Igehirdetés advent IV. vasárnapján

 T: János 1, 14-18.          2018. 12.23.     Advent IV. vasárnapja

 Az IGE három alakja

Ha a jelenlevő iskolásokat megkérdezném, hogy nyelvtani szempontból mit jelent ez a szó, hogy ige? – a nagyobbak már biztosan tudnák a választ: Az ige létezést, történést cselekvést kifejező szó. Mi még így tanultuk, s azt hiszem, hogy ez a meghatározás ma is helytálló. Ha a Biblia gondolkodásmódja szerint vizsgáljuk ezt a szót, akkor azt mondhatjuk, hogy ebben benne van a keresztyénség legnagyobb üzenete. Tudniillik az, hogy IGE nélkül élni lehet, de nem érdemes, mert annak, amit életnek nevezünk, a zsoltáros szerint a nagyobb része hiábavaló fáradtság és vesződés lesz.

 Annak ünneplésére készülünk, hogy az IGE testté lett. Ez számunkra a legcsodálatosabb történés, amit megannyi cselekvés követett s amit ma is valóságosan, annak jelenlévő és ható létezésében is megtapasztalhatunk. Valljuk, hogy az igének három alakja, formája volt, van, tapasztalható folyamatosan. Az első a hirdetett ige, amit Isten szava jelent. Sokszor és sokféleképpen szólt e világhoz, szava által teremtette azt, szava által beszélt emberekkel és mondta el nekik, mi a szándéka, célja akár e világgal, akár az általa kiválasztott néppel. Szólt Noéhoz, hogy csináljon bárkát, hogy abban lévők által új esélyt adjon az emberiségnek az özönvízben megjelenő haragja után. Szólt Mózeshez, hogy vezesse ki népét az egyiptomi fogágból, törvényben jelentette ki akaratát, ígéreteit számukra. Beszélt a prófétáihoz, akik sokszor csüggedtek amiatt, hogy akikhez az Úr küldte őket, nem veszik komolyan az IGÉT, s bátorította őket éppen  az IGE, a szava által. Menj, a te erőddel – mondta Illésnek, Az én igéimet adom a te szádba – szólt Jeremiáshoz. Keresztelő János szavát kiáltó szóvá tette a pusztában, hogy készítse útját annak, akit a végső időkben el akart küldeni. Angyalok által beszélt egyszerű pásztoremberekhez, jelezve nekik, hogy megszületett a Messiás. Apostolokat, evangélistákat, reformátorokat és évszázadok óta méltatlan és gyarló embereket, használt fel arra, hogy az Ő nevében hirdessék az IGÉT. A prédikáció szava, maga Isten szava – vallották a reformátorok.  Maga az ÚR kérte mindenkori népét szava által: „Ma ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!”  Íme ma is az ÚR szól, szívhez, szívéből, szívesen.

Amit mond, az pedig ma azt üzeni, hogy az IGE más formában is megjelent. Testté lett Jézus Krisztusban. Őbenne lett teljessé Isten szándéka a világ iránt. Ő az egyetlen és utolsó mentsvár a világ számára, Aki által esélyünk lehet túlélni önmagunkat. Mert Jézus azért jött, hogy ne a halálban lássuk az élet végét, hanem Őbenne lássuk az örökkévalóságot. A testté lett Ige, Jézus első szavait, amit gyermekként mondott, nem ismerjük. Amit 12 évesen mondott, az már jelezte, miről fog szólni, milyen IGÉT közvetít majd az Atya nevében. Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom – mondta sok bölcs és felnőtt ember előtt. Amikor ezt a foglalatosságát elkezdte, első szava nem más volt, mint amit előfutáraként Keresztelő János is hirdetett: Térjetek, meg, mert elközelített a mennyek Országa.  Ettől fogva minden szava nagybetűs aranymondássá vált, de a legutolsó az, amiben benne van a lényeg: „Elvégeztetett”.  Ez volt a legnagyobb és legfontosabb cselekvés, amit a testté lett ige véghez vitt. Ami a kereszten történt, az egyszeri, megismételhetetlen és örök érvényű történés volt. Azóta létezik egy lehetőség az ember számára: a testté lett kis gyermek Jézusban felismerni azt, aki jászolbölcsőben kezdte és a kereszten végezte. Ennek a felismerésnek  a megtörténtétől függ az egész életünk, teljes létezésünk értelme, célja, jövője.

A Szentírás arról számol be, hogy a testté lett IGE, Jézus itt élt közöttünk, láttuk hatalmát, erejét, dicsőségét. Ott, ahol járt és szól, mindig történt valami fontos. Meggyógyult a béna, látott a vak, megtisztult a leprás, életre támadt a halott. Ahol az IGE, amit kimondott, nyitott szívekre talált, ott bűneitől szabadult meg a bűnös, ott elhagyta régi gonosz  életét a vámszedő, ott a gonosz szellemek menekültek és új életek születtek. Ahol ma is megnyílik a szív szava előtt, hasonló csodákat lehet átélni. Az IGE testté lételének ünnepe azt kérdezi e világtól: akarjátok-e látni ma is, az IGE erejét, hatalmát, dicsőségét? Pontosítsunk! Ezt akarjátok-e látni a karácsonyban és következményeiben, vagy az emberi módon kreált emberi dicsőséget? Azt, hogy pár napig tudtok egy kicsit jónak lenni, szeretet adni és kapni. Miben akartok megfürödni? A saját magatok szeretetéből, ami sokszor nem igazán tiszta és őszinte, vagy abban a szeretetben, amit Isten hoz és áraszt erre a világra a testté lett igében? Mert ha az előbbit választjuk, akkor ismét eljutunk a világ legszentebbnek, és legünnepibbnek nevezett, de legájtatosabb önbecsapásához.

 Hogy ne így legyen, ebben segíthet a látható ige is. Mi, reformátusok ennek két formáját ismerjük, a keresztséget és az úrvacsorát. Mindkettőben van látható szent jegy, pecsét, ami a testé lett IGE, Jézus halálára utal, azt idézi meg. Sajnos, ebben az évben csak négy gyermek részesült a keresztségben, de újra lehetőségünk lesz élni, az úrvacsorával. Látható, kézzel fogható módon élni az IGÉVEL, mert abban a Szentlélek valóságosan betölti az életünket. Azt fejezi ki, amit János írt: „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kapunk kegyelmet kegyelemre” Az Úrvacsora ennek a megújuló kegyelemnek jele és bizonyítéka számunkra.

Láttuk, mit jelent az IGE, mint cselekvést, történést létezést kifejező szó, valójában pedig keresztyén hitünk egy szóba foglalt csodája, titka, értelme és célja. Az IGE újra és újra keres minket. Nem kényszerleszállást hajtott végre, hogy ha elrendeződtek a dolgok, tovább menjen. Véglegesen itt akar lenni közöttünk, hogy lássuk újra és újra az Ő dicsőségét. Az IGE kérdez ma téged és engem: Maradhatok? Kapok szállást életedben? Bízol-e bennem? Adsz esélyt nekem, hogy megmutassam hatalmamat és szeretetemet életedben?

Mit fogunk neki válaszolni? Ő azt veszi komolyan. Mert sosem tört ajtóstól a házba, hanem csak halkan zörget s ahol megnyitják az ajtót, oda bemegy. Ahol zárva marad, onnan tovább megy. Talán eljön jövőre is, hogy újra bezörgessen, ha lesz kiknek… Nem kellene inkább azt mondai mindnyájunknak: „Bús szégyennel behívunk, az  ajtónk nyitva már, jöjj, Jézus jöjj ne hagyj el, a szívünk várva vár!” Ámen.

 

Kategória: Kategóriák | A közvetlen link.