Igehirdetés 2021,09.09-én

L: Zsoltárok 119, 1-16.        T: Galata 3,19-29.        2021.09.19.

 Minden törvény annyit ér, amennyit megtartanak belőle – tartja a mondás, aminek sok igazságtartalma van. De vajon honnan származnak a törvények, ki alkotja őket? Ludas Matyinak, amikor a törvényre hivatkozott libája elvételekor, Döbrögi uraság azt mondta: „Itt én vagyok a törvény!” Nem kisebbítve elszenvedett fájdalmát azt kell mondanunk, hogy ennél sokkal veszélyesebb az, amit az Európába bevándorló emberek vallanak: Nekünk a sária a törvény! Minket nem érdekel a befogadó ország alkotmánya és törvényes rendje! Amit Mohamed  alapján eleink megfogalmaztak, mi kizárólag ahhoz tartjuk magunkat!  – Valljuk meg, példás hűség ez az ő törvényükhöz. Vajha az úgynevezett fejlett államok polgárai is így viszonyulnának akár saját országaik rendelkezéseihez, Uram, bocsá’ – Istennek a Szentírásban adott törvényéhez! Egészen más lenne ez a világ…

Mert miről szól ez a világ, ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg? Arról, hogy kik, hol és hogyan viszonyulnak a törvényekhez.  Arról, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Azaz némelyek számára, ha ők vétenek a törvény ellen, az nem baj, míg mások legkisebb vétségeit is súlyosan megbüntetik a törvény nevében. Éppen ezért sok ember már nem bízik a törvényekben, hanem igyekszik törvénykerülő módon élni. Ez alatt azt értsük, hogy mindent megtesznek azért, hogy ne ütközzenek cselekedeteik a fennálló szabályokba. Ám mégis kerülhetnek olyan helyzetekbe, mint amire éppen ezekben a napokban emlékezhettünk, mi magyarok, hogy mi is történt 15 évvel ezelőtt amiatt, mert valaki  úgy gondolta, az  ő pozíciójában rá nem érvényesek a törvények…

Pál apostol a mai igében felteszi  a kérdést: Mi a törvény? Meg is válaszolja:  A bűnök miatt adatott! Azaz, ha nem jött volna be a világba az ember engedetlensége miatt a bűn, nem lenne szükség törvényre. Egyetlen szabály volt az Édenben: – A kert közepén levő fáról ne egyetek! Ezt az egyet sem tudták ősszüleink betartani, hát még az azóta születetteket, származzanak azok Istentől, vagy törvényhozó emberektől. Az emberiség történelmét azok alapján is lehet írni, hogy a folyamatosan született törvényekhez miként viszonyultak. Azok valóban  a javát szolgálták-e egy közösségnek, vagy  a törvényhozók önös érdekeit? A legtöbb lázadás és forradalom a sokakat megbénító törvények miatt tört ki. A Szentírás is folyamatosan bemutatja azt, hogy Isten népe mikor és milyen módon viszonyult az Úrtól kapott törvényekhez. Azt is mondhatnánk, hogy az emberiség szüntelenül a törvényekkel küzd, olyanokat igyekszik  alkotni, amik valóban  a többség javát szolgálják, de valahol mindig  homok kerül a gépezetbe. De miért? A válasz egyszerű. Az a bűnös ember, aki egyetlen szabályt nem tudott betartani, hogyan várhatja el a másik embertől, hogy számtalan szabályt, amit megalkotnak, mindenki betartsa?

Ennek ellenére  azt látjuk, hogy ha valaki bizonyíthatóan vét a törvény ellen s amiatt a rá kirótt büntetést letölti, onnantól számított öt éven múlva, ha nem követ el semmi törvényszegést, erkölcsi bizonyítványt kaphat. Tisztának nyilvánítják, legalábbis a törvény szempontjából, ellene semmit felhozni nem lehet immár. Ha nem vettük volna észre, ez így van az Isten Országában is. Isten előtt a bűnös ember igazzá lehet, olyanná, mintha soha  semmilyen bűnt nem követett volna el. Sőt, ha meg is botlik életében, akkor is igaznak számít. De van egy lényeg különbség is. A földi mérce szerint ha a bűnös elszenvedte büntetését, akkor  jár számára a felmentő ítélet. Isten azonban azt mondja: Azért kész felmenteni a bűnös embert, mert a bűntelen szenvedett helyette. Jézus Krisztus nem  kifizette a bírságot vagy letöltötte a büntetést, hanem meghalt a bűnösökért a bűnösök helyett! Micsoda különbség! Aki ezt hittel elfogadja, az igazzá válik Isten előtt függetlenül, hogy milyen bűnt követett el. Lehet, hogy a világ nem  bocsátja azt meg neki, amit elkövetett, sőt büntetésre ítéli, de Istennél van bocsánat. A bűnnek következményeit a bűnösnek vállalni kell, de Isten előtt egészen új élete lehet, ha elfogadja Krisztus áldozatát. Pál ezt próbálja megmagyarázni a galatáknak, akik bár megismertek az erről szóló evangéliumot, hamar visszatértek  régi életükhöz. A mózesi törvényben keresték újra a megigazulást, ahhoz akartak jobban ragaszkodni, mert bennük volt a bizonyítási vágy: Megmutatjuk Istennek, hogy tudunk jók, jobbak lenni. Lehet, hogy Jézus meghalt értünk, de  is képesek vagyunk a törvény által igazzá lenni. Pál ezt a szemléletet próbálta lerombolni, amikor a megelőző részben azt írta: „…meghaltam a tövén által törvénynek, hogy Istennek éljek…többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet ami élek, az Isten Fiában való hitben élem.”

Nagyon jó hír ez a ma emberének, hogy mindez lehetséges. A modern ember folyamatosan próbál törvényeket alkotni, frissíteni, a kialakult helyzethez igazítani, de azt látjuk, hogy teljes sikerre nem számíthat. Mindig vannak, lesznek, akiknek nem tetszik az új törvény mert a régihez akarnak ragaszkodni, vagy egészen másként szeretnék azt megalkotni. A keresztyén ember nagy lehetősége az, amiről Pál itt ír: Nekünk Krisztus az, akire mindenek előtt fel kell néznünk! Ő betöltötte a törvényt, mi pedig az Ő evangéliumában hihetünk és vele kezdhetünk, folytathatunk egészen új életet. A zsidók számára a törvény – az üdvösség szempontjából kézenfekvő segítség volt, hogy Istennek tetsző életet éljenek, Pál azt mondja, hogy az volt a „nevelőnk”. De immár  törvény helyett hitet kaptak Jézusban és csak ez által a hit által örökölhetik Isten ígéreteit. Ez a hit pedig ahogy írja, mindenkié lehet függetlenül attól, hogy milyen származású vagy milyen élethelyzetű ember. Krisztusban mind egyek lehetünk!

A mögöttünk levő nagy  katolikus világtalálkozó fontos üzenete, hogy ezt az egységet mi  is megélhetjük. Nem a szertartásainkban, mert azok  és a mögöttük levő teológiai szemlélet más,  de Krisztusban igen. Minden Jézusban hívő keresztyénre úgy kell tekintenünk, mint testvérünkre, aki hozzánk hasonlóan Jézust követi a saját népe, egyháza tanítása vagy hagyományai szerint Mi hálásak lehetünk református hitünk felismeréseiért hagyományaiért, tanításaiért. Minket ezek vezetnek Krisztushoz, ezekhez kell hűnek lennünk. Ezek pedig egybecsengenek igénk üzenetével. Előbb Krisztust kell egyre jobban megismerjük, hozzá ragaszkodnunk, és akkor juthatunk el odáig, hogy mi is gyönyörködni fogunk az Úr törvényében. Mert a törvény jó, ahogy másutt írja Pál. Arra jó, hogy akik Jézusban hisznek, azokat felkészítse a bűn támadásaira, leleplezze a kísértéseket, ragaszkodni tudjanak Jézus elvárásaihoz. A törvény ugyanis nem azoknak adatott, akik tagadják Istent, hanem azoknak, akik szövetségben élnek vele, hogy ebben a szövetségben meg is tudjanak maradni. Legyünk hát érte hálásak, tanulmányozzuk azt, hogy annak segítségével járhassunk az Úr útjain, hogy életünk kedves legyen Isten és emberek  előtt. Ámen.

Kategória: Kategóriák | A közvetlen link.