Ez a prédikáció a Face-book segítségével élőben volt hallható, azóta felvételről is megtekinthető. Azok számára, akiknek nincs saját oldaluk, a szokott módon tesszük közzé az üzenetet.
T: Lukács 18, 18-26. 2020.03.22.
Szokatlan ez a forma, ahogyan ma Isten igéjének üzenetét közvetíthetem felétek. Szokatlan az is, amiről ez az ige szól, mert manapság nem igen vannak olyan fiatal és gazdag emberek, akiket érdekel az a kérdés, hogy hogyan nyerhetik el az örök életet. És szokatlan az a helyzet is, ami körülvesz minket, egyformán érvényes szegényebbekre és gazdagabbakra nézve. Mert nem tudjuk, hogy kiben van egy vírus, ami egyszer csak tüneteket okoz nemcsak nekünk, hanem pár nap múlva sokaknak másoknak. Ez a fajta bizonytalanság nem igen győzhető le azzal a közhellyel, hogy ez velünk úgysem történhet meg…
Ebben a szokatlanul bizonytalan helyzetben egészen másként szólal meg ez a jól ismert történet. Nem csak arról van szó, amit Jézus a beszélgetés végén megjegyez, hogy a gazdagok nehezen mennek be az Isten Országába. Sokkal hangsúlyosabb az, hogy szegény vagy gazdag, vagy átlagos élethelyzetű ember le tud-e mondani valamiről, ami neki pedig oly igen természetes és kedves. A mostanihoz hasonló böjti időszakok talán csak a legnehezebb háborús időkben voltak, amikre csak a legidősebbek emlékezhetnek. Több mai politikus nyilatkozott úgy, hogy háborúban áll az országuk egy ismeretlen ellenséggel, egy vírussal. Lehet, hogy pár hónapra megtudjuk mi is, milyenek a háborús viszonyok?
Isten igazi nagyböjtöt hozott ennek a világnak. Mivel ez a világ nem tudott önként felajánlani valamit, amiről lemondva jobban figyelhetett volna Teremtőjére, ezért Isten megengedte, hogy nem magától, hanem kényszerből, de sok mindenről mondjon le az embervilág egy időre.
A bibliai történetben szereplő ifjú talán megtartotta a zsidó vallás előírása szerinti böjtöket, hiszen ismerte a parancsolatokat, de arra a böjtre, amit Jézus kért tőle, nem volt hajlandó. Kötelességtudó volt, de áldozatot nem tudott hozni azért, amire vágyott. Az örök élet nem érte meg neki, hogy a földi élet kényelmét feladja érte.
Ezért ez a történet nagyon fontos kérdésekkel szembesít minket. Mire lennénk készek magunktól azért, hogy elkerüljük a vírust? Mit tudunk felajánlani másoknak, hogy ezzel őket óvjuk, segítsük, hogy egészségesek maradjanak? A legszükségesebb menni és tennivalókon kívül, tudunk-e tényleg otthon maradni, ahogyan azt kérik tőlünk? Ma ezek a kérdések jelentik a mi böjtünk lényegét, ami hiszem, hogy nemcsak testi értelemben hozhat egészségben való megmaradást – ha azokra megfelelő választ adunk.
Hogyan lehetséges, hogy jó választ adjunk és jól cselekedjünk? Valóban lemondjunk arról, amiről le kell, és megtegyük azt, amit meg kell tennünk? Meggyőződésem, hogy előbb el kell jutnunk oda, ahová a gazdag ifjú is eljutott, csak aztán megtorpant és nem tudott tovább lépni. El kell jutni odáig, hogy izgasson minket is az örök élet kérdése. A Sátán pont ezt akarja kiverni a fejünkből, hogy ezzel foglalkozzunk. A globális és liberális világszemlélet lényege ebben van, hogy csak azt nézd, ember, csak azért küzdj, hajts, dolgozz, ami ma jó legyen neked. Esetleg, még holnap is. Tedd magadévá, élvezd, amit elérhetsz, ami kézzel fogható és ne törődj azzal, ami nem tapintható, nem látható, nem érezhető, mert az nincs is! – S miközben ilyen rövidtávú célokat lát az ember, nehezen gondol bele abba, ami hosszú távon várhat rá.
Ez a szemlélet nem engedi az embert valóban böjtölni, aminek a lényege semmi más nem lenne, csak az, amit a Prédikátor könyve így ír: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek azok a napok és el nem jönnek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!” Ezt felejtette el a világ, mert elkezdte felélni azokat az éveket, évtizedeket vagy évszázadokat, amik a minket követő nemzedékek számára lennének elkészítve, ha még lesz folytatás…
Mi tehát a jó válasz alapja: Gondolj Teremtődre! Ez a visszafogottság, ami körülvesz minket kiváló alkalom erre. Megállni, ha kényszerből is a mindennapi rohanásunkból és leülni, hálát adni a tegnapért és máért aztán gondolkozni a holnapról, az holnap utánról, az örökkévalóságról. Arról, hogy vajon, ha a halálos vírus minket érne el, akkor mi lenne… A keresztyén ember számára a csend mindig nagy lehetőség arra, hogy megbeszélje élete dolgait Teremtőjével. Megnézze, nem hanyagolt-e el valamit életében? Helyén való-e az az élet, amit folytat? Van-e biztos jövőképe, amit lát maga előtt?
A böjti időszak arról szól, hogy évről évre szembe tudunk-e nézni a nagypéntek és a húsvét evangéliumával oly módon, hogy biztosak vagyunk-e az örök életünkben? Mert ez a kettős ünnep épp ennek az alapja. Jézus meghalt a mi bűneinkért és feltámadt, hogy nekünk örök életet szerezzen. Földi életet pedig csak úgy érdemes élni, hogy ennek a tudatában vagyok, hogy azt már elnyertem és nem kell kérdezgessem, hogy azt hogyan szerezhetem meg. Mert hittel elfogadtam ezt a tényt és hálából odaszentelem az életemet a Krisztusnak. S míg élem ezt a mulandóságot, addig csak arra kell figyeljek, hogy miközben tervezem a holnapot és reménységgel a holnap utánt, addig a mában nem felejtek el áldozatot hozni azért, hogy azt el ne veszítsem, amit kegyelemből, hit által kaphattam.
A gazdag ifjú ezt a kiváltságos helyzetet nem értékelte jól, amikor többre becsülte földi vagyonát a remélt örök élettől. Ez a kényszerűségből jött sokoldalú lemondással járó böjt az egész világ számára figyelmeztetés, mert Isten nem szeretne még több szomorú, az örök életről lemondó, azt elvesztő embert látni, mert számukra többet ér földi lét… Itt, Mezőberényben is van lehetőség lecsendesülni, rendezni Istennel és szeretteinkkel való kapcsolatainkat, hogy rá készüljünk a megváltás kettős ünnepének üzenetében felkínált ajándékok elfogadására. Azt még nem tudjuk hogyan fogjuk ünnepli, de azt tudhatjuk, hogy abban újra Isten örök életet adni akaró szeretet és kegyelme fog felragyogni újra számunkra.
Kívánom, hogy csendes alázattal tudjuk óhajtani ezt az örökkévalóságot, s miközben sok mindenről le kell mondanunk, fedezzük fel azt, amit viszont beépíthetünk az életünkbe azért, hogy ne legyen bizonytalanságunk afelől, hogy hogyan nyerjük el azt. Legyen ebben segítségünkre a Szentlélek és Istenünk örök életet munkáló igéje! Ámen.