L: Ap. Csel. 19, 23-40. T: 23.vers
Megszoktuk már, hogy a híradások rendszeresen beszámolnak különféle zavargásokról melyek a világ különböző pontjain különböző okok miatt törnek ki. Legtöbbször arról is hallunk, hogy a rendfenntartó erőknek kellett közbelépni és károkat, sebesüléseket, olykor halálos áldozatokat is követeltek ezek a megmozdulások. Mai igénkben egy ókori zavargásról van szó, ami egy bölcs városi jegyző felszólalása után néhány óra múlva lecsendesült és valószínűleg nem folytatódott később sem. Lukács elég részletesen leírja ezt a történetek valószínűleg annak a Gájusznak az elbeszélése alapján, aki benne volt a zavargások sűrűjében egy Arisztarkhosz nevű keresztyén testvérével egyetemben. Őket citálták be az efézusi színházba, ahol a régészeti ásatásoknak köszönhetően ki lehet számítani, hogy kb. 25 ezer ember fért el. Ott van két keresztyén ember ennyi feldühödött ember közt, akik mintegy két órán át ezt harsogják: Nagy az efézusi Diána! Képzeljük csak el, mit élhettek át, mit érezhettek ebben a hangzavarban! Vajon mit érezhetnénk mi, mai keresztyének, ha valamelyik távoli országban hasonlót élnénk át?