T: Galata 1, 1-5 2021.08.12. tanévnyitó istentiszteet
Üdvözlő, köszöntő sorok ezek egy levél kezdetén, amiket ma egy új tanév kezdetén kaptunk ajándékba Istentől. A Bibliát olvasó és templomjáró ember számára ismerősen csengő szavakat hallottunk: Kegyelem néktek és békesség… Apostoli köszöntésnek hívjuk, ezekkel a szavakkal kezdődik valamennyi levél, amit a Bibliában olvasunk. ennek üzente azonban egy új kezdet kapcsán nagyon fontos, tanulságos, megerősítő és egyben útmutató lehet számunkra.
Sokat változott a levélírás stílusa. Régebben valahogy így kezdték: Kívánom, hogy levelem jó egészségben találjon! Vagy így: Remélem jól vagytok, amikor soraimat olvassátok! Ehhez hasonló sorok után jött a tartalom és legvégül, az elköszönés mellékleteként az igazi jókívánság, üdvözlet mások felé. A bibliai kor embere a legfontosabbat vette előre: Legyen veled, veletek kegyelem és békesség! Nem lényegtelen, hogy mindkettő Istentől jöjjön, mert tudták, hogy az ember által munkált békesség törékeny, kegyelem pedig egyedül Istentől jöhet. Amikor ember kegyelmet gyakorol, azaz elenged valami tartozást vagy megbocsát valakinek, azt azért teheti, mert ő is részesült abban. Amit a királyok, uralkodók gyakoroltak, annak bizonyítása volt, hogy megnyerte valaki a jóindulatukat, ez pedig egészen más, mint a kegyelem.
A kegyelem a Szentírás tanulsága szerint Isten cselekvésének módja. Az, ahogyan saját jósága szerint bánik teremtményeivel, nem pedig azok érdemei szerint. A keresztyén élet lényege, hogy valljuk: naponként kegyelemre szoruló, kegyelemből élő emberek vagyunk. Van azonban egy Istenünk, akinek számíthatunk a kegyelmére. Pál apostol isteni kegyelemből kapta az apostoli elhívását, hogy annak a Krisztusnak legyen a szolgálja, akinek követőit üldözte, mert nem hitte el, hogy Isten valóban feltámasztotta őt a halottak közül.
Hittel vallja hát, hogy ez a Krisztus önmagát adta az ő s mindnyájunk bűnéért, hogy kimentsen minket e jelenvaló gonosz világból Isten akarata szerint. Úgy is mondhatnánk, hogy Isten terve szerint. Ez pedig igen fontos dolog, amivel a mai napon szembesülhetünk, amikor áldást kérünk az új tanévre, óvodások, hittanra járó gyermekek, konfirmációra készülő ifjak és szüleik, családjaik életére. Amikor ezt tettük három héttel ezelőtt az országos református tanévnyitó ünnepségen, az igehirdető püspök feltette a kérdést: Miben, mitől más egy református intézménybe járó gyermek, ifjú élete más intézményekben tanuló társaiétól? Így válaszolt: Abban, hogy valljuk, Istennek terve van az egyházi iskolákban tanulókkal és az ott tanító nevelő pedagógusok ennek az isteni tervnek a megvalósítói lehetnek, munkatársai Istennek.
Feltehetnénk a kérdést, hogy nem egyházi iskolákba, óvodákba járókkal nincs terve Istennek? De igen, és Neki legyen hála, hogy szinte mindenütt van lehetőség hitoktatást végezni el mondani az ott tanulóknak, hogy Isten számukra is örök életet készített. ennek elfogadásra biztatni őket. Bizonyságot lehet tenni az ott tanító pedagógusoknak, hogy ők is lehetnek Isten munkatársai, ha Istenbe vetett hitüket és annak meggyőződéseit nem rejtik el, hanem ahhoz igazodva végzik hiteles és példaértékű munkájukat. Legyen bár egyházi vagy nem egyházi egy oktatási intézmény, mindkettőre igaz, amit Pál mond, hogy tudniillik e jelenvaló gonosz világban van mindkettő, egyik sem tudja kikerülni annak hatásait.
Nem célom felmutatni, hogy mitől és miért igaz ez a közel kétezer éves megállapítás. Aki benne élünk ebben a világban, ezzel szembesülünk nap mint nap, ha nem is a saját bőrünkön, de legalábbis a környezetünkben élőkkel vagy a világban történt események kapcsán. És mindnyájunkat félelemmel tölt el, hogy nehogy mi legyünk a gonoszság erőinek következő áldozatai. Sőt, sokan sajnos máig nem is ismerik fel, hogy Pál másik gondolata szerint nem test és vér ellen van nekünk hadakozásunk, hanem valóban a gonosz legsötétebb erőivel szemben vagyunk teljes védtelenségben.
Nos hát ezért nincs ennél jobb kívánság, kérés és vágy, mint hogy Isten kegyelme és békessége töltse be az életünket. Egyedül Ő tud minket megóvni, kimenteni a legnagyobb bajtól. Elindulhatunk egy új tanévre úgy, hogy ebbe a kegyelembe ajánlhatjuk magunkat és a ránk bízottakat. Szerintem így sokkal megnyugtatóbb lesz arra gondolni, hogy vajon mi lesz, ha újra elhatalmasodik a járvány, ha ismét online oktatásra kényszerülnek az iskolák, óvodák. Reménységünk szerint nem lesz így, tapasztalatunk szerint bár nem volt könnyű, de amikor így volt akkor is velünk volt Isten kegyelme. Ő gondoskodott rólunk gyermekeinkről, a problémák megoldásáról. Tőle jött az erő, a kitartás, a bölcsesség vezetőknek, pedagógusoknak, szülőknek és gyerekeknek egyaránt, hogy alkalmazkodni tudjanak a nehéz helyzethez.
Ezen a bizonyos országos tanévnyitón az államtitkár elmondott egy történetet egy öreg és egy fiatal matrózról. A tengeren viharba került hajón igyekeztek lehúzni a vitorlákat, ám az egyik fővitorla csúcsán egy gördítő gyűrűről kimozdult a vitorlakötél és nem tudták azt lehúzni. Az öreg matróz már nem volt olyan fizikai állapotban, hogy felmásszon ezért a fiatalt küldte fel. Az fel is ért, ám mielőtt helyére tette volna a beakadt kötelet, lenézett. S ekkor a hullámzó tenger és a nagy mélység miatt, amit látott, görcsös pánik és félelem fogta el, nem tudott megmozdulni. Az öreg matróz ismerte ezt az érzést, tudta mi történt az ifjúval. – Felfelé nézz, fiam! – kiáltotta, s az ifjú engedve a szónak, ki tudta oldani a kötelet és így megmentette a hajót az esetleges nagy katasztrófától.
Felfelé nézz! E két szó arról szól, amiről Pál: kegyelem és békesség adassék nekünk. Mindkettő onnan felülről jön Istentől, aki Fia által szabadította meg a világot és aki ma is meg tudja szabadítani a jelen gonoszságának hatásaitól rettegő embereket. Református vagy más egyházi intézményben vagy állami iskolában ugyan azt tanítjuk: felfelé nézzetek, hittel és bizalommal! Gyerek és szülő, pedagógus és segítői ezzel a tekintettel tudnak erős hittel továbbmenni a rájuk bízott feladatokban. És ha a felnövekvő nemzedék már gyermekkorban megtanul felfelé nézni Jézus Krisztusra, akkor nagyobb eséllyel fog szintén helytálló és hitvalló felnőtté válni. Erre van szükségünk nekünk, mint gyülekezetnek, olyan közösségnek, akik arra az Úrra nézünk, akitől minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről száll alá s akinek ezért dicsőséget adhatunk mi is engedelmes, szolgáló életünkkel. Ebben a kegyelemben és békességben engedjük, hogy Isten vezessen és őrizzen szüntelen! Ámen