Mezőberényi Református Egyházközség

 T: Ap. Csel 11,19-26                                             2019. 08. 18.

 A névadás nem könnyű dolog. A legtöbb névnek van valami jelentése, ami a hordozójára utal, utalna – elvileg. Sokan vannak azonban, akik nem tudják, hogy a nevüknek mi a jelentése, vagy akik tudják is azt, nem azonosulnak azzal a tartalommal, amit nevük hordoz. Mai igénk egy névadásról szól. Egy embercsoportot elneveztek valakiről, akit soha nem láttak, nem hallottak, de látható módon érződött a hatása. Engedjük, hogy ma Isten igéje elénk tegye azt a tükröt, amibe ha belenézünk, akkor megláthatjuk, vajon jogosan viseljük-e ezt a névnek is tekinthető jelzőt, hogy keresztyének vagyunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

L: Ap. Csel 5, 1-11.                 T: 12-16.                  2019.07.28.

 „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja mit akar” – mondja a régi sláger. Az egyik embert megtérésre indít az, ha látja Isten hatalmának bizonyítékait, a másikat megkeményíti és elfordítja, vagy továbbra is távol tartja Istentől. Vajon miért van ez? Hát nem ugyan azt látják, hallják az emberek? Akkor miért van az, hogy más hatással van rájuk? Ezek a kérdések az élet számos eseményére éppúgy érvényesek, mint az Istennel kapcsolatos élmények, Istenről szóló bizonyságtételek megtapasztalásai vagy meghallgatása utáni emberi reakciók esetén. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

L: Filippi 4, 4-9.                    T: Példabeszédek 11, 25.

Adni, elfogadni, továbbadni… ebben a körforgásban élünk! Adunk és elfogadunk tárgyakat, kapcsolatainkban a legkülönbözőbb érzéseket, segítséget, támogatást.  Már gyermekként megtanulunk elfogadni, de a gyermek is ad, visszaad, visszatükrözi azt, amit kapott. Megtanul a családban adni és elfogadni aszerint, amit lát és tapasztal.

Alapigénk egy szokatlan állítást hoz elénk: Hogyan lehetséges, hogy az ajándékozó nem lesz szegényebb, hanem bővelkedik? Ha mélyen magunkba nézünk akkor azt tudjuk, hogy nem lehet mindenki gazdag amerikai nagybácsi, aki bőven osztogatja javait. Legtöbben munkánk eredményéből annyit tudunk előteremteni, ami elég, esetleg egy kis tartalékot, amit ugye nem feltétlenül jó felélni, odaadni másoknak, csak úgy elajándékozni, mert akkor elmúlik a biztonságérzetünk. Az a gond, hogy ez az alap hozzáállása a legtöbb embernek, hogy az ajándékozás, az adás, az pénzbe kerül, azt meg ugye nehéz megteremteni.  Még akkor is, amikor sokan valóban jó szívvel és örömmel igyekeznek ajándékozni. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →