Óév esti igehirdetés és könyörgés

     T: Jónás 4, 1-11.                              2020. óév estéje

Jónás könyve utolsó fejezetét kaptuk olvasásra ez év utolsó napjára. Úgy tűnik, hogy ennek a könyvnek nincs vége, hiszen igazi befejezés nélkül zárult le. Ennek önmagában is üzenete van. Ha végig gondoljuk az engedetlen próféta történetét, annak különböző mozzanatait, akkor számos dologban magunkra ismerhetünk. Istennel való harcainkra, engedelmes vagy éppen engedetlen viselkedéseinkre, mi több, Isten iránti sértődöttségünkre és haragunkra is gondolhatunk. De felismerhetjük Jónásban Jézus előképét is, mint akit azért vetettek tengerbe, hogy a hajó népe  megszabaduljon – ez a keresztáldozat szimbóluma. Három napig, a cethal gyomrában  töltött ideje pedig Jézus halálára utal, amiből az abból való szabadulása, a feltámadása követte. De ráismerhetünk Isten legfőbb tulajdonságainak egyikére is, amit maga Jónás is megfogalmazott: „…Kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy…”  És ennek az utolsó fejezetnek a segítségével felidézhetjük ezt a most lezáruló esztendőt, annak egész világ életére kiható eseményével és annak következményeivel. De bármely oldalról is közelítjük meg ezt a történetet, annak üzenete mindig arról  fog tanúskodni, amit idéztünk Jónás szavaiból, hogy kegyelmes és türelmes Istenünk van. S ha az Ő kezéből vesszük el, fogadjuk el, ami mögöttünk van, akkor nem fogunk abba a hibába belesni, amibe Jónás belesett…

Miben tévedett Jónás? Abban, hogy „nagyon rosszul esett” neki Isten döntése előbb Ninive felől, majd pedig  a neki árnyékot adó bokor elszáradása miatt azt mondta: „Haragszom, mindhalálig!” Megsértődni és megharagudni könnyű dolog. Életünk tele van ezzel az érzéssel. Egy része elmúlik ezeknek, egy része valóban mindhalálig tart. Emberek milliói mennek úgy a halálba, hogy soha nem tudták megbocsátani embertársuknak, amit az ellenük tett. Minden emberek és népek közti feszültség oka vissza vezethető az első testvérpár esetéhez. Káin nem tudta feldolgozni, hogy Ábel áldozata kedves volt Isten előtt, az övé pedig nem. Ahelyett, hogy megvizsgálta volna magát, mit rontott el, haragja testvérgyilkosságba kergette. Jézus tanít arról, hogy ha valaki indulattal bolondnak mondja embertársát, akkor megölte őt. Tetleg, vagy szóban gyűlölni ugyan azt jelenti. Ezt érzeni Isten iránt, azaz sértődött, haragvó embert játszani -megmagyarázhatatlan indulat. Hiszen ahogyan Jeremiás próféta tanítja, vajon az agyag, amit a fazekas megformál mondhatja-e alkotójának, hogy miért olyannak formálta, amilyenné lett? Számon kérhetjük-e Istentől azt, amit Ő végez sorsunk felől. Követelhetünk-e bármit is, hogy adja meg nekünk, vagy vegye el tőlünk? S ha nem tenné is, van-e jogunk ezért sértődöttet játszani?

Jónás erre tesz kísérletet, de hiába. „Igazam van” – mondja, de nem kap esélyt annak kifejtésére, miért. És olyan jó, hogy nem magyarázkodhat, mert még ötleteket adna nekünk is, hogy szembe szálljunk Isten döntéseivel. Jób könyvét olvasva nemrég éppen erre az alázatra tanított minket Isten. Ő szabados Ura életünknek, bármit megtehet, megengedhet, elvehet vagy megadhat. De az a jó, hogy a sok „bármi” mögött Ő áll. Ő az, akinek végzését ha elfogadjuk, akkor békességünk lehet. Neki magasabb tervei vannak életünkkel, mint nekünk. Mi csak földiekben tudunk gondolkodni, aztán amikor már emberileg elértük, amit el lehetett, akkor talán elkezdünk előre nézni, azaz felfelé tekingetni. Isten azonban mindig azt nézi, hogy mi lehet jó és hasznos, hogy oda jussunk, ahol Ő van. Nem véletlenül mondja Jézus: Az odafenn valókkal törődjetek! Ez nem a földi életben való felelőtlenségre nevel, hanem az azon túl való előrelátásra! Ezt a leckét kellett Jónásnak megtanulnia. Istennek joga van figyelmeztetni egy város népét azért, hogy könyörülhessen rajtuk. És ha úgy látta, hogy bűnbánatuk őszinte volt, akkor megmásíthatta szándékát. Megszánta azt a tizenkétszer tízezer embert, akikről mit mond? „Nem tudnak különbséget tenni a jobb és bal kezük közt!” – Micsoda kritika, és milyen igaz ma is. A világhírű orvosprofesszor nyilatkozta nemrég, hogy sokszor kérdezik őt a járvánnyal kapcsolatban: hol van itt a Jóisten, mikor ennyi a baj? Válasza igen tanulságos: „A teremtés kezdete óta, mióta az ember megjelenik a világegyetemben, azt látjuk – s ez a mi korunk történetére is igaz –, hogy az emberek nem követik a tízparancsolatot, vagyis azt ősi törvényt, amit a természetbe és a mi lelkiismeretünkbe is bele van ültetve. Így elképesztő nehézségeket hoznak magukra azzal, hogy a szabad akaratukkal nem a jót, hanem a rosszat választják. A Jóistennek pedig ezt állandóan korrigálnia kell. Borzalmas nagy munkára kényszerítjük őt. Valami hihetetlen bravúrt mutat az isteni tervezés az emberiség történetében. Az, hogy egyáltalán még létezik a Föld ennyi bűn és rossz után, s hogy még létezik az ember, valóban egy hihetetlen nagy kegyelem és isteni csoda. S ha valakinek kételye van a járvány okán, nézzük a háborúkat, mely a legnagyobb pénz- és humán erőforrás-pazarlás. De a Jóisten fáradhatatlanul adja a jeleket, ötleteket s nyilván van „kapu”, a virológusok, kutatók, politikusok között, akik fogékonyak erre. Csak nagy tőle az elfordulás, lassabban működik mindez.” – Milyen igaz ez a látás is. Amikor Isten ad egy világjárványt, egyfajta figyelmeztetésként a ninivei indulatú istentelen világnak, van – mint pl. az USA egyik egészségügyi vezetője -, aki februárban azt mondta, hogy ez csak egy sima influenza járvány, nem kell tőle félni. Decemberben pedig bevallotta, hogy szándékosan hazudott, mert ez volt az demokraták érdeke, hogy így megnyerjék majd az elnökválasztást. Csak éppen százezrek haltak meg egy hazugság miatt azóta… S amikor Isten bokrot ad a forróságban, azaz a többféle vakcina reménységét engedi szétterjedni a világban, máris megszólalnak a szkeptikus hangok: Az egyik országból való ezért nem jó, a másiké meg azért, mert különben is ez csak bizonyos köröknek üzlet és nem old meg semmit… Jónás  várta Ninive pusztulását, mert azt gondolta, mégis volt értelme prófétálnia. Ám számára Isten döntése elfogadhatatlan volt. A neki juttatott kedvezmény elvétele  azonban mélységesen felháborította őt. Elgondolkodtató, nemde?

Ez a történet szembesít minket azzal, hogyan viszonyultunk mi ebben az évben a mindannyiónk életét befolyásoló eseményekhez, hanem azzal is, hogyan ne viszonyuljunk Istenhez. És számomra  ez a nagyszerű üzenete a történet befejezetlenségének: Gondolkodhatok, érezhetek és szólhatok másképpen, mint Jónás. Mondhatom Jézussal: „Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted!” S hogy ezt ki tudjam, ki tudjuk mondani, ahhoz Jónás segít hozzá annak ellenére, hogy ő nem jó gondolkodott. Ő mondta: „Tudom, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed, hosszú és szereteted nagy, még a rosszat is megbánod” Ennek az Istennek köszönhetünk meg mindent, és Tőle kell elfogadnunk azt, amit nem, vagy másként kaptunk meg mint azt, is, amit egyáltalán nem szerettünk volna megtapasztalni az elmúlt évben. De ha erre az Istenre tekintünk óév estéjén, akkor el kell hagyja a szívünket minden sértődöttség és harag, amit érzünk és nem szabad azt magunkkal vinnünk az új évbe. Isten ráterhelte minden ilyen jogos érzését az Ő Fiára, hogy mi  ne terheljük ezzel sem Őt sem egymást. S ha enélkül kezdjük az új évet, akkor bizonyosak lehetünk, hogy 2020 tanulságait jól fogjuk felhasználni, bármit is hozzon az új év. Ámen.

Örökkévaló Istenünk!

Igéd tükre ismét feltárta előttünk, hogy miként látod a mi életünket. Szentlelked kezdte el munkálni bennünk, hogy ebbe a tükörbe nézve tekintsünk vissza a mögöttünk levő év minden történésére. Szükségünk van erre, hiszen látjuk, hogy mi mennyire Jónás módjára gondolkodunk és mennyi hasonló indulat van bennünk.

Köszönjük, hogy éppen ettől akarsz minket megszabadítani vagy megőrizni, nehogy a világ sodrása minket is elragadjon  szereteted közelségéből. Áldott légy ezért, Urunk! Hálás a szívünk azért, mert te valóban könyörületes kegyelmes, irgalmas Isten vagy. Bár talán lélekben sokszor mi is lázadtunk  döntéseid ellen, vagy éppen félelmeink uralkodtak rajtunk, sőt akár bennünk is lehetett harag, de mégsem minket néztél hanem Fiadra tekintettél. Az Ő engedelmessége miatt könyörültél s őrizted meg életüket. Bizonnyal célod van velünk, hogy el tudjuk mondani minél többeknek, mit tapasztaltunk meg jóságodból ebben a mögöttünk levő évben is. Adj ehhez nekünk őszinte hitvalló lelkületet.

Fájdalommal emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek velünk, de megköszönjük mindazt, amit ránk hagytak, hogy tovább vigyük azokból ami jó és kedves Előtted. Vigasztalásodat kérjük a gyászban járók számára. Gyógyulást kérünk a betegeknek, erőt, kitartást az orvosok, ápolók, kutatók és felelős döntéshozók számára. Urunk, nem tudjuk, meddig tart még, ami ennek a világnak a sorsát meghatározza. De azért imádkozunk, hogy ha kegyelmed leveszi rólunk ezt a terhet, akkor egy egészen más, téged jobban tisztelni, és Jézus által hozzád közeledni akaró világ ébredjen fel az új esztendőre. Te adj lelki ébredést az evangélium ereje által s rontsd le a gonosz minden mesterkedését.

Hálát adunk gyülekezetünk életéért, a kapott lehetőségekért, a megtartott és megragadott alkalmakért, mikor veled és egymással való közösségünk lehetett. Bocsátsd meg, ha többet is tehettünk volna, de nem tettük meg, ahogy épüljön közösségünk. Add, hogy tudjunk az új évben buzgó szívvel Téged szolgálni, és hozzád embereket vezetni ebben a városban is.

Kérünk, add békességedet és igéd vezetését, hogy annak engedelmeskedve tudjuk a mögöttünk levő évet lezárni és neked odaszánt engedelmes szívvel az újat elkezdeni. Engedd, hogy mindezt a felajánlásunkat, most csendes könyörgésünkben s elmondhassuk neked…

Köszönjük, hogy imáinkat meghallgatod, Fiad, Jézus érdeméért. Ámen.

Kategória: Kategóriák | A közvetlen link.