Igehirdetés karácsony szentestéjén

T: Lukács 19, 1-10.                                               2018. szenteste

Egy fáról szeretnék ma szólni,

amit ma este bizonnyal mindnyájan körül állunk: a karácsonyfáról. Itt is van egy, templomunkban. Városok, falvak terein, házak kertjeiben, udvaraiban is sok fenyőfa karácsonyfává lesz néhány napra, hétre. Régi német szokásként terjedt el világszerte a karácsonyfa állítás, de vajon a mai emberek mind tudják, hogy az Jézust jelképezi? Gyertyái arra utalnak, hogy a halál árnyékának völgyében fény ragyogott fel, Díszei, édességei azt idézik, hogy Jézus elhozta számunkra a bűnbocsánatot, Isten szeretetének jó hírét. Örökzöld levelei pedig az örök élet ajándékára utalnak. Talán furcsa, amit mondok, de történetünk szerint Zákeus, a vámszedő számára ez a karácsonyfa egy fügefa volt, amire felmászott, amiről meglátta Jézust, Jézus pedig őt. Ennek következtében még aznap este valódi karácsonya lett ennek az embernek. Isten azt szeretné, hogy karácsonyfáink ékességében lássuk meg Jézust, ebben a látásban segítsen az Ő igéje, s így legyen boldogsága az életünknek, olyan amilyet Zákeus élt át azon az estén…

Tudjuk erről az emberről, hogy foglalkozása miatt saját népe előtt megvetésnek és gyűlöletnek a tárgya volt. Hogy a kíváncsisága mögött volt-e valami más is, ami arra késztette, hogy megvetett személyiségét még ki is nevettesse azzal, hogy felmászik egy fára, nem tudhatjuk. Amit tudunk, az az, hogy Jézus észrevette őt is, miként a 12 éve vérfolyásos asszonyt is, aki titokban akarta őt megérinteni. És azt is észrevette, amikor a tanítványai többször is értetlenkedtek, vagy amikor a háta mögötti gonosz szándékkal faggatták ellenfelei. És látta azt is, hogy mi volt a te szívedben ezen az adventen, mi volt, amikor elindultál ide, a templomba s mi lesz, amikor az Őt jelképező fát körül állod szeretteiddel, vagy csak egyedül állsz mellé, vagy talán nem is állítasz karácsonyfát, mert nincs kinek… Látja, hogy valóban vágyódtál-e arra, hogy érezd jelenlétét, vagy csak azért izgulsz, hogy fognak-e örülni szeretteid az ajándékoknak, megkapod-e azt, amire titkon vagy nyíltan vágytál. Látja, ha  netán félelmed van  amiatt, hogy ki ne hűljön az étel, amit olyan nagy odaadással és szeretettel készítettél…

Karácsonykor jó lenne, ha eszünkbe jutna az,  hogy leginkább azt szoktuk elfelejteni évközben, hogy Jézus mindent figyelemmel kísér az életünkben, mert nála nélkül egyrészt semmit sem tehetünk, másrészt pedig jól látja minden gondolatunkat, tettünket. És azt is tudja, hogy talán még sohasem álltad úgy körül a karácsonyfádat, hogy annak üzenetében felfedezd Őt. Nos, Zákeust, a vámszedőt nemcsak észrevette, hanem meg is szólította. És elkezdődött valami váratlan. Ismét bement egy bűnös emberhez és asztalához telepedett.  Nem tudjuk, hogy ezalatt mit mondott neki, de Zákeus olyat mondott, ami Jézust is meglepte. Ekkor pedig megszólalt a karácsony evangéliuma, mert Jézus elmondta azt, hogy miért jött el a földre: megkeresni és megtartani az elveszetteket. Eljött hozzánk, fertelmes bűnösökhöz, ahogy egyik karácsonyi énekünk vallja.  Mert Előtte nem az az elveszett, akiről a világ is kimondja a törvényes vagy hétköznapi ítéletét: bűnös, menthetetlenül romlott, belőle már nem lesz ember. Előtte az az elveszett, aki az Ő jelenlétében ráébred arra, hogy tévedésben és bűnökben élt. Aki észreveszi, hogy szeretete sebekből vérző és hiányos. Aki meglátja,  hogy a földi lét értelme pont abban van, amit nem lehet földi kategóriákkal kifejezni,  értékét anyagi eszközökkel felbecsülni. Mivel Zákeus mind ezekre ráébredt, ezért lett üdvössége azon az estén.

Mindez egy fánál kezdődött…  A karácsonyfád annak a helye lehet, ahol valami hasonló elkezdődhet a te életedben is. Csak arra kell vigyázni, hogy 1-2 hét múlva az elszáradt fával együtt ki ne dobd házadból azt az érzést, ami annak közelében megragadott.  Ne küld el Jézust, Aki téged meglátogatott, Akinek nevében egy kicsit jobbá lettél magad és jobbá lettek tieid is. A karácsony legnagyobb veszélye ugyanis ez: a fával együtt eldobni Jézus is… Aztán küzdeni, hajtani, gyötrődni, szenvedni, remélni, tervezni újra nélküle. Zákeus míg élt, hálás lehetett annak a fügefának, amire felmászott akkor, mert ott kezdődött az élete. Elkezdte továbbadni, amije volt. Ami tisztességtelen módon került hozzá, annak többszörösét adta vissza. A többit bőkezűen osztotta meg másokkal.

Isten annyi mindent adott neked, amiből lenne mit továbbadni, ha más szemüveggel értékelnéd az életedet. S ha úgy érzed, valamit elvett, azt is észrevehetnéd, amit helyette akarna adni neked. Jézus a Zákeusokért, a megtévedt bűnösökért jött, hogy neki és házuk népének üdvösséget adhasson, azaz közöttük, bennük éljen. A karácsonyfád ezt üzeni. Az IGE is ezt üzeni. Az úrvacsora is ezt üzeni holnap. Ha ezt megérted, akkor lesz karácsony téli napforduló az életedben. Az örök élet világossága kezd majd ragyogni benned is. Csillag lehetsz, mely másokat Jézushoz vezet, mint akkoriban a bölcseket. Pásztor lehetsz, aki angyali szót hall és annak engedelmeskedik. Csak vedd észre Jézust, fogadd el Őt, mint Isten ajándékát és oszd meg Őt másokkal. Csak így lehet jobbá a világ, csak így lehet mindig olyan béke életedben, és környezetedben, amire vágysz. Ámen.

Kategória: Kategóriák | A közvetlen link.