hiszen jelentik Jézusnak, hogy valakit ők tiltottak el attól, hogy a Mester nevében űzzön ki ördögöket. Ezt szerintük nem teheti, mert nem jár velük. Nincs ott a 12 kiválasztott között. Ez a kiváltság, csak nekik járt, hiszen ők már túl vannak hasonló élményen, hiszen visszajöttek abból a küldetésből, amire Jézus küldte el őket, hogy ugyan ezt tegyék.
Újabb leckét kapnak az alázatból: „Aki nincs ellenetek, az veletek van – aki nincs ellenünk, az mellettünk van” -mondja Jézus. Meg kell tanulják, hogy Jézus hatalma nem korlátozott hatalom. Az az ismeretlen, talán valahol máshol hallotta Jézust, látta egy csodáját, netán őt magát is megszabadította megszállottságából. Elfelejtik, hogy az a valaki lehet, hogy szó szerint komolyan vette amikor azt mondta Jézus, hogy ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag és azt mondanátok ennek a hegynek, hogy menjen a tengerbe, bemenne. Ez a ember hitt Jézus nevében, annak erejében. Vállalta azt, hogy Rá hivatkozik, nevében hirdet szabadulást. Nem kellett neki naponként Jézussal járnia ahhoz, hogy ráhagyatkozzon hatalmára és éljen vele. Ez az ismeretlen ember nemcsak a 12-őt szégyeníti meg, hanem minket is. Mi csak várunk arra, mit Pál vall, hogy egyszer majd Jézus nevére minden nyelv meghajol és vallja, hogy Ő az Úr, az Atya Isten dicsőségére. Mi legtöbbször félve és gyáván mondjuk el, ha elmondjuk egyáltalán a nyomorúságban, megkötözöttségben szenvedőknek, hogy tegyenek próbát és hittel kérjék Jézus szabadítását. Sőt, ahogyan arról a bibliaórán beszélgettünk, még azt is nehezen tudjuk megfogalmazni, kicsoda nekünk Jézus? Hogyan szabadított meg, mitől mentett meg, miként formálta át életünket és őrzi, vezérli, irányítja azt. Jézus tudja, hogy neki máshol is sok juhai vannak. Akik Őt Úrnak vallják, azok ismerve, ismeretlenül, de testvéreink, és nekik is Ő ad erőt, szabadítást, hitet, bátorságot a bizonyságtételre. S ha egy másik felekezetből, keresztyén közösségből többen lesznek, akik Jézusról bizonyságot tesznek, akkor az emberek máshol fogják keresni Jézust. Ha mi, reformátusok ülünk a babérjainkon és élvezzük a kiváltságainkat, hogy milyen jó őseink hitét örökölve megtartani azt, de nem adjuk tovább annak igazságait, akkor idővel nem lesznek reformátusként hívő Krisztus követők. Nekünk is bátorságot kell meríteni abból, ha halljuk mások és máshol Jézusról tesznek bizonyságot. Nem kell, hogy ördögöket űzzenek és csodás gyógyulásokat éljenek át, elég ha hirdetik, kicsoda nekik Jézus Krisztus. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát – tartja a mondás. Csendben, a maga nyugalmában megbúvó hívőknek nem lesz sikerélménye, hogy mások életében is láthassák Isten szabadítását. Menni kell, mondani kell, hívogatni kell, Jézushoz, Jézusra mutatva, Jézusról beszélve. Neki van hatalma bármelyikünk bizonyságtétele után hitet ébreszteni, szabadítását bárkinek az életében megmutatni.
Hogy erre mennyire szüksége van Isten népének, nekünk itt élő keresztyéneknek, hogy megmaradhassunk Jézus Krisztus szeretetében, arra egy megdöbbentő példát hadd mondjak. Sajnos az Ördög olyan erővel működik, hogy magas rangú, kiemelt helyen levő egyházi szolgák gondolatait is eldeformálja, ha hagyják. Egy internetes hírportálon olvastam, hogy egy olasz katolikus püspök, aki kora miatt már nem lehet aktív vezető, de a Vatikánban tisztséget lát el a migránsok lelkigondozásának szervezésében a következőt mondta: „Morális okokból és a hit embereként kész lennék minden templomot mecsetté alakítani, ha ez segítené a szegény és boldogtalan férfiak és nők életének megmentését, mivel Krisztus nem azért jött a földre, hogy templomokat építsen, hanem azért, hogy fajtól, vallástól és állampolgárságtól függetlenül segítsen az embereken” – Magyarul jó, ha mecsetek lesznek a keresztény templomok helyén, mivel szerinte érdemes véget vetni a kereszténységnek és ezzel együtt elfogadni az iszlám uralmát, ha ezzel meg lehet menteni a migránsok életét. Hogy az iszlám mit hozott Európába, azt látjuk. Hogy mit hozott azokra, akik keresztyénként akartak élni, pl. Ázsiában, azt is tudjuk. Azt pedig ne akarjuk megtudni, hogy mi lenne velünk, ha ennek a volt püspöknek a rémálma valóra válna. Ezért hát nincs időnk szunnyadó keresztyénségben élni. Menni kell, szólni kell, hirdetni kell Jézust, hívogatni hozzá, embereknek kell megmutatni szabadítása és szeretete hatalmát. Nem versengeni kell és irigykedni a másik felekezetű keresztyénekkel vagy éppen saját hittársainkkal, hanem örülni annak, ha Jézus hirdetik és hirdetjük mi is. Akár szívből, akár színből, ahol Pál vallja. Éljük meg hogy egyre többen vagyunk, akikkel tényleg együtt és egyek vagyunk, mert nincsenek ellenük. Így élhetjük meg azt újra és újra, amibe oly sokszor kapaszkodtunk már: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?!” Ámen.